Az összeszerelők országa – A koronavírustól beteg a magyar gazdaság?
A helyzet azért is elgondolkodtató, mert amíg most a vezérigazgatók 53 százaléka számít a gazdasági növekedés lelassulására, addig egy esztendeje még 29, 2018-ban pedig 5 százalékuk vélekedett így. A 2008 óta végzett interjúk elemzése alapján kiderült: nagyon szoros összefüggés van a vezérigazgatók 12 hónapos bevételnövekedésbe vetett bizalma és a világgazdaság által elért tényleges növekedés között. Ha a koronavírus nem zavart volna be, akkor talán a globális növekedésre adott 2020 évi 2,4 százalékos prognózis még reálisnak is bizonyulhatott volna, akárcsak az IMF által adott 3,4 százalékos növekedési előrejelzés.
Egyébként az OECD legújabb prognózisa szerint amennyivel idén lassul a gazdaság, jövőre annyival gyorsulni fog. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet azonban talán túlzottan optimista, ugyanis nem számol azzal, hogy a koronavírus-járvány hasonlóképpen viselkedhet, mint azt az influenzánál immáron évtizedek óta megszoktuk. Már törvényszerűnek tartjuk, hogy jövőre menetrendszerűen visszatér, s ebben az esetben a visszapótlás merő álomnak bizonyulhat. Az OECD alapesetnek tekinti, hogy Kínában ebben a hónapban tetőzik a járvány, s másutt enyhébb lefolyású lesz. A dolgok jelen állása szerint mind a két feltételezés felettébb ingatag lábakon áll, a szervezet arra figyelmeztet, hogy „a kormányoknak gyorsan és erőteljesen kell fellépniük, ha a koronavírus és gazdasági hatásai fölé akarnak kerekedni”. Nyilvánvaló, hogy ez a figyelmeztetés a járvány lezajlása után válhat aktuálissá, de ne feledjük: itt egy amúgy is lejtmenetben guruló kocsit kellene megállítani.
A lejtő alján mindenképpen bekövetkező lassulás különösen érzékenyen érinti a nemzetközi gazdaság prosperitására amúgy is különösen érzékeny magyar ipart.
December végével bezárólag ugyanis három egymást követő hónapban folyamatos csökkenést regisztráltak a statisztikusok. Az előző esztendő azonos időszakával összehasonlítva végre januárban növekedésnek indult az ágazat.
A győri Audi Hungária Motor Kft. lakkozóüzeme Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője szerint „habár az év végéhez képest az adat kedvezőnek tűnik, összességében továbbra is azt kell mondjuk, hogy az ipar gyengélkedik”. Mivel az európai helyzet csak februárban súlyosbodott, így a februári ipari adatban már várhatóan nagyobb fékezőerőt lehet majd látni.
Néha átsiklunk afelett, hogy a magyar ipar tekintélyes részét összeszerelő-üzemek adják. A gépjárműiparról ez közismert, ám Magyarországon számos olyan, hazai és külföldi tulajdonban lévő cég működik, amely a multinacionális vállalatok pillanatnyi igényeinek megfelelően, gyakran változtatja a termékstruktúráját, amelynek összetételére semmifajta befolyása nincsen. A függőség a koronavírus-járványhoz hasonló: válságos időkben hosszú és rövid távon egyaránt sebezhetővé teszi a magyar gazdaságot.
Ez a helyzet ahelyett hogy javulna, szinte minden új nagy beruházással folyamatosan romlik. Az OECD egy korábbi felmérése alapján a magyar exporton belül a hazai hozzáadott érték alig haladja meg az 50 százalékot, ami uniós szinten egyike a legalacsonyabbaknak. Sorstársaink – talán kicsit meglepő a névsor – Luxemburg, Málta és Szlovákia, de a csehek sem dicsekedhetnek. Ám a V4-országok közül Lengyelország kifejezetten jól áll. A középmezőnyben – amit mi is reálisan célul tűzhetnénk ki – olyan gazdaságok állnak, mint a dán, a finn vagy a holland. Tévedés lenne azonban azt hinni, mintha egy gazdaság fejlettségét csak a hozzáadott érték fémjelezné. Erre jó példa Luxemburg esete, amellyel szívesen cserélnénk. Vagy a szomszédos Horvátországé, amelynek gazdasági szerkezete ugyan egészségesebb, mint Magyarországé, azonban fejlettebbnek aligha mondható.
A gépjárműiparban az elmúlt években némileg nőtt a hozzáadott érték aránya, ám ez az építőiparról vagy az elektronikai iparról aligha mondható el. S ez nem csak a nálunk termeltető multinacionális cégek szándékainak a függvénye, sokkal inkább annak, hogy a magyar gazdaságpolitika milyen adókedvezményekkel, állami támogatással és kedvező adókörnyezet megteremtésével igyekszik idecsábítani a külföldi cégeket.
Ez elsősorban a gépjárműiparnak kedvez. Gondoljunk csak arra, hogy az állam még tesztpályát is épített a multiknak, csak hogy ideédesgesse őket.
Más iparágaknál ez az előzékenység nem tapasztalható. Ez a gazdaságpolitika nem kedvez a hazai vállalkozásoknak, nem ösztönzi őket az úgynevezett köztes termékek (alkatrészek) szélesebb körű magyarországi előállítására. A hozzáadott érték szempontjából a legkedvezőbb számokkal egyébként az infokommunikációs ipar büszkélkedhet, amíg a kiváló szakemberek még itthon kamatoztatják a tudásukat.
A Cambridge Econometrics vizsgálata szerint hosszabb távon a mostani helyzet egyre inkább gátját képezi majd Magyarország gazdasági felzárkózásának nemcsak Európa élvonalához, hanem már a többi közép-európai országhoz is. Gyakran emlegetik, hogy a felzárkózás kulcsa a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások növelése lehet. Ennek igazsága aligha vonható kétségbe. Ugyanakkor óvatosan kell kezelni a nálunk működő multinacionális cégeknek a Magyarországon elköltött ilyen pénzekről szóló beszámolóit. Erős a gyanú ugyanis, hogy ezeknek a költéseknek egy része csak papíron létezik, a többi csupán az adóoptimalizációt szolgáló könyvelési trükk lehet.
