Változás! Már szerdától hozzájuthat az újságárusoknál a legfrissebb 168 Órához!

Botrányos filmbemutató – Hangos levelek egy rocklegendáról, az LGT legendás gitárosáról, akit Los Angeles-i házában lőttek le

2020. július 29. 14:41 - szerző: Sándor Zsuzsanna

Pár napja játsszák a hazai mozikban Hajdú Eszter: Siess haza, vár a mama című dokumentumfilmjét, amely Barta Tamásról, az LGT legendás gitárosáról szól, aki 1974-ben egy amerikai turnéról nem jött haza. Nyolc évvel később Los Angeles-i házában lőtt sebekkel holtan találták. A rendező édesanyja a zenész jogörököse. Amerikában is forgattak, találkoztak Barta egyik barátjával is. Aki most azzal fenyegeti a rendezőt: beperli, ha nem vágja át a filmet.

Barta Tamás (a képen - a szerk.) halálának körülményei máig tisztázatlanok: fényes nappal lelőtték a házában. A rendőrség végül öngyilkossággal zárta le az ügyet, ami elég abszurd, mert nehéz elképzelni, hogy kétszer mellkason lőtte magát. Tervezte, hogy kideríti a zenész halálának valódi okait?

Nem, de ezt persze nem is lehet teljesen kihagyni. Azért is mentünk ki újra Amerikába édesanyámmal, mert ő, mint jogörökös hozzájuthat minden hivatalos aktához. Találkoztunk kint Tomi volt magyar menyasszonyával is, aki rengeteget segített. Azt mondta, kizárt, hogy Tomi öngyilkos lett volna: boldogok voltak, a közös jövőjüket tervezték. 

A filmben nyilatkozik Barta egykori legjobb barátja és üzlettársa, Fekete Barna is. Beszél arról is, hogy ő volt az első számú gyanúsított, mert az ő pisztolyával lőtték le Tamást, így az ő ujjlenyomata volt a fegyveren. 

Barna azt is hozzátette: Tomi a halála előtt kérte meg őt arra, hogy vegyen neki pisztolyt. Ám, hogy miért volt erre szüksége azt nem árulta el. 

Fekete jelenleg perrel fenyegeti önöket. Az ügyvédje szerint önök felhasználtak a filmben egy olyan régi amatőrfelvételt az ügyfeléről, amelyhez ő nem járult hozzá.  

Ez nem igaz. A film egyik jelenetében látható is, amint édesanyám megmutatja ezt az amatőrfelvételt Barnának, és beszélgetnek róla.  Ezek után írta alá, hogy szerepel a filmben.

Ez a felvétel néhány évvel a zenész halála után készült, ezen is elismeri Barna, hogy ő volt az elsőszámú gyanúsított. A videót megmutatták a kint élő Rónai Péter ügyvédnek is, aki megjegyezte: „Fekete nem tűnik szomorúnak a barátja halála miatt. Nem olyannak látszik, mit egy legjobb barát.” Barta volt mennyasszonya pedig kijelenti: először ő is azt gondolta, hogy Barna benne volt a gyilkosságban. Ezek a nyilatkozatok azt sugallhatják, hogy Fekete Barnának köze volt a barátja halálához.

Megértem, hogy ez őt zavarja, de ezek a film szereplőinek a véleménye, nem tényállítások. Nem is lehetnek azok, hiszen senki nem tudja, valójában hogyan halt meg Tomi 1982-ben. Barna és mások is korábban többször nyilatkoztak a sajtónak arról, hogy a zenész kokainnal kereskedett, tartozott egy drogbandának, ezért végeztek vele.  Barna nehezményezte, hogy az ő verziója miért nem került teljes egészében a filmbe. Azért nem, mert nem tudjuk, hogy a drogos leszámolás teóriája mennyire bizonyítható. A híreszteléseket pedig nem akartam megerősíteni. Amúgy Tomi volt menyasszonya nekünk azt mondta: a vőlegénye sohasem kábítószerezett, együtt éltek, de a drognak nyomát sem látta. 

Miért nem próbálta ezt a vitát valahogy lerendezni Fekete Barnával?

Dehogynem próbáltam! Beszéltünk telefonon, felajánlottam neki, hogy jöjjön el a film közönségtalálkozóira, vegyen részt ezeken. Úgy tűnt, ezt elfogadta. Majd két nap múlva a Facebookon megfenyegetett a „befolyásos barátaival”, és hogy be fog perelni minket. Nem csak a saját nyilatkozatát akarja átvágatni a filmben, hanem azokét is, akik vele kapcsolatban megszólaltak. Ügyvédje leveleket írt azoknak a moziknak, amelyek filmünk bemutatójára készültek, hogy halasszák el a vetítést, amíg ez az ügy nem rendeződik. Két mozi is megkeresett minket, hogy nem értik, mi ez az egész, de sikerült meggyőzni őket, hogy tűzzék műsorra a filmet. Nem tudom, lesz-e per, de ha igen, az évekig elhúzódhat. Ha a bemutató ennyit késne, az a film végét jelentené. 

Hirtelen megszaporodtak Barta Tamás barátai. Feltűnt egy Fekete Gábor nevű személy is, (nem rokona Fekete Barnának.) aki a Blikknek közölte: ön őt is felkérte, hogy nyilatkozzon a filmben, de miután megtekintette az alkotást, annyira felháborodott, hogy írásban tiltotta le a vele készült videóanyag felhasználását. Mi zajlik itt?

Nem tudom mi van a háttérben, de ebből sem igaz egy szó sem. Valóban találkoztam és forgattam Fekete Gáborral több, mint két éve Szentendrén, de mivel újat nem mondott Tomiról, én írtam meg neki, hogy a vele készült felvételt nem fogom használni a filmben. És, ha tényleg megnézte a filmet, látnia kellett, hogy nincs is benne. Vicces ezután letiltással fenyegetni. 

Mégsem nevet rajta.

Persze megvisel ez az egész, s nemcsak azért, mert tíz év munkánkat igyekeznek tönkre tenni. Dokumentumfilmek esetében máshol is előfordulnak botrányok, mert a szereplők olykor elvárják, hogy a film úgy mutassa be a témát, ahogy azt ők szeretnék, ahogy nekik kedvező. Úgy viselkednek, mintha ők lennének a rendező. Tomi édesanyját annak idején nagyon megviselte, hogy, ha a fiáról egyáltalán szó esett a médiában, úgy állították be, mint egy drogdiler maffiózót. Aminek semmi alapja nincs. És most itt ez a film, és megint nem Barta Tamásról van szó, aki egy fantasztikusan tehetséges zenész volt, és megérdemelné, hogy méltón emlékezzünk rá. Baromi igazságtalan ez vele szemben, és az édesanyjával is...

 

(A teljes interjú a 168 Óra szerdán megjelent számában olvasható)