Alföldi Róbert vágyai – Mindent akart, hírnevet, pénzt, szakmai megbecsülést

Kicsit örültem volna neki, ha Alföldi Róbert A vágy című Franz Xaver Kroetz-darab rendezéséből, amelyet a Radnóti Tesla Laborban mutattak be, kerekedik némi purparlé. Ez ugyanis azt mutatná, hogy azok közül, akiknek lenne hajlamuk ebből botrányt csinálni, látta valaki, és még esetleg föl is fogott valamit belőle.

2020. január 25., 06:00

Szerző:

Abból ugyanis a parlamentbe is eljutó cécót csinálni, hogy a Nemzetiben a János vitézben, ottani direktorsága idején, Alföldi prostituáltnak tette meg a harmadik felvonásban Iluskát, az könnyű, mert ezen a „brutális” változtatáson akkor is egyszerű felháborodni, ha az, aki éppen országra-világra szólóan kiakad, nem is látta az előadást. És ha látta volna, akkor sem biztos, hogy feléri ésszel azt, Alföldi miért is gondolta ezt így. De most nincs „megszentségtelenített” nemzeti Petőfi-mű, mert Kroetz német, most nem rondítanak bele a szerző szövegébe, mert maga is elég randát írt.

Azaz hogy ez így leegyszerűsítés, mert A vágy telis-tele van ugyan trágár szavakkal, otromba felhorgadásokkal, súlyos gyűlölettel, alig kibírható indulathalmazzal a darab, de közben meg, lássunk csodát, szeretet is van benne, tán szerelem is, bár erről már nem egészen tudhatjuk, hogy nem pusztán szexualitás-e inkább. Négy ember csaknem lenyúzza egymásról a bőrt a színpadon. A két férfi színész még a nemi szervét is közszemlére teszi szerep szerinti egymással való vetélkedésében és rút önkívületi állapotában, miközben a négy szereplő egyfolytában arról beszél, hogy álságos a világ. Ez az álságosság teljes mértékben ott van a magánéletben is. Próbáljuk leplezni, hogy hazudunk egymásnak éjjel-nappal, igyekszünk boldogulni, de kiéletlenek a vágyaink, és úgy igazából nincs is sok esélyünk arra, hogy teljesen kiéljük őket, ez pedig elfojtásokhoz, torzulásokhoz, jókora lódításokhoz vezet.

A magánéleti-munkahelyi, netán közéleti frusztrációink oda-vissza hatnak, emiatt pedig csődtömegként próbálunk fagyos mosollyal jó képet vágni ahhoz, amit nehezen tudunk elviselni. Akár magunk előtt is igyekszünk elferdíteni a valóságot. Négy kiváló színész, Kováts Adél, Schneider Zoltán, Bata Éva, Vilmányi Benett van az előadásban topon. Miközben az alakjaikat megteremtik, ha igazán belemennek a zsigerekig ható játékba, óhatatlanul kiadnak magukból is sok mindent, amit tán nem szívesen tárnak nyilvánosság elé.

De hát Alföldi szereti a belemenős játékot, a szó szoros és átvitt értelemben vett lemeztelenedést egyaránt, és szép szóval, de akár kiabálással is igyekszik kihozni ezt a színészekből. Mesélik, hogy a próbákon el tud szállni az agya. De aztán a végeredmény ezt általában hitelesíti...

 

A cikk teljes változatát a 168 Óra csütörtökön megjelent számában olvashatják el. Keressék az újságárusoknál!

 

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Minden évben április 16-án tisztelgünk a holokauszt magyarországi áldozatinak emléke előtt. A nap arra emlékeztet, hogy 1944-ben április 16-án kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását hazánkban. A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját megelőző délutánon Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat megemlékezést tartott az Óbudai Zsinagóga falára állított emléktáblánál. 

A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Engedjék meg, hogy ezen a napon mi is tisztelegjünk a magyar líra előtt, ezúttal Nagy László csodálatos versével.