Lassuló pályán a gazdaságunk – Matolcsy „autóversenyzői” álmokat dédelget
Mindig érdemes Matolcsy György zavaros gondolatmenetét követni, még olyankor is, ha látszólag össze nem tartozó tényeket képes egyetlen modell szabályainak alárendelni. Itt van például a Rubik-kocka , amelyről – ki hinné – az jut a jegybankelnök eszébe, hogy hasonlatos a magyar gazdaságpolitikához, elvégre mindkettő magyar, leleményes és sikeres. A bűvös kocka feltalálójára ezek a jelzők kétségtelenül ráillenek, a kormány gazdaságpolitikájától ellenben csak a magyar mivoltát nem lehet eltagadni. Leleményes helyett inkább – finoman szólva – az ügyeskedő jelző jobban illik rá, a sikerességről a 340 forint körüli euróárfolyam, az öt százalékhoz közelítő januári infláció, valamint az ipari termelés decemberi –1,2 százalékának árnyékában aligha beszélhetünk. Bulgária, akárcsak Románia vagy Horvátország az euróövezethez való csatlakozás első lépéseinek megtételére készül, mi pedig az ugyancsak dacos Csehország és Lengyelország társaságában sorra kapjuk a nemzeti devizához való ragaszkodásunk miatt reánk mért pofonokat.
Új jelenség: amíg 2012–2013-ig még szinte lélegzetvételnyi szünettel, engedelmesen követtük az Európai Unió legjelentősebb tagállama, Németország gazdasági folyamatait, addig jelenleg 7-9 hónap vagy még ennél is hosszabb idő eltelik, amíg hasonló pályára állunk. Ennek figyelembevételével válik érthetővé az a sajátos helyzet, hogy amíg a németek az ezekben a napokban közölt adatok nyomán felsóhajthattak, mert 2019 utolsó negyedévében picinykét növekedtek, vagyis a recessziót sikerült elkerülniük, addig Magyarország GDP-je ugyanebben az időszakban ismételt pozitív meglepetést okozott a maga 4,5 százalékos növekedésével.
Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője is felteszi a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy továbbra is Európa élmezőnyébe tartozhatunk. Különösen meglepőnek tartja a szakember mindezt, hiszen a havi adatok alapján mind az ipar, mind az építőipar jelentős lassulást mutatott. Pocsék év végi számaikat az elemzők az év végi szabadságolásokra fogják, no meg arra, hogy az autóipar teljesítménye világszerte megtorpant. Úgy tűnik, hogy nemcsak a kínai ígények visszaesésével kell azonban számolni, hanem azzal is, hogy a korábban vártnál lassabban halad a levegőt alacsonyabb szén-dioxiddal terhelő gépkocsik gyártására való átállás.
A szolgáltatások viszont mindezt ellensúlyozták. A nagy- és kiskerekedelem vállalkozásai egyelőre örvendhetnek annak, hogy a lakosság körében kialakult egyfajta vásárlási láz. Oka: a kormány tagjai – változó intenzitással ugyan – gazdasági válság közeledtével fenyegetnek. A különleges jelzőiről hirhedt Matolcsy György megfogalmazásában ez így hangzik: „az aranykor véget ért”. Feltehetően a bérből és fizetésből élők milliói ebből az aranykorból legfeljebb azt érzékelték, hogy szerencsés helyzetben a bérük növekedett, de a rekordméretű infláció egyre többet felélt a magasabb jövedelmekből. Sokan úgy gondolkodnak, amíg a pénztárcájuk engedi, igyekeznek jobban élni, ha nem is többet, de a már megszokott termékekből a jobb minőségűt vásárolták.
Az is kétségtelen, hogy nem volt haszontalan a Varga Mihály által kiadott jelszó: itthon is lehet nyaralni. A pénzügyminiszter buzdító szavait ezúttal nem a hazafiúi lelkesedés táplálta, sokkal inkább az, hogy minél kevesebben érezzék meg külföldi útjaik során, hogy a pénzük egyre kevesebbet ér. Ugyanakkor a beutazó turizmus is alaposan felfutott, hiszen egyre több országban ismerték fel, hogy számukra Magyarország egy kifejezetten olcsó hely, ami persze korántsem dicsőség.
Egyébként az elmúlt esztendőben már megkezdődött a lassulás, bár a 2018-as, 5,1 százalékos GDP-bővülés után a tavalyi 4,9 százalék korántsem ad búslakodásra okot, 2020-ban minden bizonnyal a gazdaság növekedése tovább lassul, Virovácz Péter szerint akár 3,8 százalékra, jövőre pedig 3,6 százalékig is visszaeshet.
Azonban ne feledjük, napjainkban a világgazdaság jelentős sokkal küszködik: ezt koronavírusnak hívják. A fertőzés már részben megbénította Kína gazdaságát, az ellátási lánccal gondok adódnak, elsősorban a kétoldalú külkereskedelmi forgalom részleges visszaesése miatt. A világot korábban elözönlő kínai turisták a leállított repülőjáratok okán otthon maradnak. A járvány összesített károkozását ma még korai volna felmérni, de hogy világszerte visszaesés lesz, az teljesen bizonyos, csupán ennek a nagyságrendje a kérdéses.
Idén elsősorban az uniós támogatásokra épülő beruházások száma csökken, mert az Orbán-kormány a tavalyi országgyűlési választások előtt csaknem minden pénzt kiosztott. Azok a vállalkozások, amelyek most érdeklődnének az új támogatási lehetőségek után, könnyen megkaphatják, hogy jöjjenek majd vissza 2022-t követően. Javíthatják ugyanakkor a beruházási számokat a nálunk épülő óriási akkumulátorgyárak (Samsung SDI, SK Innovation), és közeledik a BMW debreceni gyárának üzembe helyezése is. Az még persze nyitott kérdés, hogy a szükséges munkaerőt honnan fogják előteremteni. Ne feledjük, a magyar emigráció mellett rontja a munkaerőpiac helyzetét az is, hogy demográfiai okokból évente átlagosan negyvenezer dolgozóval csökken a munkavállalók száma. Kiesést okoz emellett az is, hogy a külföldön letelepedett magyarok gyermekei idegen országban születnek, és ott is fognak iskolába járni, felnevelkedni. A munkaerőpiacra csak kis mértékben hat, hogy 2022-ig fokozatosan 65 évre emelkedik az általános nyugdíjkorhatár. Mindez belejátszik abba, hogy a gazdaság tartós bővülése csak a termelékenység növelésétől várható, ám az utóbbi éveket e téren inkább a stagnálás jellemezte. A két számjegyű százalékokkal kifejezhető bérnövekedés sem a hatékonyság irányába hat.
Akad azonban a hazai gazdaságstratégák között egy trükkös férfiú a már idézett Matolcsy György személyében, aki a kormány egyik szócsövének tekintett Növekedés.hu gazdasági portálon ismét meglepő dolgokat írt. Állításai hemzsegnek a magyar lakosság gazdasági ismereteinek hiányára építő állításoktól. Aki nem tudná, az „amatőr autóversenyző” írásából megtudhatja, hogy 2010-re a magyar gazdaság lényegében működésképtelen állapotba került; a 2000 körüli évek nyertes versenyautója tíz év múlva már csak egy roncsderbire tűnt alkalmasnak, nemzetközi versenyre semmiképp. (A jegybankelnök szót sem ejt arról, hogy akkoriban éppen egy nyolcvan esztendeje nem tapasztalt mélységű válságból kecmergett ki a világ.) Szerinte 2010–2012 között „menetközben feljavítva, alapalkatrészeket cserélve, de még mindig a korábbi szakadékos, nehéz terepen újra visszakapaszkodtunk a nemzetközi mezőnybe”. (Ahonnan nehéz is lett volna kiesni, hiszen Magyarország már akkor is GDP-jének tekintélyes hányadát exportja lévén termelte meg. Adottságai miatt aligha tehetett volna mást.) Majd így folytatódik az eszmefuttatás: 2006–2012 között szakadékos vidéken, igen rossz időben kellett versenyezni, ahol elég lett volna egy rossz mozdulat, és a korábbi éllovasból sereghajtó lett volna a magyar gazdaság.
A következő években újból szakadékos hegyi utakon visz felfelé az út, viharos időkben, amikor fel kell készülni az előzésre, tehát arra, hogy ha a versenytársaknál gyorsabban vesszük be a kanyart, akkor elsőként jövünk ki belőle.
Ehhez még időben, még messze a hajtűkanyar előtt jó előzési helyzetet kell felvenni. 2020-ban sok versenytárs lassul, egyesek szinte leállnak majd, így van lehetőség felvenni az előzéshez szükséges jó helyzetet. Tilos hibát elkövetni vagy aránytalan kockázatot vállalni. Így lehet, sőt érdemes kanyarban előzni, ahogy mások már megtették nehezebb időkben, mert „ami létezik, az lehetséges”. A gazdaságtörténet ezt tekinti majd az Európai Unió legsikeresebb válságkezelésének, mert egy teljes fordulattal az „egyensúly és növekedés” sikerképletét állítottuk a „se egyensúly, se növekedés” kudarc receptjének helyére – zárul Matolcsy cikke.
Az MNB elnöke megfeledkezik arról, hogy ebben az időszakban az egy főre jutó legmagasabb uniós támogatások révén és nem a sikeres válságkezelés miatt jutottunk előre. 2020-tól azonban változik a terep, sőt a verseny szabályai is mások már. A cikkből kitetszik, bár feltehetően tisztában van a gazdaság állapotával, várható jövőjével, ezúttal azonban – imáron sokadszorra – a saját gazdaságstratégiai elképzeléseinek bűvöletében él. Azt, hogy ez folytatható vagy valami más következik, csak Orbán Viktor kormányfő jóváhagyásától függ.
Miközben Matolcsy György autóversenyzőként álmodik, arról megfeledkezik, hogy tőle a jegybanktörvény csak egyetlen dolgot követel: a pénzügyi stabilitás megőrzését és az infláció kezelését. De ebből a kettőből pillanatnyilag egyesre teljesít.
