A tizenkilencedik helyen - Lemaradtunk az átlagbérekben és az egészségügyi ellátásokban

2020. augusztus 10. 20:39 - szerző: Bonta Miklós

Magyarország versenyképességi mutatója 19. abban a tavalyi évet összefoglaló uniós rangsorban, amely még Nagy-Britannia adatait is szerepelteti. A legnagyobb a lemaradásunk az átlagbérekben, valamint az egészségügyi kiadásokban. Ugyanakkor a jelenlegi gazdasági nehézségek azt is bizonyítják, hogy a fenntartható fejlődéstől még messze vagyunk.

Ezúttal megbocsátható, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) az évente egyszer, tavasszal megjelenő szokásos versenyképességi jelentését a koronavírus-járvány miatt július végére halasztotta. Az eltelt hónapok arra is alkalmasak voltak, hogy kiderüljön, a versenyképesség egyik alappillérében, a fenntartható fejlődésben milyen rosszul is állunk. Az uniós rangsor 19. helyén tanyázunk. Az elért eredményeket egy-két hónap gazdasági leállása – például a munkaerőpiacon – majdhogynem lenullázta. A jelentés még annak örvend, hogy a munkanélküliek számaránya nálunk kedvezőbb mind az Európai Unió, mind a V4-ek átlagánál, és szinte teljes foglalkoztatásról beszélhetünk. Ezzel szemben a munkaügyi hivatal legfrissebb adatai már azzal szembesítenek bennünket, hogy a nyilvántartott álláskeresők száma 376 ezer felett volt júniusban. A helyzet azonban feltehetően még ennél is sokkal kedvezőtlenebb. Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője arra is felhívta a figyelmet, hogy a munkaerőpiaci „adatok értelmezése továbbra is nehézkes”, mert

számos munka nélkül maradt ember – a statisztikai módszertan miatt – nem szerepel a munkanélküli státuszban lévők között.

TĂĄrsadalom - Startmunka mintaprogram Zala megyĂŠbenKözmunkások Zala megyében
Fotó: Varga GyĂśrgy

Akik megfeleltek a követelményeknek, vagyis már április-májusban nyilvántartott munkanélkülinek minősültek, azokra szomorú időszak vár, mivel az álláskeresési járadékot – a „munkaalapú társadalomra” hivatkozva – mindössze három hónapig folyósítják. A kormánynak ezt a gondot – a munkaügyi szakértők szerint – valamilyen módon hamarosan kezelnie kell.

Virovácz Péter számításai szerint a hivatalos munkanélküliségi ráta az év végére elérheti a 7-8 százalékot.

(A tényleges álláskeresők száma, mint láttuk, jócskán meghaladhatja a hivatalosat.) Az MNB a részmunkaidős foglalkoztatottak számának növelésében látja a megoldás egyik módját, itt ugyanis tartalékokat vélnek felfedezni. Míg az Európai Unióban már tavaly is a munkavállalók 20 százalékát így foglalkoztatták, addig nálunk mindössze 4 százalékát. Az még nem prognosztizálható, hogy a tavaszi home office munkavégzésnek milyen utóhatásai lesznek.

Aligha válik ugyanakkor a versenyképességünk dicséretére, hogy

nálunk például hetente átlagosan 10 órával dolgoznak többet (40 órát), mint a részfoglalkoztatás élharcosának tekintett Hollandiában.

A jegybank szakértői is elgondolkodtatónak tartják, hogy a 2008–2009-es világgazdasági válságot követően sok helyen csökkentették a dolgozók heti munkaidejét, ami azután szép lassan visszakúszott a krízist megelőző évek átlagához. Az elmúlt években az egyre jobban fogyó munkáskezet a termelékenység növelésével igyekeztek kompenzálni, az átlagbérek is évente két számjegyű százalékos mértékben növekedtek, ami látványos emelésnek tűnik, de a növekedés mértéke nem tartott lépést a magasabb termelékenységgel. A versenyképességi jelentésben elrejtve megtaláltuk, hogy 2019-ben 630 ezer magyar élt életvitelszerűen külföldön, a magyar népesség 6,5 százaléka. Ez az arány az Európai Unióban korántsem számít magasnak.

A költségvetési viták kapcsán a kormányzat évről évre azt bizonygatja, hogy folyamatosan nőnek az egészségügyi kiadások. A versenyképességi jelentés azonban leleplezi az igazságot. „Az egészségügyi kiadások GDP-arányos szintje 2010 óta nem változott számottevően az Európai Unióban és a régióban sem, ám Magyarország esetében enyhén csökkenő trend figyelhető meg.” Ugyanakkor elkeserítő, hogy a magyar háztartások 11,6 százalékának zsebből fizetett, közvetlen egészségügyi kiadásai – az élelmiszer, lakhatás és közüzemi számlákon túl –

jövedelmük legalább 40 százalékát tette ki, ami több, mint duplája az uniós átlagnak.