2018/50 Összetöri a szívem a CEU távozása

2018. december 12. 09:58

Itt van két roppant erős ember: Orbán Viktor és Soros György. Itt egyetlen dolog számított: az utálat a két férfi között, akik sosem fognak egyetérteni egymással semmiben. És sajnálatos módon ennek az áldozata lett ez az egyetem – mondta a 168 Órának David B. Cornstein.

Hiába tett meg ő maga, a magyar kormány erre kijelölt tárgyalója, valamint a Közép-európai Egyetem vezetése mindent a CEU Budapesten tartásáért, ez az ügy valójában két ember személyes ellentétéről szól. Az Egyesült Államok budapesti nagykövete Biró Mariannának beszélt arról is, hogy a CEU távozásának körülményei és törvényi anomáliái nem okozhatják azt, hogy ezek után ne bízzon meg a magyar kormányban. Cornsteinnek ugyanis más fontos feladatai is vannak, olyan problémák, amelyeket az amerikai és a magyar kormánynak együtt kell kezelnie. Ilyen az ukrajnai helyzet vagy Magyarország oroszenergia-függősége. A nagykövet beszélni fog a magyarországi fejleményekről Donald Trumppal, még azt is elmondta, mikor és hol találkozik legközelebb az elnökkel.

Rendszerváltók nyomai

Herényi Károly egykori MDF-es politikus nem megy el arra a konferenciára, amelyet a rendszerváltó miniszterelnök, Antall József halálának negyedszázados évfordulója alkalmából rendeznek a Parlament épületében. Herényi azt mondja, Antall emléke iránti tisztelete jeléül nem vesz részt az eseményen, mert – idézzük – nem ünnepelhet együtt és nem vállalhat szellemi közösséget olyan emberrel, Orbán Viktorral, aki szisztematikusan döngöli földbe, teszi tönkre Antall József életművét, politikai munkássága szinte minden eredményét.

Lapozzon bele!

Az bizonyosan igaz, hogy az Orbán-rendszer sajátos mivolta rámutat arra – vagy legalábbis fölerősíti az ilyen hangokat –, hogy a rendszerváltás sikertelen volt, sokan épp ebből, vagyis a sikertelenségből vezetik le azt, hogy az Orbán-rendszer egyáltalán létrejöhetett. Vajon van-e ilyen kapocs, s most, a jelenből szemlélve, mi Antall József öröksége? Lakner Zoltán portréjából kiderül, hogy a néhai rendszerváltó miniszterelnök öröksége ma gazdátlan: a populista-nacionalista jobboldal megtagadta ugyanis az Antall József számára politikai anyanyelvnek számító parlamentáris demokráciát. Kérdés az is, hogy történhetett volna-e mindez másképp. Mai nyavalyáink nem épp akkortól eredeztethetők? Bod Péter Ákos, az Antall-kormány ipari minisztere, egykori MNB-elnök szerint a magánosítás volt politikailag és társadalmilag is a legrázósabb ügy. Szabó Brigittának elmondja azt is, hogy ma már látja: a megszűnő ágazatokból kihulló munkásokat be kellett volna ültetni az iskolapadba, és átképezni őket, vagy bevezetni a német mintára épülő, korántsem a maihoz hasonló, feudális alapokon nyugvó közmunkarendszert.

Szegregáció: mindenki mellébeszél

Szegregáció vagy pasztoráció? E címmel rendeztek egyházi és állami vezetők részvételével konferenciát. Ezen kiderült, hogy az egyházi vezetők nem akarnak szembenézni saját felelősségükkel a szegregáció fenntartásában, a világi döntéshozók pedig csak elkenik a valós problémákat. Kazincbarcikán jártunk. Ónody-Molnár Dóra írása.

Négy-öt ember munkáját végzik egyszerre

Miközben már most is több helyen aggasztó méretű, 30 százalékos is lehet az egészségügyi szakdolgozók hiánya, hamarosan ismét több mint négyezer dolgozó lép ki a rendszerből – derül ki a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara friss felméréséből. Ezzel szemben az egészségügyi szakképzést idén ennek a létszámnak csupán a töredéke kezdte meg. Még ha akadnak is olyanok, akik nem az iskolapadból lépnek közvetlenül az egészségügyi pályára, a szakadék ma már áthidalhatatlannak tűnik. Nem beszélve arról, hogy a rendszerben dolgozók egészsége is veszélyben van. Bár a szakdolgozói kamara régóta kongatja a vészharangot, mostanra már valódi vészhelyzet alakult ki. Segítség híján kétségbeesve keresik legalább a házon belüli megoldásokat.

Ha nem írok, depressziós leszek

A Magyar Filozófiai Társaság életműdíját kapta a napokban Almási Miklós esztéta, filozófus, polihisztor, az MTA rendes tagja. Nyolcvanhat év már bőven meghaladja a platóni kort, a kitüntetés érdekessége mégis az, hogy a Széchenyi-díjas akadémikus azon díjazottak közé tartozik, akik nem voltak a Budapesti Iskola tagjai. Habár Heller Ágnesékkel azonos generáció tagja, maga is Lukács-tanítvány volt, mégis valahogy kilógott a sorból. Ma is bejár a bölcsészkarra, tanít, és elképesztő iramban publikál. Termékeny szerző, a tematika pedig zavarba ejtően sokszínű. Minden van benne a válságtól az esztétikán át a pénzvilág hullámzásáig. Ő úgy határozza meg saját magát: „foglalkozása: Almási Miklós”. Ilyen szakmából valóban csak egy van. Aki kérdez: Buják Attila.