Változás! Már szerdától hozzájuthat az újságárusoknál a legfrissebb 168 Órához!

Mesék a Gelázsról

2012. március 3. 19:29

Éppen száz esztendeje, hogy a Gellért-hegy tövében megvetették egy sokfunkciós fürdőkultúrájú gyógyszállónak az alapját. Az építkezés egy időben ért véget az első világháborúval. Azóta királyok, hercegek és pártvezérek lakták. Históriáikból szemezget BOKOR LÁSZLÓ.

Rögtön elmondom, honnan e zselatinszerű, franciás átkeresztelés – amúgy Liget/Lizsé módjára –, előbb azonban hadd rögzítsem a legfontosabbakat magáról a helyszínről. Ha lettek volna Árpád vezér honfoglaló seregében balneológusok és orvosok, talán már akkor megállapítják, hogy kincs leledzik a mélyben. A 46 fokos radioaktív mész-hidrokarbonátos hévíz, amely percenként ezer literes mennyiségben tör a felszínre, ugyanis nyolcféle kór leküzdésére alkalmas. Később királyi, majd szultáni ukázra formálódtak itt medencék, fürdőházak, vízgyógypavilonok, de pusztította őket erózió, tűz, víz és maga az idő, mígnem 1912-ben a neves Sebestyén–Hegedűs–Sterk-építészhármas tervei szerint beton-, kő- és téglatestet kezdett ölteni a palotaszálló.

Nemrég látszott képernyőinken a lovas tengerész ideérkezte, amikor a „bűnös város” legszebb szállodája belépett a történelembe. Az eső áztatta macskaköveken ficánkoló lovak és Bódy főpolgármester köszöntője mellett arról viszont nem esett szó, hogy a királyi lakosztályba jó időre a Horthy família kvártélyozta be magát. Jött velük Szegedről a fővezérség is.

Itt lett bennfentes az antantmisszió francia kultúrájú, de brit tábornoka, Mr. Maurice is. Lett később fővezéri súgó és bizalmas, sőt egyéni ügyintéző is. Az ő privát akciója volt például a kommünt „lájkoló” filmjéért lecsukott Korda Sándor megszöktetése is. Így jutott Anglia egy mesterrendezőhöz, Maurice pedig hosszan tartó érdekeltséghez a magyar filmbizniszben.

A legendárium szerint a címünkbéli Gelázs szó is az ő leleménye volt, miután első franciásítási kísérletével, a Zsellérrel nem keltett sikert, inkább derűt. E primitív kódolásra szüksége csupán azért lehetett, hogy a szállóra vagy lakóira utalását csak bizalmasai értsék. Ám akik két-három emberöltővel később mártóztak meg a Gelázs hullámaiban, hihették: koruk vagabund argója szülte a nevet.

Puhítási manőverek

De lapozzuk vissza a történelmi kalendáriumot.

Nem mondhatni, hogy Horthyt valami nagy öröm töltötte volna el Pestre érkeztekor. Bosszantotta, hogy neki csak a román hadak utáni pacifikálás jut. Gondolatai pedig vissza-visszakalandozhattak Polától Triesztig, ahol mint a k. u. k. utolsó flottaparancsnoka kelletlenül szalutálhatott végig egy szertartást, az általa valaha kommandírozott hadihajók szerb, horvát és szlovén zászlóinak felvonását. Aztán elköszönt még IV. Károlytól a Bécs melletti Badenben, és hazautazott.

Pestre érve viszont olyannyira friss és derűs hangulat fogta közre – az őszirózsás forradalomé –, hogy megérlelődött benne a szándék az új rendszer megközelítésére. Láng Boldizsár báró a szolgálatainak felajánlására is rábeszélte, ő pedig hitt neki, hiszen együtt szolgáltak a Burgban, de barátja azóta már átigazolt Károlyi HM-ébe.

Láng eszközölt ki számára audienciát Fényes Lászlónál, a neves újságíróból lett hadügyi államtitkárnál, ez azonban csúfos kudarcba fulladt. Fényes ugyanis kijelentette, hogy nincs miről beszélnie a cattarói lázadás vérbe fojtójával. Állítólag ilyen értelmű levélválaszt kapott más vezetőktől is, úgyhogy alapos kutatómunkájába kerülhetett bizalmasainak 1919 után az eredeti irományok visszaszerzése és megsemmisítése. Ez alighanem sikerrel járt, különben látható lett volna egy ’45-ös fakszimile kiadványban.

Valószínűsíti Horthy pálfordulási terveit a Déli Hírlap 1918. november 1-jei száma is, miszerint „a tengernagy polai magyar tengerészekkel úton van Budapest felé, hogy a Nemzeti Tanács rendelkezésére bocsássa magát”. Valami tehát megkezdődött, ha a végkifejlet más képet mutatott is.

Véletlen szomorújátéka a sorsnak, de nemzeti színeink mindegyike fémjelzett egy-egy diktatúrát viharos történelmünkben. A fehér ellenforradalmat talán Prónay tiszti különítményei kezdték meg nagy leszámolási nekibuzdulásaikkal, meghirdetve, hogy abból a zsidóság sem fog kimaradni. Bizonyos ellenlépésekre – mivel a hírek gyorsan járnak – már Szegeden sor került. Lőw Immánuel főrabbi méltányossági kérelemmel fordult Horthyhoz, de hatásosabb volt a helyi hitközség dúsgazdag Beidl–Wimmer- kettősének stafírozási ajándéközöne, amely titokban egy luxusautóval tetőzött. E puhítási manőverek után volt kénytelen fogadni a fővezér a nagy kerülőkkel és még nagyobb titokban odautazó budapesti hitközség delegációját, biztosítva minden darutollas pogromkísérlet tiltásáról.

Az írás teljes terjedelmében a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.