Műhelyek éhkoppon – Folyóiratpiac: egyenlők és még egyenlőbbek

2020. január 22. 07:14 - szerző: Barát József

Az elmúlt év végének kultúrharcos turbulenciái miatt még nem jelentek meg a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) idei pályázatai, így számos nagy hagyományú folyóirat és a körülöttük kiépült szellemi műhely is összeomolhat. Miközben nemzedékek mentori tapasztalatait összegző szerkesztőségek, regionális irodalmi központok, egy-egy szakma meghatározó kiadványai sodródtak a lét és nemlét határára, közpénzekből átláthatatlan módon jutnak milliárdokhoz a kultúrharc kormányhű csapatai. Olyan helyzet alakult ki, amikor néhány százas példányszámban megjelenő lapokat hiába várhatnak évtizedek óta hűséges előfizetői, ám háromszázezret meghaladó számban nyomják ki az Előretolt Helyőrség elnevezésű mellékletet (milyen beszédes a cím!), amelyet nem az olvasói igény, hanem az állami akarat hívott életre.

– Magyarországon hagyományosan igen erős volt a folyóirat-kultúra, és bár a lapok száma jelentősen csökkent, még mindig esélyt kínáltak arra, hogy a fiatal szerzők első publikációikat elhelyezzék, azokat hozzáértő szerkesztők gondozzák, sőt a kritika is mutatott csökevényes életjeleket – így nyilatkozott a 168 Órának Spiró György író, irodalomtudós. Szerinte

jelentős értékeket veszélyeztet, hogy nem írták ki az NKA idei évre vonatkozó pályázatait.

Igaz, a lapok többsége csak néhány száz, maximum egy-kétezer példányban jelenik meg, ám jelentőségük nem mérhető a darabszámmal, azzal, hogy mennyit nyomnak belőlük.

A 20. század első felének legfontosabb irodalmi fóruma a Nyugat volt, amely szintén csak négy-ötszáz példányban jelent meg – mondja az író. – Korszakos jelentőségű azért lehetett, mert azok olvasták, akik figyeltek a szellemi folyamatokra, és rajtuk keresztül hatott a közgondolkodásra, a közízlésre. Hosszan lehetne sorolni olyan lapok címeit, amelyek évtizedek óta a magyar irodalom értékeinek őrzői az Alföldtől a Forráson, a Jelenkoron keresztül a Tisztatájig, a 2000-ig és persze sokkal tovább. Ha az NKA forrásai elapadnak, mindegyik veszélybe kerülhet.

A folyóiratok nemcsak a műhelyek megnyilvánulási fórumai, hanem maguk a közös gondolkodás műhelyei is – erősítette meg lapunknak Margócsy István irodalomtörténész, az ELTE nyugalmazott tanszékvezetője, a 2000 című folyóirat szerkesztője. Mint mondta, a magyar irodalom a 19. század óta folyóiratokban mutatta meg magát, és a rendszerváltás, a pártállami represszió utáni évek új sajtószabadságának egyik legfontosabb következménye volt, hogy sok új folyóirat indult. A magyar irodalmi elit értelmiségnek mindig is természetes megnyilvánulási terepe volt, hogy folyóiratokon keresztül képviselje értékrendjét, ahogyan az új nemzedékek is lapokban szeretnék megmutatni, hogyan akarják ők továbbvinni a magyar irodalmat.

Ezt a folyamatot vághatja el, ha elapad az NKA támogatása.

– Ha csak azok a lapok tudnak megjelenni, amelyek a kormányközeli alapítványok támogatására számíthatnak, ez azt jelentené, hogy az egész magyar kultúra folyamatossága válik szakadékossá, problémássá – mondja Margócsy. Hozzáteszi: a 2000 című lap bizonyosan megszűnik az NKA támogatása nélkül.

Fotó: Unisplash

A pályázatokat heteken belül, várhatóan még januárban kiírják – közölte lapunkkal Lőrinczy György NKA-alelnök, a szervezet operatív irányítója. „A Nemzeti Kulturális Alap az elmúlt húsz évben a hazai és a határon túli magyar kulturális élet finanszírozásának legmeghatározóbb intézménye lett.” Így hangzik a szervezet önmeghatározása az NKA honlapjáról, ahonnan az olvasó azt is megtudhatja, hogy az intézmény fő bevételi forrása az ötös lottó szerencsejáték adójának 90 százaléka. 2012-ben ez 13,6 milliárd forintot ért, míg 2019-ben a működési bevétel 11,3 milliárd volt.

A pénzt a szervezet bizottsága osztja szét a főbb célcsoportok, szakmai kollégiumok szerint, amelyekben a miniszter és a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) küldöttein kívül, ugyan egyre csökkenő számban, de helyet kapnak olyan tagok is, akiket más szakmai szervezetek delegálnak. A kollégiumok évente sok ezer pályázatról döntenek. Ezt a rendszert látszott felborítani az a december 3-i törvényjavaslat, amely az NKA kiüresítésével a döntést egy új testület, a Nemzeti Kulturális Tanács kezébe tette volna. Ebben a szervezetben az úgynevezett kultúrstratégiai intézmények kaptak volna helyet, az MMA viszont meghívottként csak asszisztált volna a döntésekhez. A kiszivárgott törvényjavaslatban hét paragrafus foglalkozott az NKA átalakításával, ezek a cikkelyek azonban kiestek az elfogadott szövegből.

A Nemzeti Kulturális Tanácsban végül helyet kapott az MMA is, ám éppen legfőbb funkciójától fosztották meg az intézményt: a pénzek elosztásáról változatlanul az NKA dönt. A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, Demeter Szilárd és a Nemzeti Színházat irányító Vidnyánszky Attila által képviselt kultúrháborús lendület ezzel – legalábbis egy időre – alábbhagyott.

A célkitűzések egy része nyilván eleve irreális volt, amire az önkormányzatiság életjeleit még ma is mutató kollégiumi rendszer kormánypárti támogatói is rámutathattak. Erős volt a tiltakozás is, amely az október 13-i választási eredmények után szintén tétel lehetett. Az irodalmi lapok számára döntő ügyben tehát maradt a status quo, viszont a háborús események elsodorták a pályázati kiírásokat.

– Nem végleg – tudtuk meg Lőrinczy György alelnöktől. Mint a 168 Órának elmondta, az NKA vezető testülete, a bizottság még a múlt év végén elfogadta a folyóiratok támogatására szánt kereteket, amelyeket az egyes kollégiumok kiegészíthetnek szabadon elkölthető költségvetésükből. Folyóirat-támogatásra idén összesen 430 millió jut majd, amelyből 175 millió forintot kapnak az irodalmi folyóiratok. Ez a tavalyi keretnek körülbelül 60 százaléka. Korábban a lapok többsége évente 8,7 millió és 15,7 millió forint közötti támogatáshoz jutott hozzá az NKA keretéből.

– Valóban kis késésben vagyunk az adminisztratív lépésekkel – fogalmazott Lőrinczy –, mert nemrég született döntés a kollégiumi kurátorok mandátumának meghosszabbításáról. Ez azonban megtörtént, így ha a testületek sürgősen összeülnek, akkor heteken belül, reményeink szerint talán még januárban megjelenhetnek folyóirat-pályázatok. Az NKA-alelnök becslése szerint a benyújtott igényekről leghamarabb márciusban dönthetnek, és ha az érdekeltek is teljesítik a számukra előírt feltételeket, akkor április-májusban pénzükhöz juthatnak.

Az ígéret jó hír, bár egyelőre csak jövőbeli pályázatok becsült határidővel meghozott eredményeiről beszélhetünk, és ma még az is csak remény, hogy a lapok kibírják azt a néhány hónapot, amíg kiürült bankszámlájukon ismét pénz lesz. Az igazsághoz ráadásul hozzátartozik az is: barokkos túlzás, hogy az NKA a hazai és a határon túli magyar kulturális élet finanszírozásának „legmeghatározóbb” intézménye. Nem csak azért, mert a külhoni magyarok esetében a kormány nemzetpolitikai stratégiáját megvalósító Bethlen Gábor Alapnak utolsó nyilvánosságra hozott (2017-es) kiadási előirányzata szerint 81 milliárd 219 millió forint állt rendelkezésére, amiből bőven jut kultúrára. Vannak más nagypályás játékosok is.

A Lezsák Sándor-féle Lakitelek Népfőiskolához tartozó Nemzeti Művelődési Intézet 2017-ben előzetes pályázat nélkül osztott ki folyóiratok között az MMA hasonló támogatásait jóval meghaladó összeget, 960 millió forintot. Ez a Magyar Narancs közadatigényléséből utólag derült ki, ahogyan az is, hogy a pénz eredeti célja a vidéki irodalmi lapok támogatása volt. Az adomány fele azonban a fővárosban megjelenő, Fidesz-közeli havilapokhoz került, a Hitel, a Kortárs, a Magyar Napló, a Magyar Krónika száz-százmillió forintot kapott, míg a vezető vidéki lapok harminc-ötvenmillió forinthoz jutottak. A dokumentumokból kitűnt, hogy nem volt pályázat: a kiválasztott folyóiratok vezetőit egyszerűen felhívták, hogy pénz áll a házhoz.

Természetesen kíváncsiak voltunk arra, hogy mi volt a helyzet tavaly, lesznek-e a Lakitelek Népfőiskola szervezetének támogatásai idén is, ám a Nemzeti Művelődési Intézet honlapján a sajtószoba üres, ott csak egy EU-logó látható a jelmondattal: Európai Szociális Alap – befektetés a jövőbe. A Közhasznúsági jelentés fülön szintén nincs semmi (ott is a beszédes semmi van), akárcsak a gazdálkodási adatok oldalán. Igaz, információkérésünkre az intézmény kommunikációs igazgatója lapzártakor e-mailben reagált. Mint írta, az NMI sohasem adott támogatásokat, 2017-ben csak „lebonyolítóként vett részt a kormányzati támogatás vonatkozásában”. Mintha azt hihettük volna, hogy nehezen megszerzett piaci bevételeiket osztották szét!

Az irodalmi folyóiratok piacán manapság az ászok ásza az Előretolt Helyőrség című kiadvány. Annak számaiból a kormányközeli Mediaworks kiadó tizennégy megyei napilapjának mellékleteként 260 ezer példányt nyomtatnak tizenegy erdélyi újság mellé, negyvenezer darabot küldenek belőle, a vajdasági Magyar Szóhoz pedig húszezer példányt csomagolnak. A klasszikussá nemesült Rejtő Jenőtől megörökölt című kiadvány 2017-ben indult diadalútjára az Előretolt Helyőrség Íróakadémia produktumaként. Kiadóját, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-t 2015-ben hozták létre közpénzből, más írói szervezetek támogatásának sokszorosával kibélelve, ami persze kiváltotta az érdekeltek tiltakozását.

Az íróiskola-alapítás kezdeményezője Orbán János Dénes volt, aki épp a napokban távozott a Magyar Nemzet kulturális rovatának éléről, és erről úgy nyilatkozott: idejének és energiájának döntő részét a jövőben az íróakadémia ügyének akarja szentelni. A KMTG 2017-ben működésére 1,4 milliárd forintnyi közpénzt kapott, majd Demeter Szilárd lobbiereje segített abban, hogy a Székelyhon-lapcsaládot kiadó Médiatér Egyesület további 1,45 milliárdos állami támogatáshoz jusson a határon túli terjesztéshez. Így jött létre az Erdélyből elszármazott magyar literátorok kezdeményezésére a hazai irodalmi lappiac legjobban feltőkésített terméke.

Az íróakadémia már indulása után, 2016-ban az első 150 millió forintos támogatásból havi 150–250 ezer forintos juttatást adott mentorainak, de a tehetségesnek ítélt 18–25 éves pályakezdőknek is havi 40–100 ezer forintos ösztöndíjat biztosított.

A tavaly megszűnt József Attila Kör (JAK) egyik utolsó segélykiáltása volt a tiltakozás, amikor a KMTG ugyanabban az évben további 400 millió forintos támogatást kapott. Ez ötszöröse volt a JAK, a Fiatal Írók Szövetsége és a Szépírók Társasága évenként felhasználható forrásainak, és meghaladta az NKA Szépirodalmi Kollégiumának hasonló célokra felhasználható keretének sokéves átlagát. A JAK támogatásának összege közben évről évre apadt, míg a 2014-es 1,7 millió forinttól eljutott a 2018-as 300 ezer forintig.

A hazai kulturális kormányzat a hagyományok ápolását kiemelt céljai között emlegeti, miközben kevés olyan velünk élő hagyomány van, amelyre írók generációi egyszerre lehetnének büszkék. A ledarált JAK ilyen lehetne. Elődje, a Fiatal Írók József Attila Köre a hetvenes években alakult, ’81-ben felfüggesztették, majd újraalakulása után elkezdték a legendás JAK-füzetek kiadását. A szervezet vezetői között volt Csengey Dénes, Szilágyi Ákos, Lezsák Sándor és Tamás Gáspár Miklós is. A JAK-füzetekben mások mellett megjelentek Nádas Péter, Esterházy Péter, Garaczi László, Balaskó Jenő, Szijj Ferenc és Tóth Krisztina művei is. Az elmúlt években a JAK drasztikusan csökkenő támogatása lassú kivéreztetéssel ért fel. Az átlátható pályázati rendszer hiánya, a preferált kormányoldal nyomulása döntőnek bizonyult a folyamatban, amelyet betetőzött a JAK utolsó vezetőinek kétségbeejtő alkalmatlansága és az adminisztrációs, valamint könyvelési káosz, amit maguk után hagytak, oda vezetett, hogy a szervezet végül feloszlott.

Spiró György szerint

hiba lenne azt gondolni, hogy valamennyien tehetségtelenek vagy érdemtelenek lennének, akik a kormányoldalon manapság számolatlanul kapják a pénzt. Baj viszont, ha teljesítmény nélkül kapják, ha semmit sem kell érte letenniük az asztalra.

Az író szerint a jelenlegi hatalom íróakadémiájának ösztöndíjasai között alighanem ugyanúgy vannak zsenik, mint voltak a népi kollégisták között is, akiket annak idején a fényes szelek emeltek be a magyar kultúrába.

Fontos, hogy minden korosztály megkapja az esélyt tehetségének kibontakoztatására, de legalább enyire fontos az is, hogy a túlélés esélyétől egyetlen nemzedéket és – a törvényszegőkön kívül – egyetlen szellemi kört se foszthasson meg a hatalom.