Orbánék most teszik tönkre a jövőnket

Nemsokára közzéteszik a második negyedév előzetes GDP-adatát, amelyből kiderül, mennyire sikerült kimászni az év elejei gödörből a magyar gazdaságnak. A bruttó nemzeti termékünk az első negyedévben éves szinten

csupán fél százalékkal bővült, negyedéves szinten viszont csökkent, ami durva megtorpanás az előző két év 3,7 és 2,9 százalékos növekedéséhez képest. A fő ok az uniós pénzbeáramlás drasztikus visszaesése volt, ami miatt az építőipar teljesítménye harmadával lett alacsonyabb az előző évinél, és az ipari termelés is csupán stagnálni tudott, elsősorban a járműipar átmeneti exportcsökkenésemiatt.

A kiábrándító eredmény egyértelműen rámutatott gazdaságunk legnagyobb gyengeségére, a külső támogatástól és egyes iparágak (különösen az autóipar) nyugati piactól való

túlzott függőségére. Lehet nagy sikerekről szónokolni, „jobban teljesítünk” jelszavakkal dobálózni, de a szomorú tény az, hogy saját erőből, az uniós pénzek és a kevés hazai hozzáadott értékkel működő multik nélkül nemhogy növekedni nem tudna, de az összeomlás szélére kerülne a gazdaság. A hazai kkv-szektor minden mutató és felmérés szerint képtelen jelentősen fejlődni és nemzetközi szinten versenyképessé válni, az Orbán-kormány pedig a hazai vállalkozások segítése címszó alatt leginkább a saját érdekkörének osztja le a támogatásokat.

A második negyedéves eredmények javulásában is főként a járműipar felpörgésének van szerepe, és lassan nyiladozni kezdenek a brüsszeli pénzcsapok is. Az ipari termelés az elmúlt hónapokban eléggé hullámzó volt, de összességében néhány százalékos növekedést mutatott, ami a GDP-adatban is érezteti majd a hatását. Az építőipar kimozdulni látszik a

mélypontról, a lakásépítések az állami intézkedéseknek köszönhetően szépen beindultak, de ez közel sem tudja ellensúlyozni a központi, elsősorban uniós forrásokra alapozó projektek hiányát. Mindennek köszönhetően az építőipar teljesítménye a második negyedévben némileg javult, de még így is 28 százalékkal marad el az egy évvel korábbitól.

Különösen aggasztó, hogy a magánberuházások továbbra is stagnálnak, azaz a versenyszféra vállalkozási kedve nem javul, így nincs ami kompenzálja az állami beruházások visszaesését. Ez kedvezőtlenül hat a GDP-re, és nem csupán az idén, de hosszabb távon is. Kedvező lehet viszont a jó időjárásnak köszönhetően a mezőgazdasági termelés növekedése, ez akár fél-egy százalékkal is javíthatja a mutatót. Az más kérdés, hogy a kiugróan jó termés az ágazat illetékes államtitkára szerint nem hoz hasznot a gazdáknak, mert a felvásárlási árak jellemzően negyedével alacsonyabbak a tavalyinál, ami annyit jelent, hogy a gabonafélék termelői minden eladott tonna után több ezres veszteséget kénytelenek elszenvedni. Paradox helyzet: a makroadatot javító teljesítmény rontja az agrárvállalkozások pénzügyi mutatóit.

A gazdasági bővülést leginkább segítő tényezővé az idén a fogyasztás növekedése vált. Az eltűnt infláció nyomán a reáljövedelemek júniusra tavalyhoz képest 7 százalékkal emelkedtek, ami a második negyedévben már 5 százalékkal bővülő kiskereskedelmi forgalomban is szépen meglátszik. Ez a trend várhatóan tovább folytatódik, és felfelé húzza az éves GDP-adatot.

A gyorsuló bérkiáramlás nem csupán a fogyasztást ösztönzi, de több irányban jelentősen növeli a költségvetési adóbevételeket is, javítva a kormány mozgásterét. Mivel az infláció nulla közeli, a büdzsé kiadásait az nem tolja felfelé, miközben a bevételek az említett okok miatt várakozás felett nőnek. Ez lehetőséget adna a hiány további csökkentésére, de Orbánék nem ezt az utat választották, hanem éppen az ellenkezőjét, növelik azt. Már az idén emelkedik a deficit, de az igazán nagy ugrás jövőre következik.

A

nullás büdzsé tervemár a múlté, ehelyett jövőre 2,4 százalékra nő a hiány, ami sok százmilliárdos választási költekezésre ad fedezetet. Az az érv, hogy az államháztartás elsődleges hiánya lesz nullszaldós, komolytalan: ez az adat évek óta masszív többletet mutat, azaz a nullás mutató valójában visszalépés az eddigiekhez képest. A hiány jövő évi elengedése 2018-ra további egyensúlyromlást vetít előre, de ez nem zavarja a Fideszt, mert a következményét csak a választások után fogjuk érezni.

Az viszont máris érződik, hogy a Fidesz unortodox gazdasági lépései és a piactorzító állami beavatkozások miatt a versenyszféra nem képes a fenntartható fejlődés fő erejévé válni. Hiába emelkedik a foglalkoztatottak száma, a beruházási kedv és az innováció elmarad a szükséges szinttől. A kiszámíthatatlan és állandóan változó, ráadásul politikai érdekek mentén befolyásoló környezet visszafogja a vállalkozásokat. Jellemző, hogy nagyobb beruházásokra továbbra is csak a multik vállalkoznak, amelyek hatalmas állami kedvezményeket kapnak, lásd a Mercedes gyárának

napokban bejelentett bővítését. Miközben tehát Orbánék a magyar vállalkozások fellendítéséről papolnak, a legnagyobb támogatást a csekély hazai hozzáadott értéket igénylő, alapvetően összeszerelési munkára építő multiknak adják.

A hazai cégek versenyképessége és technológiai szintje viszont egyre jobban lemarad nem csupán a fejlett világhoz, de a közvetlen versenytársakat jelentő, környező országokhoz képest is. Rontja a helyzetet az egyre égetőbb munkaerőhiány: a kormány a statisztikákat javító, de inproduktív közmunkára koncentrál, ahelyett hogy a versenypiacon megjelenni képes, szakképzett munkaerő megtartását és oktatását segítené.

Már most fékezi a gazdaságunkat, hogy legalább százezer szakember hiányzik a technológiailag húzó területekről, és a kormányzati politika nyomán kirajzolódó trendek alapján a jövőben a helyzet csak romlani fog. Ha Orbánék így folytatják, nem az a kérdés, milyen gyorsan zárkózunk fel a fejlett gazdaságokhoz, hanem az, mennyire távolodunk el tőlük.