Változás! Már szerdától hozzájuthat az újságárusoknál a legfrissebb 168 Órához!

Szexszimbólumból Kossuth-díjas művész - Pécsi Ildikót a kamera is szereti

2020. május 30. 19:43 - szerző: Bóta Gábor

A múlt héten lett nyolcvanéves a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Pécsi Ildikó. Néhány hete a Magyar Filmakadémia Életműdíjával tüntették ki.

Szexszimbólum volt. Férfiak álmainak álma, ugyanakkor a szűziesen tiszta, kis dunai szigeten lakó nőt, Noémit alakította 22 évesen, Az aranyember című filmben, amellyel kapásból országosan ismert lett. Gertler Viktor filmjében, amely Jókai közismert regényéből készült, roppant természetesnek mutatkozott. Olyan volt, mint egy üde, mezei virágszál. Hamvas arc, tágra nyílt, kíváncsiságot tükröző szemek, magától értetődő kedvesség, dolgosság, közvetlenség. Ösztönös megérzése annak, ha jó szándékkal közelítenek hozzá, és annak is, ha rosszal. Azért van már kis női rafinéria is. Ügyesen lecsúszik a ruhája egyik pántja, ha így tartja célravezetőnek, és kitetszik gömbölydeden hívogató válla, hogy megcsodálhassa a szerelme.

Roppant kívánósan tud nézni. A hangja is huncutul csábító.

A rózsasziromhalom között úgy képes elnyúlni, hogy annak nehéz ellenállni. Naiv, tökéletes boldogságra vágyik, de azért van benne csipetnyi számítás is.

Attól izgalmas Pécsi Ildikó alakítása, hogy nem csupán sematikus naivát játszik, mint oly sokan ebben a korban. Megmutatja a lányból az olyan nővé való átmenetet, aki megtanul megállni a lábán. Amihez azért igencsak kell neki egy férfi, aki amúgy a világ vándora. Meg kell őt fogni, el kell varázsolni, magához kell kötni. Észre kell venni, hogy neki mire van szüksége, és nyújtani is kell neki még ennél is többet ahhoz, hogy ő, aki megszokta, hogy szabadon jár-kel, hajózik, horgonyt vessen egy pici szigeten, pusztán azért, mert ott van Noémi. Aztán már a fiúk is ott van, no meg persze kutya, macska, meghitt házikó, minden, ami a megállapodott élethez kell. Pécsi ezt az idillt is eljátssza, ahogy a karon ülő gyerekkel jön ki a házból kisimult vonásokkal, boldogságos arccal az érkező férfi üdvözlésére. Lehetne ez iszonytatóan szirupos, pláne egy 1962-es, de már színes filmen, és nem állítom, hogy azért mára már nem sematikusan rózsaszín kissé. De Pécsi, és a nálunk csak egyetlen filmben szereplő, sajnos már meghalt, Erdélyben abszolút megbecsült színész, Csorba András Tímár Mihály szerepében állja a sarat.

Az pedig már ekkor egyértelműen kiderül, hogy Pécsit szereti a kamera. Fotogén.

Nincs benne semmi megjátszottság, él az objektív előtt. Megtanulta használni a testét. Sok gátlását leküzdötte. Több interjúban is beszél arról, hogy szégyellte a fenekét. Nagynak találta. Rükvercben ment fel a pódiumra a főiskolán, hogy akik lentről nézik, ne vegyék észre. A beszédtanár, amikor rájött, hogy takargatnivalónak tartja a fenekét, a negyedik emeletről leküldte egészen a Rákóczi útra, hogy onnan gyalog szaladjon fel négyemeletnyit, és úgy kezdjen a versbe, amit el akar mondani. Jó néhányszor kellett le-föl nyargalásznia, mire már annyira kifáradt, hogy nem érdekelte, hogyan megy föl a színpadra, nem érdekelte a hátsó fele sem, csak a világ legtermészetesebb módján kiállt a színpadra és belekezdett a versbe. Bagatellnek tűnik ez a történet, pedig abszolút fontos. Ilyen stádiumokon keresztül tanulják meg használni, elfogadni a testüket a színészek, ami a munkaeszközük. Játék közben így tudják túltenni magukat a gátlásaikon.

Pécsi tudott szexszimbólum lenni, és megtanult bájosan teltkarcsú is lenni. Bár rendszeresen elmondja, fiatalkorában nem vette észre, hogy gyönyörű. Ezt csak mostanában látja, amikor visszanézi a régi felvételeit, de azért éreznie legalább kellett, hiszen a szerepeiben bánnia kellett a szépségével. Meg hát aztán van az interneten olyan fotó, amelyen kimondottan szexszimbólumként, civilben pózol, behúzott hassal, előrecsúsztatott, megmutatásra szánt lábakkal, fifikásan beletúrva ugyancsak szemrevaló, dús hajába. Nőies maradt pluszkilókat felszedve is.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

És hosszú ideig energikus. A színészeten kívül is ügyeket intéző. A Tenkes kapitánya és a Linda című sorozatokban is megszerzett népszerűségét felhasználta ügyes-bajos közügyek intézéséhez. MSZP-s képviselőként is tüsténkedett. Például kollégái, szépkorú színészek elismeréséért, anyagi megbecsüléséért küzdött. Ehhez kamatoztatta a meglehetősen jó „beszélőkéjét”, temperamentumát, agilis vérmérsékletét. Mozgékonysága abban is megmutatkozott, hogy nem cövekelt le egy-két színháznál, Pécsen, a Vígben, a Mikroszkóp Színpadon, Kecskeméten, a Radnóti Színházban, a József Attila Színházban egyaránt volt tag.

De játszott sok mozifilmben, rengeteget tévézett, kabarétréfákban is szívesen nevettetett.

Rendezésbe is belevágta a fejszéjét, a Gorsiumi Nyári Játékokon több klasszikus görög darabot is színre vitt. Jó játékmesterként tevékenykedett inkább, mint nagy rendezőként. Mindig készségesen osztotta meg kollégáival a tapasztalatait. Tudott sikert csinálni. Tudott rossz előadást csinálni. A Furcsa pár női változata például a Vidám Színpad Kisszínházában mulatságosnak bizonyulva, sikert aratott. A Szentendrei Teátrumban annyira untam Kisfaludy Károly Kérők című komédiáját a rendezésében, amelyen mások sem igen nevettek, hogy meglógtam az előadásról.

Televízió - Hogy volt? - Pécsi Ildikó Televízió - Hogy volt? - Pécsi Ildikó
Fotó: Zih Zsolt

Régóta nem láttuk színpadon. Több balesete is volt, ezekből fel-felépült, ebben segítette az istenhite is. Bulvárhőssé vált attól, hogy túlzott nyilvánosságot kapott a volt menye fűtötte, szappanoperába illő hosszú, kinek mi jár típusú haragvó huzavona, amelynek során őt perelték, hogy a másik neve szerepeljen az övé mellett a sajtóban. De közben képes volt úgy elénekelni egy tévéműsorban egy karácsonyi dalocskát, hogy abból szívmelegség áradt.

Soha nem csinált titkot a korából, és most abból sem, hogy nagyon beteg. Férjével, a Fradi egykori olimpiai bajnok kiváló labdarúgójával, Szűcs Lajossal, ahogy ő mondja, „drága jó Lajosommal”, egymást kell támogatniuk a betegségben. Mindketten gyengélkednek, de mint általában, ezúttal is van tartaléka a mosolyból, alapvetően szeretet sugárzik belőle. Ezért és a színészi pályájáért igen sokan szeretik.

Ez remélhetően segít neki is úrrá lenni a betegségen.