Kőleves

2013. július 4., 13:44

Szomorkás dicséret következik itt.

Voltak ennek már jelei, de ez a kiállítás pontos látleletet ad arról, milyen állapotok vannak ma a magyarországi múzeumok táján. Tudnék szívszorító történeteket mesélni bezárt múzeumokról, elbocsátott dolgozókról, málló vakolatról, Potemkin-tárlatokról, elnapolt és soha meg nem valósuló beruházásokról, felújításokról – most már nagyon látszik, tényleg, hogyan megy tönkre egy hajdan virágzó szektor, hogyan fullad mocsárba pénz nélkül (nemrégiben a Nemzeti Múzeum állapotán borongtam ezeken a hasábokon, de az egész újság felülete nem volna elég, ha úgy istenigazában belekezdenék a borongásba), de most különösen – vagy mondjuk így, másféleképpen – fáj a szív a Nemzeti Galéria új, szenzációsnak hirdetett kiállítása láttán. Mert ebből már pontosan látszik, hogy a Baán László vezette teamben, amelyet régen Szépművészetinek neveztünk, ma meg Nemzeti Galériának is (mellékszál: akkor miért nem érvényes a baráti kör belépője itt?), s amely hosszú évekig ellenszélben vitorlázva tényleg kiért a nyílt tengerre, és olyan volt, mint ha Bécsben vagy Berlinben lenne, olyan, amilyennek egy Budapesten lennie kell(ene), tehát ennek a közösségnek is leeresztett a lufija. Tartották magukat sokáig, és látszik, úsznak most is, árral szemben, ami belefér, és nem az elszántság lett kevesebb, nem a tehetség kopott, vagy a kreativitás hiányzik: nem. Egyszerűen nincsen pénz, vagy (náluk) nincs elég pénz ahhoz, hogy a tőlük megszokott, szenzációs tárlatot hozzanak létre.


Jön tehát a kőleves.

Lehozzák az emeletről, a padlásról, ami a kezükbe akad, „kölcsönöznek” a Szépművészetiből, aztán hozzácsapnak egy külhoni kontingenst: volt egy bónuszuk a jeruzsálemi Izrael Múzeumban (grafikáink jártak ott), hát azt most beváltják: negyvenegy (egyenként is szenzációs) kép érkezett onnan – a nagyok mellett olyan zsenik is, mint Luce, Guillaumin vagy Sérusier –, de hát három tucat képből nem lehet nagyszabású kiállítást csinálni. Hát lett ez. Készült hozzá egy koncepció (impresszionizmus-posztimpresszionizmus), magyarázat, ami kell, de ez a tárlat a turistáknak szól: akik még nem látták a Majálist, és akiknek nem jelent gondot a háromezer-kétszáz forintos belépő.

Szárnyak nélkül, sajnos, nem lehet repülni.

Nádas Sándor

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Minden évben április 16-án tisztelgünk a holokauszt magyarországi áldozatinak emléke előtt. A nap arra emlékeztet, hogy 1944-ben április 16-án kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását hazánkban. A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját megelőző délutánon Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat megemlékezést tartott az Óbudai Zsinagóga falára állított emléktáblánál. 

A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Engedjék meg, hogy ezen a napon mi is tisztelegjünk a magyar líra előtt, ezúttal Nagy László csodálatos versével.