Piacon a kultúra – Rendezvénytér a lángosos mellett

Végül is miért kellene kettéválasztanunk mereven a hétköznapi élet és a kultúra tereit? Miért kellene rendkívüli alkalomnak, ünnepnek tekinteni, ha kultúrát fogyasztunk, ami ideális esetben akár csaknem olyan fontossá válhat, mint az életfunkcióink? Jelképesnek érzem, hogy a piac emeletéről egy ajtón keresztül simán át lehet sétálni a kultúra felségterületére. A kajás, a lángosozó, a palacsintázó részekhez van közel az átjárás, kicsit odébb gusztusos sajtokat kapni, lent üde zöldségeket, friss péksüteményeket. Miért is kellene különmenni a bevásárlásért és a kulturális tevékenységért? Fölöttébb jók ezek így együtt.

Az nézőpont kérdése, hogy ez tulajdonképpen egy épület vagy kettő, tág és világos az egész, falként az üveg dominál, klausztrofóbiásoknak is nyugodtan ajánlható. Jól átlátható minden, és még az is eszembe jut, itt biztos nincs takargatnivalójuk az embereknek, miközben persze tudom, hogy ez nem a háztól függ, de azért az is mégiscsak temérdek mindent tükröz.

Szóval meglehetősen tetszik Bun Zoltán hívogatóan áramvonalas épülete. Mielőtt bemennénk, kívül kis szabadtéri fotókiállítás látható arról, hogy mióta volt itt piac, meg lehet nézni, milyen volt, amikor még lovas kocsival hozták ide a portékát. Ez is ügyesen összeköti a kintet és a bentet. Néhány hónapos próbaüzemet követően, több mint egy éve működik teljes gőzzel az Újpesti Rendezvénytér, mind népszerűbb nevén egyszerűen csak az UP. Ez a rövidítés valamikor tán ugyanúgy átmegy a köztudatba, mint az, hogy Müpa, ami esetében már hivatalosan sem használják a Művészetek Palotája elnevezést. Hát persze ezért még rengeteget kell dolgozni, hiszen többen vannak azzal úgy, hogy Újpestet nagyon messzinek találják, és már el se nagyon indulnak oda. Közben pedig pár perc sétányira van a ház a metró végállomásától, szóval cakumpakk a Nyugati pályaudvartól húsz perc alatt simán ott lehet lenni. Aki nem metróval jön, annak pedig fontos, hogy itt nem kell attól agyvérzésközeli állapotba kerülni, hogy képtelenség parkolóhelyet találni. Az utcán is viszonylag simán összejöhet, parkoló is van.

Újpesti Rendezvénytér

A piac bejáratánál liften lehet felmenni, kívülről pedig egy lépteinket is felerősítő fémlépcsőn juthatunk el az emeleti rendezvénytérbe. Innen aztán még mozgólépcső vezet addig a pultig, ahol a rendezvénytér munkatársa fogadja a vendégeket. De a mozgólépcső mellett szintén feljöhetünk, jókorákat lépegetve hatalmas lépcsőfokokon, amelyeken színes párnákon vagy azok nélkül üldögélni is nyugodtan lehet akár naphosszat. Ugyanakkor nézőtérré is válhat ez a hely: lent játszik a zenekar, a közönség tagjai abszolút jól rálátnak, remek, zöld növényekkel feldobott helyszín kamarakoncertek tartására.

Rábóczki Janka kommunikációs és marketingigazgató mutatja végig az épületet, lendületesen, lelkesedéssel magyarázva mesél mindenről. A terasz például hatalmas, szép kilátással, látni lehet például a templom előtti teret, ahol korábban a piac volt. Ezt majd parkosítják, és ide nyárra jókora szabadtéri színpadot képzelnek el. Naná, hogy a teraszon is vannak nyáron mindenféle rendezvények, és ilyenkor az egyik csücsökben ott a gyerekjátszó, amit fontosnak gondolnak azért is, hogy esetleg a szülők más, nekik való programokon vehessenek részt, vagy éppen nyugodtan bevásárolhassanak a piacon.

Bekukkantunk a kiállítóterembe, ottjártamkor éppen Jozefka Antal nonfiguratív akvarelljei láthatók. Eredetileg vegyészmérnök, de az újpesti Derkovits körben már 1957-ben elkezdett festeni. Nyugdíjaskora óta csak festéssel foglalkozik. Tizenöt olyan munkáját nézhetjük meg, amelyeket Az ember tragédiájának ahhoz az albumához készített, ami magyar–angol és magyar–német nyelven jelent meg, a Frankfurti Könyvvásáron is sikert aratott. Március 2-án már új tárlat nyílik, ezen Nőktől nőkről címmel hét kárpitművész állít ki.

Megcsodálom azt is, hogy több terem fala mozgatható vagy éppen eltüntethető, így egy helyiségből lehet kettőt vagy kettőből egyet csinálni. Akár az egyik terem a fal elvarázsolásával egybenyitható a büfé előtti résszel, ahol például az adott rendezvényhez igénybe vehető a cateringszolgáltatás. A teljes ruhatár szintén eltolható máshová. Lehet, hogy erre szükség is lenne, mert amikor kijöttünk Pintér Béla és Társulatának Anyaszemefénye, illetve a PS Produkció Sztárcsinálók című előadásáról, kiadós tumultus keletkezett. A ruhatárra várakozók elállták a színházteremből érkezők útját, és akik már megkapták a kabátjukat, azok is nehezen verekedték át magukat a tömegen.

Amúgy a nézőtér igen jól sikerült, elég nagy ívben emelkedik ahhoz, hogy mindenhonnan jól lehessen látni, és a lakályos székeken kívül a sorok közti megfelelő távolság is biztosítja, hogy kényelmesen üljünk. A színpad tágas, süllyesztője nincs, de zsinórpadlása van. Kérdésemre Farkas Róbert, a Budapest Bár vezetője azt mondja, hogy nekik a néhány különleges hangszerükhöz szükséges felszerelésen kívül semmit nem kellett magukkal vinniük a koncertjükhöz. Akusztikailag is igen jónak tartja a termet, és azt tapasztalta, hogy a törzsközönségük egy része utánukjött ide, de teljesen ismeretlen arcokat úgyszintén látott, így nyilván voltak újpestiek, a környékről valók is. A jó tapasztalatok után megbeszélték, hogy többször fognak koncertezni itt. Pintér Béla és Társulata pedig nem csupán azt az előadást adja elő, amit itt mutatott be, hanem több produkcióját idehozta, ezek már itt láthatók.

A PS Produkció vezetője, Simon Edit is nagyon örül annak, hogy itt tarthatták a Sztárcsinálók premierjét, amit havonta három-négy alkalommal játszhatnak. Nekik mind a hangosításhoz, mind a világításhoz kell pluszfelszereléseket bérelniük, hiszen ezt a színpadot azért nemnagyszabású rockoperák előadására tervezték. A liftet pedig pláne nem, ezért több díszlet nem fér be, ezeket a lépcsőkön, hősiesen kellett felcipelni. A díszleteket csak a teraszon tudják tárolni, nejlonnal leborítva, amikor nagy vihar támadt, rohant, hogy megnézze, mi lett velük. Beszakadt a nejlon, sebtében vizet kellett lapátolni, gyorsan új nejlont szerezni. De valamit valamiért, nagyon köszönik, hogy itt játszhatnak. Edit szerint a piactér hangulata, színes kavalkádja jó kedvre deríti az épületbe lépő embereket. A vezetőség készséges hozzáállása, irányukban megmutatkozó szeretete az első percben eldöntötte, hogy fontos itt játszaniuk.

Bemegyek a vezetőség termébe is, ahol hétfőnként mindig kupaktanácsot tartanak. Szimpatikus, közlékeny emberek. Lerí róluk az ügyszeretet. Érdekesség, hogy nem népművelői, művelődésszervezői háttérrel jöttek ide. Chlebda István vezérigazgató pénzügyi háttérrel érkezett, de mindig nagyon lényeges volt számára a kultúra. Barna Katalin marketingkommunikációs munkatársnak vendéglátós és tévés szerkesztői múltja van. Janka táncos gyökerek után multicégnél és banknál egyaránt volt marketinges. Katalinnal együtt festménybecsüsök is, így különösen lényegesek nekik a kiállítások. Velünk volt még Dornné Pápai Henriett, aki most csatlakozott az illusztris társasághoz, leginkább technológiai cégek marketing- és hr-vezetője volt korábban. Kimondottan jó, tettre kész csapatnak tűnnek. A minőség számukra a fő szempont. Bizonyos szint alatt semmi nem jöhet ide, akkor sem, ha a bevétel szempontjából jövedelmező lenne.

Az Újpesti Rendezvénytér jó példa arra, hogy akkor, amikor sokszor csak a maradványelv alapján jut a kultúrára pénz, akad egy kerület, egy önkormányzat, amely szellemi központot teremt, szembeszáll a belváros-központúsággal, és létrehoz egy olyan intézményt, ami közel van a helyieknek, akik abszolút a magukénak érezhetik. Ugyanakkor jóval messzebbről is érdemes idejönni a programok és a valóban szíves vendéglátás miatt.