Múmiaprojekt
Amíg Jolsvai kolléga a Nyolcak egykori tárlataival ismerkedett (azok se nyolcan voltak egyébként, hanem hol többen, hol feleannyian, pedig alig két évig léteztek!) odafenn (l. 31. o.), addig én minden tekintetben alászálltam: a Szépművészeti alagsorában tekintettem meg a múmiákat.
Most már bevallhatom, afféle muszájprogramnak látszott az egész, arra szolgált, hogy elüssem az időt, amíg a barátom dolgozik – én már láttam a Nyolcakat, mielőtt megkérdeznék –, legfeljebb még arra, hogy lássak néhány olyan embert, aki még nálam is korábban született, de aztán kiderült, hogy már megint én jártam jól. Újszerű, izgalmas, szórakoztató, informatív és ironikus tárlat ez, mindenkinek jó szívvel ajánlom. Az ötlet annyi, hogy egy nemrégiben Angliában felfedezett komplex módszert követve rekonstruáljuk egy mai múmia hajdani életét. Ki volt, mi volt, mikor élt, mivel foglalkozott, miben halt meg, ilyenek. Van itt minden, szénatomfelezés és CT-vizsgálat, csontelemzés és még annyi minden. És persze van négy múmia a Szépművészeti raktárából vagy ókori gyűjteményéből, újratöltve.
Remek, annyit mondanék.
És aztán a kísérőszövegek, -anyagok! Tudták, hogy a tizenkilencedik század végén minden jobb kairói bazárban lehetett múmiát kapni? Hogy igyekvő földrajztanárok hoztak is belőle a gimnáziumi szertáruk javára? Vagy hogy egykor gyógyszert és festéket is készítettek a múmiákbók? Napi három szem múmia, étkezés után, és évezredekre fitt lesz az ember!
És azt tudták-e, hogy a múmia szó arabul bitument jelent?
A magyarázatért fáradjanak a helyszínre. Vetítés is lesz, megéri.
