Pusztulás a Radón – Nincs pénz Magyarország legrégebbi csónakházának a megmentésére

2019. november 27. 21:00 - szerző: Kulcsár István

Akár Győr Margitszigeteként is jellemezhetnénk a Rába-szigetet a négy folyó városa történelmi magjában. Déli csücske kettéosztja a délnyugat felől érkező Rábát, amely néhány száz méter után, az északi csücskénél újra egyesül, miközben nem pusztán egyedülálló panorámát kínál a történelmi belvárosra, hanem gazdag növényzete révén sajátos klímával is megajándékozza az ott sétálót.

Az idős győriek máig sétatérként, sétatéri szigetként emlegetik a Radót. A Rába kettős hídja keletről és nyugatról torkollik a szigetbe. Régi felvételek bizonyítják: mielőtt a visszavonuló németek 1945. március végén fölrobbantották a győri hidakat, ez a kettő is százszorta szebb volt, mint a mai jellegtelen, amelyet persze megszoktak a helybéliek, aki meg máshonnan érkezik, észre sem veszi…

Egyre nehezebb viszont megszokni azt a pusztulást, ami immár évtizedek óta tapasztalható a Radó déli felén, a „nagy Rába” partján. Matrónákra szokták mondani, hogy vonásaik még őrzik valamikori szépségüket. Nos, a keleti partszakaszon álló épület is ilyen: bizonyítottan az ország legrégebbi csónakháza, a millennium évében épült eklektikus stílusban, és még jó másfél-két évtizeddel ezelőtt is szívesen jártak ide az evezősök. Kerítésén még a korábbi tulajdonos neve olvasható: Győri Vízügy Spartacus Evezős Klub Radó szigeti Telepe Túraszakosztály. A győri körzeti telekkönyvi hivatal 7494. számú helyrajzi bejegyzése szerint az 1360 négyzetméteres ingatlanon álló felépítmény műemlék. Összedőlés előtt álló műemlék! Egykoron az 1877-ben alakult Győri Csónakázó Egylet tagsága és a város lakói használták, és még csaknem évszázadig, legalább negyedíziglen az ő leszármazottaik is.

Fotó: A szerző felvétele

Az épület felújítására sajnos sem az egyesületnek, sem a városnak nincs pénze.

Pedig a folyók városában most is pezseg a vízi élet. Papp Oszkár, a Győri Atlétikai Club (GYAC) evezős szakosztályának vezetője többször elmondta a sajtónak, hogy a város azért vált meg a mostaninál jobb sorsra érdemes, hányatott sorsú csónakháztól, mert nem volt pénzük a felújításra. Ekkora beruházáshoz vagy állami, vagy magántőkére van szükség. Az itthon és határainkon túl csodálatos eredményeket produkáló győri evezősök örülnek, ha a szakosztály létezéséhez szükséges pénzhez hozzájutnak – fele-fele arányban a város költségvetéséből és a sportért rajongók jóvoltából. „Arra még futja, hogy egy-egy sportolónk magyar bajnokságon föllépjen a dobogóra, de külföldre már nem jut el. Ne feledjük, az atlétika és az úszás után az olimpiák harmadik legnépszerűbb sportágáról van szó” – mondta Papp Oszkár.

Szerinte az evezés nem számít ezen a tájon olyan kiemelt sportágnak, mint például a labdarúgás vagy a kézilabda. Ha sikerül megcsípni egy-egy pályázatot, akkor már boldogok. A Radó-szigeti csónakház eladásából befolyt pénzt a betörők által megrongált, tönkretett hajóflotta fölújítására költötték. Pénzhiány miatt kvalifikációs versenyekre sem jutnak el, következésképpen olimpiára sem. Miközben például az Európa-bajnokságra készülő tizenéves ukrán, horvát, francia, litván, német, cseh stb. fiúk, lányok olyan körülmények között edzenek, készülnek a helyszínen a rajtra, amilyet a mi legelkényeztetettebb labdarúgóink is megirigyelnének. Az odáig el- és kijutott magyar gyerekek pedig a parton fölvert sátorban várják, hogy hajóba ülhessenek, velük nem megy edző, orvos, dietetikus… Angliában tízezerből választják ki a legjobbnak ítélt ugyanannyit, mint itthon harmincból.

Fotó: A szerző felvétele

Az ingatlan 1993-ban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő tulajdona lett, 1999-ben 15 éves elidegenítési tilalmat jegyeztek be a csónakházra, az elővásárlási jogot pedig Győr városa kapta meg. 2011 nyarán a budapesti Unicentrál-vagyonkezelő Kft. szerzett rá használati jogot, öt évvel később pedig már tulajdonjogot. A független szakértői vélemény alapján az Unicentrál 70 millió forintért (három típuslakás áráért) vehette meg a csónakházat a várostól, pontosabban a Győri Vízügy-Spartacus Evezős Klubtól.

Három és fél évvel ezelőtt az Unicentrál szakembere arról beszélt, hogy: „…A faberakásokkal díszített létesítmény földszintje hajótárolónak, öltözőknek és edzőteremnek adna otthont, az emeleten pedig egy 120 fős kilátóteraszt, konferenciatermet, öt apartmant és egy konyhát alakítanának ki 250–300 millió forintból…”

A megyei napilap 2016. július 13-án némi fenntartással, ám bizakodón arról tudósított, hogy „ha minden jól megy, hamarosan elkezdődhet a győri Radó-szigeten található Spartacus csónakház felújítása”.

Az új tulajdonos azonban hozzá sem nyúlt az épülethez, amelybe időközben hajléktalanok költöztek, annak ellenére hogy magántulajdon és építési terület, mi több, életveszélyes is. Két hónappal később, 2017 januárjában holttestet találtak az ingatlan kirámolásával megbízott munkások a Radó-szigeti csónakházban. A (feltehetően 2017 őszén megszűnt) Off Média jelentése szerint a 45 év körüli férfi hosszú ideje heverhetett a helyszínen, térdkalácsa hiányzott…

Már tavaly szerettük volna megtudni az Unicentrál első emberének a véleményét a Rába-parti csónakházzal kapcsolatos tervekről, ám a cégvezető azóta sem kívánt véleményt nyilvánítani. Az ország legrégebbi, mintegy 125 esztendős csónakháza az összeomlás előtt áll. 

November 8-án ismét megkerestük a tulajdonost, az Unicentral győri központját, ezúttal telefonon. A titkárságig jutottunk, ahol közölték, egyáltalán nem kívánnak a kérdéseinkre válaszolni. Ebből arra következtethetünk, hogy a cégnek nincs pénze a műemlék csónakház megmentésére, vagy valóban megvárja, amíg összedől, és akkor azt csinál a helyén, amit csak akar.