Csetelj Petőfivel! – Utcai plakátokon magyar költők Messenger-üzenetei

2019. március 10. 19:01 - szerző: Cseri Péter

Aki az elmúlt hetekben figyelmesen járt-kelt a fővárosban, harminc helyen találkozhatott olyan plakátokkal, amelyeknek a szövege ismerősnek tűnhetett valahonnan. A költészetért rajongóknak persze nem okozott különösebb fejtörést, hogy honnan: kapásból azonosították a szerzőt és a verset. A forma azonban még őket is meglephette, hiszen a plakátokon egy screenshot, azaz egy képernyőfotó látható, mégpedig egy Messenger-üzenetváltás képe. Az akciót kitaláló MyAd Marketing csapata Petőfi, Kosztolányi, Radnóti és Weöres Sándor egy-egy versének részletét szokatlan köntösben: dramatizálva, hangulatjelekkel (emojikkal) felturbózva varázsolta a poszterekre. Akadt olyan magyartanár, aki házi feladatként kiadta a diákoknak, keressék meg a plakátokat, és készítsenek egy közös szelfit. A tanulók szorgalmasan kattintgattak.

Csokonai elvérzett. Ady is. Pedig egy ideig jól álltak, minden esélyük megvolt rá, hogy ők is plakátköltők legyenek, de az utolsó körben kihulltak a rostán.

– Csokonaiért sokáig küzdöttünk, A Reményhez mindannyiunk nagy kedvence, és találtunk is hozzá sokféle emojit – magyarázza Szabó Ákos, a MyAd Marketing Kft. projektvezetője. – Csak sehogy sem sikerült átírni a verset párbeszédes formába. Az összes versszakkal megpróbálkoztunk, de nem jött ki egy értelmes dialógus. Márpedig egy Messenger-üzenetváltásnak szükségszerűen párbeszéd a formája.

Ady nem ezen bukott el. Mivel a verseknek csak egy-egy részlete fér fel egy plakátra, olyan egységeket kellett kiválasztani, amelyek önmagukban is értelmesek, és hűek a teljes mű szellemiségéhez. Ady szimbolista költészete kifogott a csapaton, a kiragadni vágyott szövegrészletek megmásították volna a költemény egészének üzenetét. Pedig a Héja-nász az avaron és az Őrizem a szemed a MyAd kollektívájának nagy kedvencei.

– Amikor elhatároztuk, hogy belevágunk, nem gondoltuk volna, hogy ekkora feladat lesz – mondja Komendó Beatrix, a MyAd Marketing Kft. ügyvezetője. De egyáltalán miért vágtak bele? – Minden évben kitalálunk egy olyan projektet, amellyel a társadalmi felelősségvállalásból szeretnénk kivenni a részünket. Tavaly például a Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesületnek szerveztünk gyűjtést, az idén pedig úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk egy olyan kreatív kampánnyal, amelynek célja az olvasás, azon belül is a versolvasás népszerűsítése. A csapat tagjai közül többeknek van kamaszkorú gyereke, például nekem is, és az iskolásokat ma már alig lehet rávenni arra, hogy letegyék a kezükből az okostelefont. Beszélgetésre alig használják, egyfolytában pötyögnek, számukra az írásbeli üzenetváltás a legkomfortosabb kommunikációs forma. Ebből jött az ötlet: ha őket nem tudjuk kimozdítani, akkor a verseket ültessük át az általuk használt formanyelvre. Ez lett a MyPoetry-projekt.

Amilyen egyszerű volt az ötlet, annyira nehéznek bizonyult a megvalósítása. – Azzal kezdtük, hogy átnyálaztuk a középiskolai irodalmi szöveggyűjteményeket – mondja Pandula Bettina kreatív ötletgazda. – Végigmentünk mind a négy év anyagán, és újból rácsodálkoztunk, hogy milyen gazdag a magyar irodalom, ismét elolvastuk a művekhez diákként beírt jegyzeteket, sőt még egykori röpdolgozatokra is rábukkantunk. Viszont azzal is szembesülnünk kellett, hogy bonyolult feladat egy versrészletet párbeszédes formába önteni.

Fotó: Bazánth Ivola

Az első körben még Shakespeare-szonettek is felkerültek az átírandó versek listájára, de végül úgy döntött a csapat, hogy kizárólag magyar költők műveit ültetik át digitális formanyelvre. Tovább szűkítették a kört azzal, hogy a túlságosan lehangoló verseket elhagyták, hiszen a céljuk nem az elrettentés, hanem a figyelemfelkeltés volt. Az elkészült darabokat aztán tesztnek vetették alá: megmutatták ismerősi-baráti körben középiskolásoknak, magyartanároknak.

– Számos hasznos tanácsot kaptunk tőlük, jelezték, hogy bizonyos emojik szerintük nem passzolnak a szöveghez, esetleg félreérthetők, de akadt olyan hangulatjel is, amelyről többen is azt állították, azt egyetlen fiatal sem használja – mondja Szabó Ákos. – A kritikák hatására bukott el Vörösmarty Fóti dal című verse, amit úgy szerettünk volna megjeleníteni, hogy a dialógus egyik résztvevője kizárólag hangulatjelekkel reagál a másik megszólaló szövegére. A tesztolvasók szerint azonban így nem volt elég egyértelmű a versrészlet jelentése. Akadt olyan átirat is, amit végül formai okokból vetettünk el, mivel túlságosan zsúfoltnak tűnt a plakát a hangulatjelekkel.

Végül négy költő egy-egy művének részlete került be a projektbe. Pontosabban Petőfi Sándor „A bánat? egy nagy óceán” kezdetű verse teljes egészében felfért, lévén rövid alkotás. A többi (Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani, Radnóti Miklós: Bájoló, Weöres Sándor: Tíz lépcső) töredékesen olvasható a posztereken. A Messenger-formában feldolgozott versrészleteket előbb a cég honlapján, a Facebookon és az Instagramon tették közzé, de sokan nem az interneten, hanem a városban járkálva találkoztak vele, a visszajelzések szerint a legtöbb olvasóval a kihelyezett plakátokon jöttek szembe a versüzenetek.

– Az interneten kaptunk ugyan néhány elítélő kommentet, hogy miért szentségtelenítjük meg a magyar költészet remekműveit, de a reakciók elsöprő többsége pozitív volt – mondja Komendó Betarix. – Különösen jólesett a pedagógusok visszajelzése, többen is kértek tőlünk a plakátokból, hogy felhasználhassák őket az óráikon. Volt, aki azóta fotót is küldött egy magyaróráról, amelyen a poszter segítségével tanította Radnóti költészetét a végzős gimnazistáknak. Egy másik pedagógus házi feladatként adta ki a tanulóknak, hogy keressék meg a négyféle versplakátot a város különböző pontjain, és készítsenek szelfit a helyszínen. Sikerült kitalálnia egy olyan házi feladatot, amit mindenki lelkiismeretesen elkészített.

A siker hatására a MyAd csapata úgy döntött, folytatja a verskampányt. De most már a fiatalok aktív közreműködésével.

– A közeljövőben szeretnénk kiírni egy pályázatot, amely lényegében a MyPoetry-projekt folytatása lenne: arra hívjuk fel az érdeklődőket, hogy a Messenger-formanyelv alkalmazásával minél szellemesebben, ötletesebben dolgozzanak fel verseket, versrészleteket. A legfőbb elvárásunk a kreativitás – mondja Komendó Beatrix. – Bár a pályázat részleteinek kidolgozása még hátravan, a terveink szerint egyrészt egy szakmai zsűri díjazná a legjobb alkotásokat, másrészt egy közönségszavazást is indítanánk. Még nem döntöttük el, hogy egyéni pályázat lenne, vagy hirdessük meg a dolgot inkább az osztályközösségek számára, illetve bekapcsolódhatnának-e a munkába a tanárok is. A győztesek díjazásában mindenesetre az is szerepelne, hogy a legjobb versplakátok ezúttal is kikerülhetnének a főváros utcáira.