Válság: áldozatok és nyertesek – Fejenként 600 ezer forintot tartunk a párnacihában?
Lassan-lassan feléled a magyar gazdaság a koronavírus-fertőzés okozta sokkból, a mögöttünk hagyott két és fél hónap okozta nehézségeket a háztartások jelentős része ha minden jól megy, 2021-ben, de inkább csak 2022-ben heverheti ki. A vagyonvesztés előszele azonban már az év eleje óta megérintette a befektetőket, hiszen az első negyedévben összességében 680 milliárd forintnyi úgynevezett nem realizált veszteséget szenvedtek el, vagyis ennyivel kevesebbet ért a vagyonuk március 31-én. A lakosság birtokában lévő tőzsdei részvények, befektetési alapok, a nyugdíjpénztáraknál és az életbiztosításokban lévő vagyonuk árfolyama ilyen mértékben zuhant.
Hasonló mértékű vagyonvesztésre a 2008–2009-es gazdasági világválság időszakában sem akadt példa. Még ennél is nagyobb lehetett volna azonban a kár, ha időközben a forint árfolyama – valamennyi vezető devizához képest – nem gyengült volna rekordmértékben.
Nyugodtabb időszakokban ez aligha okozott volna gondot, hiszen ilyenkor a megtakarító jogosan abban reménykedhet, hogy az árfolyamesést majd emelkedés követi. Most azonban olyan helyzettel kénytelenek szembesülni a családok, hogy – akárcsak a világ számos más országában – egyre gyakrabban a nehezebb időkre tartalékolt pénzeikhez is hozzá kellett vagy a közeljövőben hozzá kell nyúlniuk. A vagyonvesztés, a megtakarítások lassú felélése mindennapossá vált.
A különböző hazai pénzintézetek hosszú ideje készítenek felméréseket a lakosság megtakarítási szokásairól, az eredményeik összecsengenek: a megkérdezettek több mint harmada rendelkezik váratlan helyzetre félretett pénzzel, viszont alig az ötödük tudna kifizetni szükség esetén legalább félmillió forintot. A tehetősebbek elsősorban a 45 évesnél idősebb diplomások közül kerülnek ki, viszont a 70 éven felülieknél korántsem ennyire jó a helyzet, jelentős részüknek még bankszámlája sincs. A válság azt is bebizonyította, hogy az emberek nem csak hosszú távra nem terveznek, még viszonylag rövid időszakra sincs módjuk erre.
Az ugyanakkor jelzésértékű, hogy a lakosság márciusban 161 milliárd forintot meghaladó értékben adott el az értékpapírjaiból. Hasonló eladási roham még a kedvezményes végtörlesztéskor, 2002-ben, és a Magyar Állampapír Plusz (MÁP+) tavaly májusi bevezetésekor sem fordult elő.
Az Államadósság Kezelő Központ, amely eddig hetente 100 milliárd forint értékben bocsájtott ki a MÁP+-ból, hirtelen a felére csökkentette a mennyiséget. Így reális az a becslés, hogy idén a lakosság 1100 milliárd forint értékű államkötvényt vált vissza, illetve a lejárókat nem újítja meg. Vagyis az állomány csökkenni fog, de nem olyan mértékben, hogy ez az államadósság szempontjából meghatározó legyen.
A jelenlegi időszakban a tényleges vagyonnal rendelkezők is újraértékelték a pénzügyi helyzetüket. A BloChamps Capital Kft. pénzügyi tanácsadó cég napjainkban elvégzett felmérése azzal a meglepő eredménnyel zárult, hogy egyre kevesebb vagyonos visz egyre kevesebb pénzt a határokon túlra. Emlékszünk még arra, hogy amíg a 2012-es devizaválság időszakában már néhány ezer eurót is megérte sok tízezer magyarnak a külföldi bankokban vezetett számláin elhelyezni, addig most főleg egy viszonylag szűk réteg, a top 1000-ben jegyzettek, vagyis a leggazdagabbak igyekeznek külföldön fialtatni a vagyonukat. Ők viszont lényegesen nagyobb összegeket helyeznek ki a határokon túli pénzintézetekbe, ami önmagában is elgondolkodtató!
Egyébként évente százmilliárd forintnál valamivel kevesebb privát pénzt áramoltat át a határokon a gazdasági elit. (Ez az összeg a csúcson, 2012-ben még megközelíthette a 400 milliárd forintot.) Karagich István, a BloChamps Capital Kft. ügyvezető igazgatójának véleménye szerint a következő években még tovább csökkenhet a határokon átnyúló privátvagyon-áramlás, ami elsősorban a jelentősen fehéredő hazai gazdaságnak és a kedvező hazai befektetési adókörnyezetnek tudható be.
Az elit elitjének viselkedése viszont nem követi ezt a tendenciát. Évente akár több millió eurót is megmozgatnak, amihez hasonlóra 1994 óta nem volt példa. Megváltozott a vagyonáramlás motivációja is: már nem csupán az adóoptimalizáció és a földrajzi diverzifikáció szándéka hatja át ezt a folyamatot, hanem az is, hogy egyre több vagyonos fektet külföldi vállalkozásokba. A BloChamps vizsgálataiból az is kiderül, hogy ugyan az egyes fekete- és szürkegazdasághoz köthető külföldre utalt becsült vagyonok átlagos nagysága visszaesett az elmúlt években, ugyanakkor az összesített arányuk mégis enyhén növekedett.
Azt viszont még korai lenne megjósolni, hogy a koronavírus-járvány miként írta át tartósan a készpénzhasználati szokásokat. Ha érezni is lehetett bizonyos kedvező irányú módosulást, ez aligha volt annak köszönhető, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter a Facebookon a készpénzmentes fizetést javasolta, arra hivatkozva, hogy a pénz is a fertőződés eszköze lehet. Bár hamar kiderült, hogy a koronavírus terjedése szempontjából a készpénz használata nem jelent extra kockázatot, az MNB mégis felhívást tett közzé, hogy készpénzes fizetés után mindenki alaposan mossa meg és fertőtlenítse a kezét. Sőt, bevezették, hogy a készpénzforgalomból visszatérő bankjegyeket a vírus túlélési periódusával összhangban, két hétig pihentetik. A kötegelt bankjegyeket zsugorfóliázzák és egy 160-170 Celsius-fok hőmérsékletű alagúton átvezetik.
A pénzügyminiszteri intelemnek azonban csak részben volt foganatja. A BlockBen pénzügyi tanácsadó kutatásából kiderült, hogy a megkérdezettek közel egyharmada kénytelen így fizetni, ugyanis ahol vásárolni szokott, ott bankkártyát nem fogadnak el. Racionális lépést tett a jegybank, amikor az érintéses kártyás vásárlásoknál a PIN kód kötelező használatának 5 ezer forintos értékhatárát 15 ezer forintra felemeltette a bankokkal. A BlockBen kérdéseire válaszolóknak csupán a harmada intézi kizárólag online a banki ügyeit, másik bő harmaduk viszont minimum negyedévente egyszer személyesen is felkeresi a bankfiókját.
Folyamatosan rekordokat dönt a forgalomban lévő készpénzállomány, amely már meghaladja a 6600 milliárd forintot, ennek a 80 százaléka a lakosságnál van. Mértéke már akkora, mintha minden Magyarországon élő emberre fejenként 600 ezer forint otthon tartott pénz jutna.
A fennmaradó részt a látra szóló számlákon lévő, gyakorlatilag nem kamatozó megtakarítások képezik. Innen nézve kudarcot vallott az Államadósság Kezelő Központnak az az igyekezete, hogy a MÁP+ – egyelőre még az inflációt meghaladó kamatával – kicsalogassa a párnacihában, befőttesüvegekben tartott pénzeket. Az úgynevezett szuperkötvény ugyanis hiába veri még pillanatnyilag az inflációt, a bankokkal szembeni gyakori ellenérzés a családok millióit tartja távol a pénzintézetektől.
Általános nézet, hogy sokan a megtakarításukat olyan csekélynek tartják, amellyel nem érdemes bankba menni, az informatikában járatosabbak közül pedig számosan tartózkodnak a netbankolástól, attól tartva, hogy bűnözők feltörik a számlájukat és kifosztják őket. Különösen a kisebb településeken terjedt el, hogy ha már ragaszkodnak a személyes banki ügyintézéshez, akkor ehhez egy távolabbi helységben lévő pénzintézetet vesznek igénybe, nehogy megtudják a szomszédok, ismerősök, hogy milyen célból jártak a pénzintézetnél. Sokan esküsznek rá, hogy a helyi banki ügyintézők korántsem titoktartók.
