Orbánék ezermilliárdokkal kedveznek a gazdagoknak
Több mint 2000 milliárd forintos „ajándékot” kapott a kormányváltás óta a magyar társadalom felső ötöde két nemrég publikált tanulmány elemzése szerint. A nagy vesztesei ennek a szegényebb rétegek, amelyeket az adópolitikai változások és a megszorító intézkedések a legjobban sújtanak. Ez nem zavarja Matolcsy Györgyöt: szerinte sikert sikerre halmozott az unortodoxia.
Csodálom azok bátorságát, akik be mernek ülni egy terembe az MNB elnökének előadására, és nem félnek attól, hogy a fejükre szakad a mennyezet. Matolcsyt a tények sohasem zavarják, és kijelentései általában köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Ez fakadhat sajátos világlátásából és az unortodoxia melletti fanatikus hitéből, de ez nem lehet indok a nyilvánvaló hazugságokra. A napokban ismét elvetette a sulykot, amikor az elmúlt három év gazdaságpolitikáját méltatta a jobb sorsra érdemes hallgatóság előtt. Először azzal az állítással lepte meg a közönségét, hogy a Fidesz-kormány Európában egyedülálló módon megszorítások nélkül ért el másoknál nagyobb költségvetési kiigazítást.
Rejtély, hogy meri ezt állandóan hangoztatni, mikor a kormányváltás óta fél tucat megszorító csomagot léptettek életbe a hiány tartása érdekében, amelyek adóemelések és új adók egész sorát, kiadási lefaragások tömegét tartalmazták, az oktatástól kezdve az egészségügyön át a szociális költségekig, a rokkant-nyugdíjakig és a munkanélküli ellátásokig. Történt ez ráadásul úgy, hogy a büdzsé korrekciójának mértéke – ahogy erről korábbi cikkünkben részletesen írtunk – nem hogy nagyobb, de kisebb mértékű volt, mint az uniós átlag, térségünk országairól nem is beszélve.
Nem kis meghökkenést keltett az a kijelentése is, hogy a kormány polgárháborút vív a bankokkal. A Fidesz vezetőitől, főként magától Orbán Viktortól már megszoktuk a háborús retorikát, de hogy éppen a Nemzeti Bank elnöke ragadtatja magát ilyen szavakra, megdöbbentő. Milyen gondolkodásra, mentalitásra vall, hogy ellenségnek tekinti az országban működő bankokat, nem pedig partnereknek? Egyáltalán hogyan beszélhet háborúról a pénzügyi szféra ellen, ugyanakkor pedig azt várja tőle, hogy kiszolgálja a kormányt és támogassa a számára hatalmas veszteségeket okozó lépéseit? Ezek után miért csodálkozunk, hogy az elmúlt három évben menekült a pénz Magyarországról?
Ha azt gondoljuk, hogy a fentieket Matolcsy már nem tudta felülmúlni, tévedünk. Az előadásában képes volt azzal dicsérni az egykulcsos adót, hogy az igazságos, és neki köszönhető a fogyasztás fellendülése, valamint a növekedés beindulása. Ebből az állításból egy szó sem igaz, ráadásul cinikus is. Szó sincs arról, hogy az egykulcsos megdobta volna a fogyasztást, éppen ellenkezőleg: 2011 január elsejétől vezették be, a fogyasztás pedig azóta az idei év tavaszáig csökkent vagy stagnált. Nem jobb a helyzet a növekedéssel sem: 2011-12-ben összességében csökkent a GDP, némi bővülés csak az idén kezdődött, köszönhetően főként a javuló külső konjunktúrának, az uniós pénzeknek és a jó időjárásnak.
Hogy mennyire „igazságos” az egykulcsos adó, és miért nem növeli a fogyasztást, jól mutatja egy nagy port felvert tanulmány, mely szerint a 2010 és 2013 között végrehajtott személyi jövedelemadó reform összességében évi 444 milliárd forinttal csökkentette a magyar állam bevételeit. Az adócsökkentés 74 százaléka azonban a két legmagasabb jövedelmi tizedhez tartozó gyermektelen állampolgárok nettó jövedelmét összesen 573 milliárd forinttal növelte, miközben az alsó hét jövedelmi tized adóterhelése 134 milliárd forinttal emelkedett! Az adóváltoztatások nyerteseinek aránya mindössze 20 százalék körül mozog az alsó négy jövedelmi tizedben, a következő négy jövedelmi tizedben pedig 30-35 százalék. A nyertesek aránya a kilencedik tizedben viszont 92 százalék, míg a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők körében már 99 százalék.
Ezt igazságosnak nevezni kiáltó cinizmus. Emellett minden valamire való közgazdász jól tudja, hogy a legmagasabb jövedelműeknek adott adóajándék nem a fogyasztást, hanem a megtakarításokat emeli, az alacsony jövedelműek nagyobb terhe viszont azonnali negatív hatásokkal jár, mivel kénytelenek visszafogni a vásárlásaikat. Pontosan ez történt nálunk is, a statisztikáink alátámasztják a közgazdasági evidenciát. Ha Matolcsy mást mond, annak két oka lehet: vagy fogalma sincs a gazdasági folyamatokról és az elmúlt évek tényadatairól, vagy egyszerűen csak hazudik. Mindenki döntse el maga, melyik a jobb verzió.
Hogy az egykulcsos tudatosan a magasabb jövedelműeknek kedvez, megfelel Orbánék szándékainak. Igazolják ezt más lépéseik is, egyebek mellett például a Fidesz zászlójává vált rezsicsökkentés. A GKI most publikált elemzéséből számszerűsítve kiderül, hogy a fideszes propaganda állításaival szemben a rezsicsökkentés a lakosság döntő többségénél kevesebb megtakarítást hoz, mint az adóemelések miatti kiadásnövekedés. A háztartási energia és a kommunális szolgáltatások árcsökkenése az idén mintegy 170 milliárd forintos megtakarítást eredményez, ennek fele viszont a magasabb fogyasztási mennyiség miatt a lakosság felső ötödénél csapódik le. Ezzel szemben viszont a jövedéki adó emelése 140 milliárd, a pénzügyi szolgáltatások tranzakciós illeték és bankadó miatti drágulása 130 milliárd, a távközlési adó pedig 16 milliárd forint többletköltséget jelent. Mindezek együttes hatásaként a lakosság négyötödénél a mérleg negatív, azaz a költségek emelkedése nagyobb, mint a rezsicsökkentési megtakarítás!
Ha összegezzük az egykulcsos adó, a rezsicsökkentés és egyéb intézkedések, például a devizahiteles végtörlesztés együttes anyagi hatását, döbbenetes számot kapunk: 2011-től ez év végéig a lakosság felső ötöde összességében jóval több mint 2000 milliárd forintos ajándékot kapott Orbánéktól, minél gazdagabb valaki, annál többet. Ennek egy része a szegényebb rétegek, másik része a gazdasági szereplők, végeredményben pedig az egész az ország terhére történt, hiszen a nagy, közös kalapból vehettek ki ennyivel többet.
