Szörnyű, ami a független és magánszínházakkal történik

Nemrég mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban Székely Csaba Semmit se bánok című darabját, amely a mű hazai bemutatója is. Az előadást Sztarenki Pál rendezte, Elek Ferenc és Sztarenki Dóra mellett a főszereplő Schneider Zoltán. A Jászai Mari-díjas színész tizennyolc éve a Radnóti Színház tagja. A társulat egyik legtöbbet foglalkoztatott művésze, ritkán vállal vendégszereplést. A Rózsavölgyiben egy volt szekus tisztet játszik, aki meggyőződésből kínozta halálra a népi demokrácia ellenségeit. Vajon lehet a szörnyű múltból valamit jóvátenni? Egy kegyetlen gyilkosban is felébreszthető a bűntudat? A főszereplőről mindenesetre azt írta egy kritikus: „Schneider, a színészkirály.”

A zöld város szíve – E-jegyért gyalogolnak az oslóiak

Az oslói operát látva óhatatlanul bevillan Sydney. Nem a formai, hanem a telepítési hasonlóság miatt. A tengeri kikötői terület kulturális átértelmezése. Városrehabilitáció a barna mezőn. A város egyfajta önbizalomhiányos próbálkozás arra, hogy megmutassa: mi is vagyunk valakik. Oslo lett 2019-ben Európa zöld fővárosa, de nem ezért. Apropó: a Norvég Tájépítészek Szövetsége, az NLA idén kilencvenéves. Oslo a tájépítész szemével.