Változás! Már szerdától hozzájuthat az újságárusoknál a legfrissebb 168 Órához!

Petőfi verseinek szerelmese – Phan Bich Thien, a vietnami–magyar költő és üzletasszony

2020. május 20. 20:00 - szerző: Szabó Zoltán Attila

Nyugalom és derű árad belőle, talán azért, mert hisz a lótusz mágikus erejében, amely a sárból, zavaros vízből kiemelkedő tisztaság jelképe. Dr. Phan Bich Thien egyszerre racionális üzletasszony és érzékeny lelkű költő, műfordító, Petőfi örök híve. A moszkvai diákévek után Budapesten alapított családot. 2018-ban pedig a Mózsé-hegyre, amely egy dombocska Tolna-megyében, vietnami buddhista szentélyt emelt. Két ország, két világ, két kultúra foglya.

– Nem örülök a mai világ kénytelen csendjének, az otthon töltött időt most is hasznunkra tudjuk fordítani – hangsúlyozza Dr. Phan Bich Thien. Az otthon ezúttal Budát jelenti számára, de közben haza is vágyik: – Terveztem, hogy a holdújévet követően Vietnamba utazok, a koronavírus megjelenése miatt azonban ezt nem tehettem. Nem tudom, erre mikor lesz megint lehetőségem.

Legutóbb 2019 őszén járt a szülőföldjén. A végleges döntést, hogy Magyarországon fog élni, 1998-ban hozta meg a férjével, akivel még a moszkvai tanulóévek alatt ismerkedett meg. Szó se volt drámai elhatározásról! Mondhatni, e vállalt kétlakisággal csak gazdagodott, hiszen a Mekong folyó és a Duna látványa ma ugyanazt jelenti számára: az otthon jóleső érzését. Költőként, műfordítóként Vietnamban ismerik inkább, ahol kötetei jelennek meg. Magyarországon üzletasszonyként, a Fried Kastély Resort tulajdonosaként tartják számon. „Eldöntöttük, hogy valami olyannal szeretnénk foglalkozni, ami túlél bennünket” – utal a vállalására, a Fried-kastély megmentésére, avagy harmadik otthonára: Simontornyára.

Fotó: Marton Meresz

– Sajnos, a hazai turizmus kritikus helyzetbe került – mondja a közgazdász- végzettségű költő, aki a mélyszegénységről, a kilátástalanságról elhíresült Tamási járásban évek óta stabil munkát biztosít a helybélieknek. Thienék keresik a megoldást, a recepció 24 órában működik, a márciusban-áprilisban hoppon maradt vendégekkel későbbi időpontokról, átfoglalásokról egyeztetnek, s az amúgy is szükséges felújítási munkálatok javában zajlanak az épületegyüttesben, amelynek fordulatos históriája nem feltétlenül széphistóriába illő. Az 1926-ban átadott szecessziós épület tulajdonosa Fried Imre, a helyi bőrgyár vezetője volt, az alapítót Auschwitzba deportálták, ahol életét vesztette. Az államosítás után silány lakásokat alakítottak ki a kastélyban. A rendszerváltást követő hercehurcában a hazai szecesszió egykori Tolna megyei fellegvára elhagyott düledékké satnyult. Thienék az utolsó pillanatban érkeztek. Felújították, 2005-ben megnyitották a szállodát, ami 2020 tavaszáig sikersztorinak tűnt.

Hogy mit hoz a jövő? Ebben az időszakban nem tudnak minden ott dolgozónak munkát biztosítani, vannak, akik szabadságra mentek, de az üzletasszony bízik a gazdaság, a turizmus gyors talpra állásában.

A vietnami állapotokról kérdezem. A gazdaságukról, amely a turizmus mellett olyan terményekre alapozta a sikereit, mint a rizs, a manióka, a szója, a kávé vagy a tea. Dr. Phan Bich Thien amondó: Vietnam mostanáig jól kezelte a helyzetet.

– Nálunk januárban már bevezettek szigorú korlátozásokat. Az persze nyilvánvaló, hogy a koronavírus nemcsak az emberi szervezetre veszélyes, hanem a gazdaságra is károsan hat. A járvány miatt például a vietnami kormány korlátozza a rizsexportot, mert egy kritikusabb helyzetre gondolva igyekeznek felhalmozni a készleteket.

A járványra utalva egy buddhista bölcsességet idéz: ebből a helyzetből is sokat tanulhatunk, például, hogy ne ítélkezzünk mások fölött, ugyanis bármi bárkivel megeshet, ami másokkal megesik ma, holnap veled is megtörténhet.

Békésebb vizekre evezünk. Hogyan vált Petőfi hívévé egy volt moszkvai egyetemista lány, aki Nguyen Du és Puskin költészetén nevelkedett? „Magyar vagyok. Legszebb ország hazám / Az öt világrész nagy terűletén. / Egy kis világ maga” – felel a halhatatlan Petőfi-sorokkal vietnami nyelven a költőnő, majd újra magyarul mondja: „Sajnos az elmúlt időkben nem sok időm volt Petőfit fordítani, de most, hogy kényszerűen lassít a világ, abban bízom, hogy lesz időm folytatni a munkát.”

Fotó: Marton Meresz

Azért nem halad rosszul! A Petőfi-fordítások sora az említett Magyar vagyok című költeménnyel kezdődött, majd kicsivel később a Nemzeti dal vietnami fordításával készült el, amelyet 2015. január 16-án a Legendák nyomában előadásán a József Attila Színház közönsége is hallhatott tőle. Egyetlenegyszer! Thien ugyanis nem vágyik színpadra. A versgyűjteménye viszont egyre gyarapodik.

– Csak Puskin mércéjével mérhető, amit a magyar költőóriás alkotott – világít rá, miért érzi személyes ügyének a Petőfi-életmű megismertetését Ázsiában. A Magyar–Vietnami Kapcsolatért Alapítvány elnökének értelmezésében a magyar költőgéniuszt ugyan sokan forradalmárnak, forradalmi költőnek tartják, de költészetének számos más színe, rétege van, amiről kevesebb szó esik. Szerelmes líráját, népies dalköltészetét méltatja, amely rokonságot mutat Heinrich Heine írásművészetével.

Persze, teljességgel elégedett költő, műfordító se keleten, se nyugaton nem létezik. Nem lep meg tehát, amikor Thien elpanaszolja, hogy az új verseskötetéhez írt művei, bár már mind kiadásra várnak, a járvány miatt tovább fognak pihenni a nyomdában, mint tervezte.

De ezen se búslakodik, gondolatban hamar újra Simontornyán, a Mózsé-hegyen járunk, ahol hosszú évek kitartó munkájával elérte, hogy Magyarország hivatalos vietnami buddhista „Dai Bi”-szentéllyel gazdagodjék. Amikor szóba hozom a nyilván bonyolult engedélyezési eljárást, és a temérdek papírmunkát, elengedi a füle mellett a kérdést. Ő ugyanis mindvégig a célt nézte, az odavezető rögös úttal nemigen foglalkozott. Arra büszke, hogy Simontornya Kelet és Nyugat immár szimbolikus jelentőségű települése lett, amely egyfajta hidat, átjárót képez a két ország (világ?) között. Mindehhez a „Három Ékszer”, Buddha, Dharma és Sangha áldását kérte…

A Sió folyóra néző pagoda akár Hanoiban is helyet kaphatott volna a maga sárkányok díszítette, kettős, hajlított tetejével, a kaput őrző két szent szobrával, amelyek közül az egyik az erőt szimbolizálja, a másik pedig a tudást. A szentélyben lévő harang a vietnami buddhizmus bölcsőjéből, Hue hajdani császárvárosból származik. Az udvart gránitoszlopok veszik körül, amelyek fölött lótusz alakú márványlámpák sorakoznak. Amitabha Buddha ötszáz kilogrammos szobra vörösrézből készült. A belépőt megbabonázó díszes kapu alsó felén négy jellegzetes szent állat, a sárkány, az oroszlán, a teknős és a főnixmadár, felső részén a négy évszak jellegzetes növényei gabalyodnak össze.

Az éjjel-nappal bárki által látogatható kegyhelytől tízpercnyi séta választja el a városka hírneves Petőfi-mellszobrát, amelyet Barcsay Jenő és Ferenczy Béni tanítványa, Kelemen Kristóf szobrászmester készített.