Pokorny nyitottsága
Pokorny Lia Holnapra is marad című könyvében az az üdítő, hogy esze ágában sincs fene nagy konyhaművésznek mutatkozni. Azt sem akarja elhitetni, hogy elmélyült kutatómunkát végzett a receptek összeállításakor, mint például Váncsa István teszi, és művelődéstörténeti háttérrel, esszéknek beillő filozofikus eszmefuttatásokkal sem szolgál.
Ugyan szakács az édesapja, de Lia ettől még nem űzi a szakmát mesterfokon, csupán nagyon szeret főzni. És arra is nyitott, hogy a barátai mit művelnek a „vegykonyhájukban”. Ezért őket is bemutatja, és ízelítőt ad az ínyencségeikből. Mindent megold néhány egyszerű, könnyed mondattal. Ripsz-ropsz kedvet csinál például Szatmári „Főzelékes” Feri konyhájához, aki a különböző zöldségeket elképesztő fantáziával és színpompás végeredménnyel elegyíti. Nem állítom, hogy amikor sült sárgarépával készült mazsolás kölessalátáról olvasok, kapásból összefut a nyál a számban. De elhiszem Pokornynak, hogy ez fenséges lehet, és Fényes Gábor fényképei is igen meggyőzőek. Valamennyi ételről egész oldalas fotó látható.
A színésznő imád túrázni, így kirándulótársainak fogásaiból szintén közöl párat, többek közt bográcsban készült finomságokat. De kenyérrecept, spéci tepertő vagy kolbászkrém ugyancsak szerepel a palettán. Kollégájával, Karalyos Gáborral, a Vegán Hegylakó blog szerzőjével rácsodálkozik arra, mi mindent adhat a természet. Van külön a vidékkel foglalkozó fejezet. De az is érdekli, mi terem a városban: a Berényi házaspárral, Andrással és Cilivel, a profi szakáccsal és cukrásszal étterembe ülnek be, ahonnan szintén merít. Természetesen az édesszájúak sem maradnak hoppon. Gondosan összegyűjti azokat az ötleteket, amelyeket jónak talál, de ő maga is kreatív. Azt még a nagymamájától tanulta, hogy semmit nem szabad kidobni, az ételmaradék felhasználására is ki kell valamit ötölni. Nyitott személyiség, ezért befogadó a konyhája is.
(Pokorny Lia: Holnapra is marad
Receptgyűjtemény a fenntarthatóság jegyében,
108 oldal, 21. Század Kiadó)
