Megszen­telt el­kü­lö­nítés – Ajánló lapunk 2019. szep­tem­ber 12-i számából

2019. szeptember 11. 09:45 - szerző: 168 Óra

Nem tekinti egyenrangúnak a kormány az állami és az egyházi iskolába járó gyerekeket. Ha nem így lenne, nem támogatná őket eltérő mértékben. A Költségvetési Felelősség Intézet számításai szerint az egyházi iskolákba járó diákok után tanévenként 200 ezer forintos, széles körben felhasználható dologi támogatás jár, az állami iskolákban ennek csak 27 százaléka, 55 ezer forint.

A butaság nagy hatalom

Új könyvében Paul Lendvai, a nemzetközileg elismert újságíró és történész közép-európai politikusszemélyiségekkel foglalkozik. A velük való találkozások történetén keresztül kifejti gondolatait a hatalom természetéről, a politikai sikerről, az ideológiák hatásáról és a történelem alakulásának szabálytalanságáról is. Törékeny Európa című kötetét a Noran Libro jelentette meg, Paul Lendvai az itthoni premier kapcsán tartózkodott Budapesten, ami módot adott arra, hogy Lakner Zoltán Magyarországról és az Orbán-rendszer leválthatóságáról is kérdezze.

Lapozzon bele!

Megszentelt elkülönítés

Nem tekinti egyenrangúnak a kormány az állami és az egyházi iskolába járó gyerekeket. Ha nem így lenne, nem támogatná őket eltérő mértékben. A Költségvetési Felelősség Intézet számításai szerint az egyházi iskolákba járó diákok után tanévenként 200 ezer forintos, széles körben felhasználható dologi támogatás jár, az állami iskolákban ennek csak 27 százaléka, 55 ezer forint. Barát József párhuzamos interjút készített Székely János szombathelyi püspökkel és L. Ritók Nórával, az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjével. Arról kérdezte őket, milyen felelősségük van az egyházaknak abban, hogy az elmúlt évtizedben nem csökkent, hanem erősödött a magyarországi iskolarendszerben a szegregáció. Székely János szerint az utolsó órában vagyunk, ha nem változtatunk a cigányság helyzetén, akkor ketté fog szakadni az ország, amely közös hazánk. Püspöki beiktatásakor az elesettek és szegények segítését, bátorítását fogalmazta meg küldetéseként, menekülteket fogadott be, felemelte szavát a hajléktalantörvény ellen, most pedig egy újabb Trianon veszélyére hívja fel a figyelmet. L. Ritók Nóra szerint elfogadhatatlan, hogy az állam többet költ az egyházi iskolákba járó, magasabb státuszú családok gyermekeinek oktatására, mint a mélyszegénységben élőkre, akik közül a romák amúgy is szinte behozhatatlan hátrányokkal indulnak. Úgy véli, az egyházi iskolák méltatlan, a Bibliával sem összeegyeztethető szegregáló gyakorlatot folytatnak – állami támogatással. Hogy a szegregáció mennyire bonyolult kérdés, azt jelzi, mekkora felháborodás fogadta Tiszarádon egy korábbi cikkünket, amelyben egy névtelen levélre hivatkozva megírtuk: a polgármester zsarolással vette rá a helyieket arra, hogy kérvényezzék a korábbi iskolájuk újranyitását. Ónody-Molnár Dóra riportjából kiderül, a szegregált iskoláért küzdő roma szülők azt állítják, szó sem volt erőszakról. Nekik ez így jó.

Kötcsei szembenézés

Orbán Viktor a nemzetépítésben és a gyereknemzésben hisz, viszont tiltaná, hogy meleg párok örökbefogadhassanak. Az elmúlt években jócskán megváltozott, s Kötcsén tizenkilencedik alkalommal összegyűlt szellemi holdudvar mindennek nagy lelkesedéssel tapsolt. Vízió vízió hátán, lángossal és koalíciós csuklással. Tóth Ákos írása.

Amúgy nem voltak lúzerek

Hogy kik voltunk és mit akartunk, kik nem voltunk és mit nem akartunk? A talányos kérdés harminc év után épp oly nehezen érthető, mint a lázverte kor, az átalakulás éve. Az 1989-es reformkörök maradék seregei, a rendszerváltás MSZMP-n belüli „talpasai” ezt újra és újra megvitatják öt-tíz évente tartott „osztálytalálkozóikon”. Ma is annyira bizonytalanok, mint harminc évvel ezelőtt. Tizenöt éve még százvalahányan gyűltek össze, most, a Szekeres Imre és Bruszel László által szervezett szeánszon („Harminc év után újra…”), a Villányi úti konferencia-központban kollégánk, Buják Attila harminckilenc főt számolt össze. Ők voltak valaha a „reform talpasai”. Odakint esett, jelezve a zord időket. Egyben mind egyetértenek: ami a dologból mára lett, azt egyetlen résztvevő sem akarta. B

Hogy a remény ne vesszen el

Szeptember 12-től látható a hazai mozikban A létezés eufóriája című egész estés magyar dokumentumfilm, amely Locarnóban a Kritikusok hetének fődíját kapta, Szarajevóban pedig emberi jogi díjjal (Human Rights Award) tüntették ki. A rendezőnek, Szabó Rékának ez az első mozifilmje, ő az idén 15 éves független táncszínházi társulatnak, a Tünet Együttesnek a vezetője, rendezője és előadója is. A film a Sóvirág című előadásuk próbafolyamatát követi végig, a produkciót ősztől újra játsszák a Vígszínház házi színpadán. Ebben a 94 éves holokauszttúlélő, Fahidi Éva és egy fiatal profi táncosnő, Cuhorka Emese duettje látható. Mozdulatokra és szavakra írt párbeszédük arról is szól, a 20. század szörnyű emlékeivel hogyan lehet együtt élni, és továbbadni őket a fiataloknak úgy, hogy a remény és a szeretet ne vesszen el. Szabó Rékát Sándor Zsuzsanna kérdezte.