Barátunk, Superman

2013. október 17., 11:06

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, Irak kurdok által lakott részén élt-éldegélt két árva kisfiú, Zana és Dana. Apjukat, anyjukat (és még sok ezer sorstársukat) Szaddám Huszein ölette meg, a két fiú (tíz-tizenkét éves az egyik, hat a másik, de hétnek hazudja magát) cipőtisztításból keresi vékony kenyerét. Ünnepnek számít, ha egy vödör kölcsönvízben megtisztálkodhatnak, ha bölcs öreg barátjukat, a vak rádiószerelőt hallgathatják, vagy ha – de ez már igazán piros betűs ünnep – a mozi kürtőablakán keresztül nézhetik a vászon felét és azon Superman legújabb kalandjait. (Amíg a mozis észre nem veszi a tetőn bámészkodó fiúkat, s nem veri agyba-főbe őket.)

Így élnek. Aztán egy napon elhatározzák, hogy elég volt az éhezésből, a nélkülözésből, a megaláztatásból, elég volt a pofonokból, útra kelnek, és megtalálják barátjukat, Supermant, aki majd igazságot szolgáltat nekik. Zana és Dana nekivág tehát az Amerikába vezető útnak (térképen csak egy arasz az egész, igaz, magukat Afrikába, Supermant pedig Európába képzelik), és mennek, mennek, ezer veszélyen át, hol gyalog, hol egy teherautó aljába kapaszkodva, hol egy személyautó csomagtartójában lapulva, hol gyalog, hol egy szamár hátán. (Akit nem mellesleg Michael Jacksonnak hívnak.) Mennek életveszélyek között, szigorúan lezárt határokon és taposóaknákon át, elpusztíthatatlanul. Mi egy kis török faluban búcsúzunk tőlük, de biztosak lehetünk benne, hogy e különös road movie végén megérkeznek majd álmaik földjére.

Nem nehéz kitalálni, hogy a rendező, Karzan Kader önéletrajzi ihletettségű filmet készített (minden bizonnyal Zanának becézték kiskorában – már ha becézte valaki), svéd és finn filmes szakemberek (és produceri pénzek) segítségével. A film legnagyobb leleménye az, hogy a valóságot és a mesét úgy elegyíti, olyan természetességgel, ahogy csak a gyermeki lélek képes rá. És a legnagyobb erénye, hogy talált hozzá két varázslatos gyermekszereplőt, Zamand Tahát és Sarwar Fazilt: nekik mindent elhiszünk. Aki a szívével is nézi a filmeket, nemcsak a szemével, nagyon fogja szeretni ezt a mozit.

Jolsvai András

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Minden évben április 16-án tisztelgünk a holokauszt magyarországi áldozatinak emléke előtt. A nap arra emlékeztet, hogy 1944-ben április 16-án kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását hazánkban. A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját megelőző délutánon Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat megemlékezést tartott az Óbudai Zsinagóga falára állított emléktáblánál. 

A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Engedjék meg, hogy ezen a napon mi is tisztelegjünk a magyar líra előtt, ezúttal Nagy László csodálatos versével.