Adókedvezményt kap a magyar kastélyok népe

Épített környezetünk maga a múltunk, ez mutatja meg az érdeklődő utókornak, hogyan is éltünk. A védett, a műemlék épületek anyagi és szellemi, esetenként már-már spirituális értéket is képviselnek. Az új nemzeti burzsoázia, de nevezhetjük egyszerűbben is, a miniszterelnök családja és szűkebb környezete történelmi tudatunk után célkeresztbe vette épített múltunkat is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a friss hír, hogy Mészáros Lőrinc az alcsúti Habsburg-kastély egy részét szállodává alakítja.

2016. május 12., 18:49

Ahogy ezt már megszokhattuk – mert így kerek a történet –, a kormány a jövő évi költségvetés tervezetében már el is bújtatott egy törvényszakaszt, amely rendeltetése szerint bőkezűen támogatja a műemlék épületek felújítását a társaságiadó-alap terhére, de ugyanezzel a mozdulattal paravánt is emel az újabb pénzszivattyú elé.

A 2017-es adócsomagban eldugva ott lapul az a platform, amire újabb forrásmágnest építhetnek a csókosok. Eszerint ugyanis az eddigi, szerénynek mondható társaságiadóalap-kedvezményt mintegy 31 milliárd forintig emelte a törvényalkotó. Vagyis a kastélyokra és egyéb műemlék épületek felújítására költött pénz levonható lett. Sőt még tulajdonjog sem kell, mert bizonyos feltételrendszer mentén már a bérlő vagy üzemeltető is lefaraghatja a társaságiadó-alapja egy részét. A törvénybe kódolt egyéb lehetőségekről már nem is beszélve.

Történik mindez akkor, amikor nemrég Orbán Győző megvette József főherceg egykori birtokát, Nárcisz kutya jelenlegi lakhelyét, a mostanra oly sok vihart kavart, 13 hektáron elterülő, legalább öt műemléket rejtő Hatvanpusztát. Az elmúlt év végén pedig az Orbán-vő Tiborczhoz köthető cég a Turai-kastéllyal lett gazdagabb, hogy a Matolcsi-féle várbeli műemléki bevásárlást ne is említsük.

A törvényhely megtalálója, Siklós Márta adószakértő elmondta: „A tervezet szerint az adókedvezményt két ágon lehet érvényesíteni. Egyrészről akkor, ha felújítási munkálatokat végeznek, tehát beruházás történik. Ez esetben 100 millió euró, vagyis 31 milliárd forint az érvényes plafon. Másrészről az adott évben a műemlékfenntartással kapcsolatosan elszámolt költségekre érvényes az 50 millió eurós, azaz 15,5 milliárd forintos határ. Amennyiben felújít valaki, és utána fenntart, akkor akár egyazon éven belül is igénybe veheti mindkét jogcímen az adóalap-kedvezményt.”

Tény, hogy például a magánkézben levő műemlékek állapotán ez a törvény nem sokat lendít, hiszen a kedvezményt a társaságiadó-törvénybe foglalták. Azonban ha a vagyonkezelői jogot átadják, vagy lízingkonstrukcióban, esetleg bérbeadás segítségével, illetve apportként egy céghez juttatják, akkor persze ezt a szektort is érintheti a változás. Tehát ezeknél a műemlék épületeknél elég a vagyonkezelői jogot bevinni egy társaságba, és máris minden fent leírt jogérvényessé válik.

Mint sok más területén az életnek, a műemlékvédelemben is fontos lenne a megelőzés, mert ezzel a későbbi – napjainkra is jellemző – elhanyagolt állapot nagyon költséges felújításai, javításai az összeg tört részéből is megfinanszírozhatók lennének, érdemes tehát odafigyelni a legapróbb előjelre is.

Dippong Magdolna építész, műemlékek értékbecslésére szakosodott szakértő így nyilatkozott a tervezetről: „Minden olyan döntést jónak tartok, ami a műemlék ingatlanok felújítását segítik, mivel elkeserítő állapotok uralkodnak ezen a téren. Ugyanakkor nem sok ingatlant tudnék felsorolni, amelyiknél a ráfordítást illetően értelmezhető a 31 milliárdos nagyságrend. Nagyon jó, hogy az adóból írható le a költés, de az nem tetszik, hogy bérlőről és üzemeltetőről is kedvezményezettként szól a rendelet, és nem csak a tulajdonosról. Azt sem értem, miért csak a társaságiadó-alapot érintené a lehetőség, hiszen így magánemberként például nem lehet igénybe venni. Miért kell trükköznie annak a magánszemélynek, aki műemléket birtokol? Azzal egyetértek, hogy a vagyonkezelő élhessen a lehetőséggel, de a bérlő? Úgy látnám igazságosnak és áttekinthetőnek, ha a tulajdonost illetné a támogatás, és a bérleti díjat annak fényében állapítanák meg, hogy milyen állapotú a szóban forgó ingatlan. Az elmúlt évek alatt az volt a tapasztalatom, hogy amennyiben gazdaságilag hasznosítható műemlék ingatlanról beszéltünk – szállodának, irodaháznak –, akkor az üzemeltetési szak gazdaságosnak mutatkozott, de a felújítást már nem bírta el a projekt.”

„Bérlő esetében két konstrukció lehetne szerintem. Az egyik – amit a mostani tervezet támogat – , amikor a bérlő újít fel és kap támogatást. Ez az, ami a későbbiekben áttekinthetetlenné válhat. A másik esetben – és szerintem ez teremt tiszta helyzetet – a tulajdonos teszi ugyanezt, és a továbbiakban a bérlő piaci áron bérli az ingatlant.”

„Visszatérve a magántulajdonosok helyzetére: nagyon sok kis kastély van magánkézben. Ezek gazdái ahhoz kicsik, hogy uniós támogatást keressenek. Régebben létezett a műemléki céltámogatási rendszer nagyon csekély összegekkel, mára azonban már ez is eltűnt a süllyesztőben. Külföldön – tudtommal – ez úgy működik, hogy a tulajdonos meghatározott idő alatt a személyi jövedelemadójából írhatja le, amennyit az épületre költött. Az a gondom, hogy ez a mostani tervezet csak egy bizonyos nagyságrenden felül és ott is nagyon keveseknek kedvez, nem a sokaknak, akik így nem tudják megóvni tulajdonuk állagát.”

A műemlékek költségtakarékos állagmegóvására a legjobb példa talán a hollandok által kidolgozott Monumentenwacht, magyarra műemlékőrnek fordítható projekt. A módszer lényege, hogy időről időre komoly szakértőcsoport vizsgál meg nagyon alaposan minden műemléket, majd munkájuk eredményét részletes jegyzőkönyvben tárják a tulajdonosok elé. A tanulmányok a legapróbb hibákat is tartalmazzák, de megnevezik, miként lehet azokat a lehető leghatékonyabban orvosolni, illetve felhívják a tulajdonosok a figyelmet a gyászos jövőre, ha nem törődnek a feltárt problémával.

Amennyiben a 2017. évi adócsomag fentiekben ismertetett eleme elfogadásra kerül, az természetesen nemcsak az új burzsoáziát segíti majd a műemlékek felújításában, hanem például az önkormányzatokat is. Ám az, hogy ki mit ért felújításon, nagy kérdés.

Intő példa a Schossberger család már említett neoreneszánsz kastélya Turán, ahol hírek szerint az új tulajdonos utasítására „kertrendezés” címén máris dübörögnek a láncfűrészek. Irtják a védett ősparkot.