Kilátástalanság, múltbéli árulások – A hétköznapi küzdelmek történetei

2019. május 24., 10:57

Szerző:

A lét néha igenis elviselhetetlenül nehéz. Fullasztóak az egyenszürke napok, bénító a kilátástalanság és egy életen át kísértenek múltbéli árulások. Pungor András novelláskötetének hőseit beszippantja a riasztó mélység, ők pedig kapaszkodnának kifelé, a szakadék szélén oldalazva, a boldogságot hajszolva, de egy lépéssel mindig lemaradva tőle.

A hetedik nap a papáé hétköznapi emberekről szól, az ő nagyon is hétköznapi küzdelmüket mutatja meg úgy, hogy minden történetben van valami váratlan és eredetien érdekes. Valami, amit mégis pontosan értünk, hiszen mindannyiunké, a mi közös sorsunk. És van a történetekben valami megfoghatatlanul nyomasztó is. Például a kislányéban, aki nem akar a nagyapjához menni, pedig muszáj: hiszen minden vasárnap ez a családi program.

„Reggel a húgom elbújt az ebédlőasztal alá, nem akart a papához menni. Azt hitte, a lelógó asztalterítő elrejti. Anyu hozott neki egy féltáblányi mogyorós csokit, kistányéron. (…) Apu lesben állt, gyorsan lehajolt hozzá, felkapta a földről. Húgom taposta a levegőt, rázta a fejét, sikított, szétfröccsent a barna nyál.”

Szikár, szívbe találó mondatokkal jutunk el a végkifejletig. Ami a szó minden értelmében végkifejlet, hiszen onnan már nincs tovább, ott egy fontos fejezete az életnek lezárul. És ez a kínzó jövőtlenség jelenik meg még hangsúlyosabban a novellafüzért lezáró kisregényben, amely épp egy jövőkép. Csakhogy ez a kép annyira lehangolóan sötét, hogy legszívesebben hagynánk odaveszni a homályba, pedig – és ez a legszomorúbb – egyáltalán nem valóságtól elrugaszkodott disztópia ez. És ha a novellák jelenében elviselhetetlenül nehéz a lét, a kisregény jövő idejében már egyenesen nemkívánatos. Nem véletlen, hogy ebben az abszurd, levegőtlen világban a hősök közül többen is inkább szabadulnak az élet terhétől.

Kényszerű folyománya ez a novellafüzérben vázolt jelennek, vagy van kiút, és lehet még élhető a jelen és a jövő? Ezeket a kérdéseket is feszegeti Pungor András legújabb, a nehéz téma ellenére is letehetetlen, magával ragadó könyvében.

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Minden évben április 16-án tisztelgünk a holokauszt magyarországi áldozatinak emléke előtt. A nap arra emlékeztet, hogy 1944-ben április 16-án kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását hazánkban. A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját megelőző délutánon Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat megemlékezést tartott az Óbudai Zsinagóga falára állított emléktáblánál. 

A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Engedjék meg, hogy ezen a napon mi is tisztelegjünk a magyar líra előtt, ezúttal Nagy László csodálatos versével.