Íróbarátok: Mire költ százmilliókat az Előretolt Helyőrség?

2017. február 4. 06:48 - szerző: Szénási Sándor

Az egzotikus nevű Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség Íróakadémia négyszázmilliót kapott az államtól az után, hogy tavaly már bezsebelt százötvenmilliót az indulásra. Hogy mire költi, rejtély. Hogy mi a haszna az egésznek, szintén az. Tán egyedül csak a pénz valóságos. A titokzatos ügyet a Magyar Narancsban Krusovszky Dénes költő, kritikus próbálta felfejteni. Őt kérdeztük erről.

– Amikor elolvastam a hírt és utána az ön cikkét, az jutott eszembe, hogy ennek a furcsa akadémiának az ügye azért is tűnt el az emlékezetemből, mert csak annyi tudható róla: a hatalom szereti és időnként pénzt dobál neki. Rájött már arra, hogy mi ez?

– A kft. honlapja nem árul el sokat, nem igyekszik információval ellátni az érdeklődőket. Ráadásul vannak komoly ellentmondások is: első pályázatuk eredményét tavaly júniusban hirdették ki, de állítólag már májusban voltak órák, ami mindenképpen érdekes. Tartottak egy nyári tábort, aztán megjelent róluk egy-két cikk, amelyekből kiderül, hogy a kft. belvárosi helyiségeket bérel, ott zajlanak az órák, ott működnek az oktatók, a men­­torok és a kiválasztott diákok. De hogy pontosan mit is oktatnak ebben az íróiskolában, nem lehet tudni.

– Ön 2016.januárban – egy erről szóló Népszabadság-cikk nyomán – indított az iskola rejtélyéről egy vitát vagy talán össznépi találgatósdit a Facebookon. Ott sem jutottak sokra?

– Mindenki azon háborodott fel, hogy ez a kft. olyan tevékenységet folytat, amelyet a fiatalirodalommal foglalkozó, elismert szervezetek, a József Attila Kör vagy a Fiatal Írók Szövetsége hosszú évek óta átláthatóan, hasznosan és – kényszerűen – kevés pénzből művel. Most pedig 150 milliós állami támogatással a semmiből előtűnik ez a kárpát-medencei tehetséggondozó, amiről senkivel nem egyeztetett senki. Orbán János Dénes szavaiból az derült ki, hogy a kft. ötletét elsősorban Szőcs Géza kormánymegbízottal beszélte meg. Ezt a tényt ő úgy fogalmazta meg, hogy jó ajtón kell tudni kopogtatni.

– Ebben szerepet játszhat, hogy mindketten erdélyiek. Létezhet közöttük egy erős csoporttudat?

– Nem hinném, hogy a lokalitás számít, inkább az, hogy Szőcs Géza és Orbán János Dénes ugyanabból az irodalmi közegből jön, mester és tanítvány viszonyban voltak-vannak. Ezzel még nem is lenne semmi baj. A baj az, ha egy íróiskola szakmai legitimáció nélkül, mindenkit megkerülve jön létre úgy, hogy mondjuk Orbán János Dénes beszél Szőccsel, Szőcs beszél a miniszterelnökkel, ő pedig szól Seszták Miklós fejlesztési miniszternek, hogy valamilyen alapból tegyenek félre pénzt erre az ötletre. Az ilyesmi egy civilizált országban elképzelhetetlen lenne.

– Az iskoláról az alapító Orbán János beszélt szakmai körök előtt?

– Igen, elment a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetsége egy-egy találkozójára, csak éppen alig tudott mondani valamit, láthatóan nem volt kész koncepciója, az viszont előre eldöntött tény volt, hogy elindulnak ezzel az állami támogatással, szóval az egész meglehetősen komikus volt.

Fotó: Bazánth Ivola

– Az tudható, hogy mire kell az állam által most adományozott négyszázmillió forint?

– Azt sem tudjuk, hogy az induláskor mire kellett a százötvenmillió. Fizetésekre, ösztöndíjakra, terembérletre nyilván költeni kell, bár az utóbbiról büszkén mondta Orbán János, hogy ingyen kapnak az unitáriusoktól helyiséget, hiszen ő is az. De itt sokkal több pénzről van szó, mint amibe a működés kerül, és többről, mint amiből a teljes magyar folyóirat-struktúra él egy évben. Csak az összehasonlítás kedvéért.

– És irodalmi látszatja van ennek az irdatlan pénznek– Produktumok, kötetek, évkönyv, bármi?

– A decemberi Magyar Naplóban megjelent egy válogatás a fiatal szerzők szövegeiből, de ennyi. Orbán János ígérte, hogy majd a legjobb hazai kiadókkal fognak együttműködni, ebből sem lett semmi.

– Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia pályázata nyomán a mentorok havi 150–250 ezer között keresnek, a diákösztöndíj pedig negyvenezertől százezerig terjed. Ez sok?

– Vannak más ösztöndíjak is, a Móricz-ösztöndíj például vagy a Babits-ösztöndíj, de ezekhez kevesen jutnak hozzá, öt-hat ember mindössze, sorbanállás van, és a pénzek sem emelkedtek évek óta. Mindenesetre azok kapják, akik letettek valamit az asztalra, publikáltak már, kötetük jelent meg, a döntést pedig szakmai zsűri hozza meg, néha komoly viták után. Ehhez képest valóban indokolatlanul nagynak tűnik az íróakadémia huszonkét diákjának a pénze. De nem akarom őket bántani, azt hiszem, nekik sem jó, ha egy teljesen irracionális, szakmailag ellenőrizetlen rendszerbe lépnek be.

– Persze az is lehet, hogy csúcsirodalmárok, nagymesterek oktatják őket szépre-jóra, csak épp mi nem tudjuk a nevüket.

– A Facebookon folytatott vita indulásakor ez így volt, mára azonban ismerjük őket: egy testvérpárt, Farkas Wellman Évát és Endrét, Nagy Koppány Zsoltot, Pál Dániel Leventét és a színész Szilágyi Tamást. Az öt ember közül három marosvásárhelyi, de, ismétlem, nem ez a lényeges. Ismerek fiatal erdélyi alkotókat, akiknek ez az összetétel nagyon kínos, pedig nem az elszármazás közös helyszínéről van szó, hanem egy baráti közösségről. Orbán János az Előretolt Helyőrség nevű, a kilencvenes években működő kolozsvári költőtársaságnak volt a vezetője, ez a megnevezés került az íróakadémia nevébe is. Ezért sokan fintorogtak, de Orbán János Dénes akkor még azt ígérte, hogy nem ebből a körből jön majd az oktatók többsége. Hát onnan jött. Négyen helyőrségesek. Ráadásul az összes irodalmi oktató a Magyar Idők kultúrarovatának állandó szerzője, azt ugye szintén Orbán János Dénes szerkeszti.

– Meg sem kísérelt máshonnan is verbuválni tanárokat?

– De, az igazsághoz tartozik, hogy többször keserűen emlegette, hogy igazán nagy neveket nem sikerült megnyernie. Sokszor elmondta, hogy én ijesztettem el a nagy öregeket, így nyilván könnyebb volt feldolgoznia, hogy sokakat eleve taszít egy ilyen gyanús vállalkozás. Így aztán ők továbbra is inkább a József Attila Körben vagy a Fiatal Írók Szövetségében tartanak szakmai órákat. Olyan szervezetekben, amelyek joggal konkurálhattak volna a KMTG-vel egy négyszázmilliós állami pályázaton. De erről szó sem volt.

– Talán az állam nem ilyen parttalanul gondolkodik az irodalmi életről, fölöslegesnek véli a pályázatok körüli tülekedést.

– Az irónia jogos lenne, ha az állam bármit is gondolna az irodalmi életről. Orbán János Dénes azt mondta, hogy ha neki van lehetősége arra, hogy köz­­vetlenül a miniszterelnök fülébe juttasson el egy ilyen ötletet, és a kormányfő éppen olyan kedvében van, hogy megtetszik neki a dolog, akkor van pénz az irodalomra, ha nem tetszik, akkor meg nincs. Semmi rendszerszerűség nincs a történet mögött. Ha csak az nem, hogy ez az urambátyám világ lett a rendszer maga.

– Az egész ügyről az ember azt feltételezné, hogy az udvari tudósokat foglalkoztató állami alapítású intézetek mintájára egy udvari írókat nevelő iskolára költ most a hatalom. Olyan írópalántákra, akik majd megható fejlődésregényeket írnak egy népből jött gázszerelő álmairól. Úgy tűnik viszont, hogy a diktatórikus működés másik jellemzőjéről van itt szó: egyszerűen egy kedvenc kap adópénzt a kedvtelésére azért, mert a vezérnek épp így tetszett dönteni.

– Ez így van. Koncepció nincs, az államot az egész nem is érdekli, csak odaadta a pénzt, csináljanak vele, amit akarnak. Orbán János Dénes számára nyilván az is cél, hogy a baráti körének megélhetését biztosítsa, egyébként meg van egy küldetéstudata, ami szép dolog, csak kicsit sokba van az adófizetőknek, akik azt sem tudhatják meg, hogy mire fel létezik ez az egész küldetés, miért nem beszélték meg egyetlen szakmabelivel sem és hogy mire vagy kire is megy el az a rengeteg pénz.



A megfelelő ajtó


A 168 Óra szerette volna megszólaltatni a botrányt kavaró irodalomfinanszírozási ügy többi szereplőjét is, de nem jártunk sikerrel. Orbán János Dénes az elfoglaltságai miatt nem nyilatkozott (igaz, azt mondta, később áll rendelkezésünkre), a kultúráért felelős államtitkárság pedig lényegében ugyanazokat az érveket ismételte meg, amelyeket korábban is hangoztatott.

Megkérdeztük Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkártól, hogy mivel az irodalomra szánt közpénzek elosztásában feltűnő aránytalanság mutatkozik a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. javára, vajon tervezik-e ennek a súlyos aránytalanságnak a felszámolását vagy legalább csök­­kentését. Kérdésünkre az államtitkárságtól ez a hosszú, de semmitmondó válasz érkezett: „A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. a magyar állam tulajdonában álló egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság, melynek tulajdonosi jogait a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolja. A KMTG működésének ellenőrzése az alapító MNV Zrt. által kijelölt felügyelőbizottság hatáskörébe tartozik. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma elkötelezett támogatója a magyar írók szakmai közösségeinek. Ezt igazolja az is, hogy 2010-ben az Emmi saját fejezeti kezelésű előirányzatairól, valamint a Nemzeti Kulturális Alap által kezelt fejezetekről, illetve az NKA kollégiumi és miniszteri keretéből mindössze 34 730 000, addig 2016-ban már 131 341 680 forint támogatást kaptak az írószervezetek.”

Megkérdeztük azt is, hogy a kultúráért felelős államtitkárság az elmúlt hetekben-hónapokban tett-e kísérletet arra, hogy tájékozódjon a nagy vihart keltő témában, s tájékoztatta-e az írószervezeteket arról, hogy miért kaphatott sok száz milliós támogatást a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. olyan körülmények között, amikor pár milliós elvonások ­miatt tavaly évtizedes múltú irodalmi lapoknak kellett lehúz­­niuk a rolót. Az államtitkárság erre azt írta: „A Kultúráért Felelős Államtitkárság figyelemmel kíséri az irodalom szakmai fejleményeit és nyitott az irodalmi élet képviselőivel való párbeszédre. A kulturális tárca elkötelezett a honi folyóirat-kultúra sokoldalúságának megőrzésében. Az NKA szakmai kollégiumai összesen 158 233 000 forinttal egészítették ki saját keretük terhére az NKA bizottsága által folyóirat-támogatásokra biztosított összeget. Így az NKA összesen több mint félmilliárd forintot fordított a 2016. évben megjelenő lapok támogatására, szemben a 2015-ben biztosított 368 millió forint, illetve a 2014-ben rendelkezésre álló 352 millió forint nyílt kerettel. Az NKA Szépirodalom Kollégiuma pedig 2016. december 22-én nyílt pályázati felhívást tett közzé nagy hagyománnyal rendelkező irodalmi és irodalomértelmező (kritikai vagy irodalomtörténeti), kulturális értékkel bíró országos vagy fontos regionális szereppel rendelkező magyarországi kiadású, magyar nyelvű hagyományos (nyomtatott) folyóiratok támogatására hároméves, 2017-től 2019-ig tartó időszakra, 349 500 000 forintos keretösszeggel.”

Mivel a vitában Orbán János Dénestől elhangzott, hogy a forrásokért „a megfelelő ajtón tudni kell kopogtatni, ez a professzionalizmus velejárója”, ezért megkérdeztük az államtitkárságot arról is: árulják el, hogy melyik az a „megfelelő ajtó”, ahol kopogtatnunk kellene irodalmi célú forrásért? Erre végre érdemi válasz született: támogatás igényelhető egyrészt az NKA Szépirodalom Kollégiumától pályázat formájában, másrészt a Kultúráért Felelős Államtitkárságtól „támogatási kérelem útján”. Ez utóbbi alapján lapunk azt javasolja a különböző írószervezeteknek, hogy bátran kopogtassanak pénzért a kultúráért felelős államtitkárságon, és ha a tehetséggondozó kft.-hez hasonlóan több száz milliót kapnak, akkor ezt feltétlenül jelezzék nekünk. De azt is, ha nem.

Kácsor Zsolt