A térerő szabadsága – Az On the Spot az Okos világról

2018. november 11. 06:00 - szerző: Sándor Zsuzsanna

Az On the Spot idei, kilencedik évada az okos világról szól. Az elképesztő technikai fejlődés megváltoztatta a mindennapi emberi kapcsolatainkat, az internet, az okostelefonok dömpingje ősi kultúrák fennmaradását veszélyeztetik, vagy épp kultúrákat mentenek meg. Az emigrációban élő XIV. dalai láma tanításait már a neten is követik hívei, és egy mobilapplikációval a tibeti szótár is letölthető. A világ harmadik legnagyobb bádogvárosában, az indiai Dharavi nyomortelepén a jövőt a világháló jelenti. Az On the Spot filmespárosát, Cseke Esztert és S. Takács Andrást arról is kérdeztük, mi lesz velük azután, hogy felmondtak nekik a hazai közszolgálati televíziónál.

A budapesti Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválra is beválogatták az On the Spot Edith Eva Egerről szóló filmjét. Az idén 92 éves magyar származású nő Kassán született, 1944 tavaszán édesanyjával és nővérével együtt deportálták Auschwitzba. Anyjukat Mengele a gázkamrába küldte, de a két lány túlélte a haláltábort. A háború után Amerikába emigráltak. Edith később pszichológus lett, és súlyosan traumatizált betegeket gyógyít még ma is. Sorsáról és a múlttal való szembenézésről írta világhírű könyvét, A döntést, amelyet a The New York Times is méltatott. Az On the Spot kéttagú stábja – S. Takács András és Cseke Eszter – San Diegó-i otthonában kereste fel az idős terapeutát. A portréfilmet tavaly mutatták be a Duna Televízióban, az On the Spot: Az ellenség gyermekei című évadában.

Látta ezt a filmet a sorozat másik szereplője, Máté Gábor is, a Kanadában élő magyar orvos, aki szintén szerepelt az egyik epizódban. Ő Budapesten született 1944-ben, a náci megszálláskor két hónapos volt, s anyjával svájci védett házba kerültek. Az asszony tudta, hogy a szörnyű körülményeket gyermeke nem élné túl. Az utcán egy ismeretlen keresztény nő kezébe nyomta a csecsemőt, és megkérte, vigye el a rokonaihoz, mentse meg a kisfiát. Gábor és családja életben maradt. Ötvenhatban vándoroltak ki Kanadába. A portréfilmben Máté Gábor arról is beszélt, hogy nagyapja Kassán volt orvos. Amikor megtudta, hogy a nácik elviszik őket, megmérgezte magát. Orvoskollégái megmentették az életét. A nagypapát ezután Auschwitzba deportálták, és meggyilkolták.

Fotó: Merész Márton

– Máté Gábor azt gyanítja – mondja S. Takács András –, hogy a nagyapját és Edith Eva Egert ugyanazzal a vonattal vitték Kassáról a lágerbe. Felvette a kapcsolatot Edithtel, hiszen talán ő volt az utolsó, aki még életben látta a nagyapját, és emlékezhet a kassai orvoscsaládra. Hihetetlen érzés, amikor a San Diegóban és Vancouverben élő szereplőink egymásra találnak egy Magyarországon bemutatott dokumentumfilm kapcsán.

Az On the Spot párosa néhány napot tölt itthon, majd indulnak Afrikába. Befejezték az idei, kilencedik évad filmjeit is: az Okos világ epizódjait szerda és szombat esténként láthatják a nézők a Duna Televízióban. Ezzel a sorozattal egyben búcsúznak is a filmesek a közszolgálati csatornától. Az MTVA májusban bejelentette: az On the Spotra tovább nem tart igényt, újabb évadra nem szerződnek. Pedig az On the Spot a hazai televíziózás egyik legsikeresebb produkciója, márkanév a világ dokumentumfilm-gyártásában. Cseke Eszter és S. Takács András Prima Primissima-díjasok, 2013-ban a monte-carlói televíziós fesztiválon – ahol harminc éve nem nyert magyar riportfilm – nekik ítélték az európai televíziózás legrangosabb díjat, az Arany Nimfát. Sikersorozatuk azóta is tart. Idén New Yorkban rendezték meg a világ közszolgálati televízióinak legjelentősebb szakmai találkozóját, az Inputot. Nagy elismerés, ha a nemzetközi grémium beválogat ide egy produkciót. A New York-i fesztiválon az On the Spot képviselte egyedül hazánkat.

Amikor S. Takács András és Cseke Eszter megérkeztek április végén Amerikába, és bekapcsolták a mobiljukat, a magyarországi hírekben olvasták, hogy az MTVA felmondott nekik. A hivatalos közlést e-mailben kapták meg.

– Nem volt előjele, hogy nem akarnák a folytatást – jegyzi meg Eszter –, a tévé sem előtte, sem azóta nem jelezte, hogy probléma lenne a műsorunkkal. Mi külső beszállítók voltunk, nem is vártuk el, hogy külön leüljenek velünk beszélgetni. Az pedig sajnos nem egyedi eset, hogy egy cég e-mailben mond fel.

Úgy érzik, így is köszönettel tartoznak a Duna Televíziónak. Szabad kezet kaptak, oda utazhattak, ahová akartak, arról forgathattak egyórás anyagokat, amiről akartak. Ezt még a külföldi televíziók riporterei is megirigyelnék. Eszterék azért sem bánkódtak, mert a hír megjelenése után két napon belül öt hazai kereskedelmi csatorna is megkereste őket. Még tárgyalnak arról, hogy 2020-tól hol folytatják. Amióta elindították az On the Spotot, évente 8–12 filmet forgattak a világ minden táján. Iszonyú hajsza volt. Az Inputon a velük egy szekcióban lévő filmek általában egy-két év alatt készültek el. A páros régóta tervezte, hogy visszavesz a tempóból. Kevesebb, nagyobb lélegzetű filmre akarnak koncentrálni. Szeretnék végre befejezni a Born in Auschwitz című munkájukat, amellyel négy éve foglalkoznak. A film egy Kanadában élő magyar nőről szól, aki a haláltáborban született egy kilóval. Eszteréknek szívügyük ez a történet, és ez lesz az első egész estés dokumentumfilmjük.

De kanyarodjunk vissza a jelenhez, az On the Spot kilencedik évadához. Az Okos világ témaválasztását S. Takács András magyarázza. Néhány éve olvasták a The Guardianben Stephen Hawking egyik cikkét. A világhírű fizikus arról írt, hogy a Földön ma már több embernek van mobilja, mint hozzáférése tiszta ivóvízhez. Az okostelefonok lehetővé tették, hogy a korábban egymástól elzárt kultúrák, társadalmi rétegek közel kerüljenek egymáshoz, belelássanak egymás életébe. A harmadik világ lakói az interneten láthatják a dollármilliárdosok fényűző életét. Az ebből adódó konfliktusok kezelése Hawking szerint az elit felelőssége. Az Okos világ epizódjaiban az is elhangzik: az emberiség történetében még sohasem volt annyi ismerősünk, mint most, és soha nem töltöttünk szemtől szembe annyira kevés időt egymással, mint manapság. A virtuális függőségtől már milliók szenvednek. A magyar filmes páros forgatott Amerikában is Kimberly Young pszichológussal, aki húsz éve először írt az internetfüggésről mint civilizációs szenvedélybetegségről.

– A pszichológus elmondta – folytatja S. Takács András –, a függést már nem az alapján állapítják meg, hogy valaki mennyit internetezik naponta. Hisz szinte folyamatosan az online térben vagyunk: itt kommunikálunk, híreket olvasunk, zenét hallgatunk, vásárolunk. A vita Amerikában inkább arról folyik, hogy három-négy éves kor előtt adjanak-e mobilt a gyereknek. Young professzor azt képviseli, hogy ezt későbbi életkorra kellene kitolni

Próbára tesszük a filmes párost. Két kérdésre külön lapon igennel vagy nemmel kell válaszolniuk. Az első kérdés: internetfüggő vagy? A második: okosabb lett a világ az okos kütyük által? András válasza két igen. Eszteré két nem. Nevetnek. Milyen unalmas is lenne az életük – mondják –, ha mindenben egyetértenek. András nem tagadja, hajlamos órákon át a telefonját nyomkodni.

– Aztán azon kapom magam, hogy azért nem beszélgetünk, mert én folyamatosan mobilozok.

Különösen zavaró ez, mióta megszületett a kisfiuk. Mózes hároméves lesz, és szinte minden forgatásra magukkal viszik a szülei. Tudatosan beiktatnak olykor egy-két hét offline csendet. Akkor a legharmonikusabbak. Eszter is úgy érzi, túl sok időt tölt a közösségi médián. Mesélik, nemrég interjút készítettek Barabási Albert-Lászlóval, a neves hálózatkutatóval. Ő törölte a mobiljáról a Facebookot, mert megmérte: naponta átlag másfél órát töltött a közösségi oldalon, és sokkal kreatívabban is kihasználhatná ezt az időt.

– Viszont a második válaszod meglepett, Andris. Miért gondolod, hogy a technikai fejlődéstől okosabb lett a világ? – fordul férjéhez Eszter.

András sorolja: az interneten jóval könnyebben, gyorsabban juthatunk információkhoz. Minden ismeret kontrollálható és hozzáférhető. Bár az is igaz: az emberiség ettől nem lett bölcsebb. Épp ez a lényeg – veszi át a szót Eszter. – Az internet csupán egy eszköz, tőlünk függ, mire használjuk. Erősítheti például a demokrácia védelmét, mivel a világhálón azok is közzétehetik a véleményüket, akik máshol nem. Ugyanakkor a digitális diktatúra veszélye is nő: könnyen ellenőrizhetővé válunk az interneten. A privát szféránk egyre szűkül.

Fotó: ON THE SPOT

Az Okos világban olyan különleges helyeket kerestek fel a filmesek, ahol az internet megjelenése, a mobilok elterjedése szinte mindent megváltoztatott. A sorozat egyik epizódját Dharaviban, a világ harmadik legnagyobb bádogvárosában forgatták, Indiában. Itt castingolták az Oscar-díjas Gettómilliomos című film szereplőit. Dharaviban is hatalmas szeméttelep terül el a bádogváros szélén, óriási a nyomor és a zsúfoltság. Két négyzetkilométeren egymillió ember él. Két-három gyerekes családok laknak 10-15 négyzetméteres viskókban. Vécéje szinte senkinek nincs, de wifi routere, okostelefonja minden családnak van. Az olcsó kínai mobilok a legszegényebbeknek is elérhetők. Nekik a telefon néhány centiméteres képernyője kapcsolatot jelent a világgal. Mert a gettóból amúgy nincs kiút. Nem csak a reménytelen szegénység miatt. Az itt élők nem is nagyon vágyódnak innen el.

– Ha megkérdeznék őket, szeretnének-e kitörni Dharaviból, talán még a kérdést is zokon vennék. Ők imádják Dharavit, úgy élnek ott, mint egy nagy család – jegyzi meg Eszter.

A hely ebben mindenképp különbözik a Gettómilliomos szörnyű világától. Dharaviban az emberek békességben élnek, alacsony a bűnözési ráta, a lakók közt nagy az összetartás. Noha csatorna nincs, a bádogviskókban példás a tisztaság. Hálózatkutatók tanulmányozzák a helyi társdalom szervezettségét. A filmben az is elhangzik: Dharavi GDP-jét évi egymilliárd dollárra becsülik. A helyiek főleg szemétfeldolgozásból élnek, de működik itt mindenféle manufaktúra. A profitot a bádogváros oligarchái elviszik, a szegénység itt marad. Bár a szegénység Indiában mást jelent. A gettó Mumbai pénzügyi negyede mellett van, a nyomorteleptől pár méterre felhőkarcolók magasodnak. A koldus és a maharadzsa egymás mellett él. S. Takács András azt mondja, az indiai kultúra és kasztrendszer egyediségéből adódik, hogy az óriási vagyoni különbségek keltette súlyos feszültségek nem vezetnek robbanáshoz. A gettólakók nem vágyódnak a felhőkarcolókba, mert tudják, számukra ez elérhetetlen. Az On the Spot a két főhősén, Fatimán és Sangitán keresztül mutatja be a gettó életét. A két asszony a helyi női érdekvédelmi egyesület vezetője, és mindkettőjük családjában fontos szerepe van az internetnek. Fatima férje Szaúd-Arábiában dolgozik vendégmunkásként, a nő otthon maradt a gyerekekkel. A legkisebb belebetegedett apja hiányába, a kislány nem evett, nem ivott. Ezért is vették az okostelefont. Amióta a pici láthatja édesapját a mobil képernyőjén, újra elkezdett enni. Sangitának a telefon leginkább azért kell, hogy a gyerekei tanulhassanak. Amit a gettóváros iskolájában nem tanítanak meg, online elérhető. A fiataloknak az okostelefonok hozzák el a jövőt.

A filmesek arra is kíváncsiak voltak, hogyan hat a világháló a buddhista szerzetesek ősi zárt közösségeire. Az internet szabadsága miként egyeztethető össze a szerzetesi élet több mint kétszáz szigorú fogadalmával? Sorozatuk másik epizódjában Dharamszalát mutatják be. Ebben az észak-indiai városban él a XIV. dalai láma, és buddhista kolostorok épültek itt. Épp a forgatáskor ünnepelték a 60. évfordulóját annak, hogy India befogadta a tibeti menekülteket. A filmben a történelmet is felidézik: 1959-ben Kína megszállta Tibetet, falvakat romboltak, és a véres leszámolások elől a dalai lámának és sok szerzetesnek menekülnie kellett Indiába. Sokáig nem tudtak kapcsolatot tartani az otthon maradt családtagjaikkal. Fél évbe telt, míg egy hazaküldött levél megérkezett. A tibeti iskolákban csak kínaiul tanítottak, a tibeti nyelv és kultúra lassan eltűnik Tibetben. Az indiai emigrációban élő dalai láma legfőbb küldetése lett, hogy az ősi tibeti kultúrát megőrizze. Alapítványának támogatásával elkészült egy digitális tibetiszótár-applikáció, amely okostelefonra is letölthető. A tibeti szótárnak már több mint kétmillió felhasználója van. Filmeseink felkeresték a szótár megalkotóját Dharamszalában. Ott derült ki, hogy kiugrott szerzetes. Szerelmes lett egy lányba, az nem ment hozzá feleségül, a férfi mégsem lépett vissza a szerzetesi rendbe.

Fotó: ON THE SPOT

Az okostelefonok megváltoztatták a tibetiek életét. Már nem gond a kapcsolattartás. A Tibetben élőkhöz korábban csak a kínai hazug propaganda jutott el, de a térerő megnyitotta a világot.

A film másik főszereplője a dalai láma gyerekkori tanítójának reinkarnációja. Kétéves volt, amikor a láma küldöttei eljöttek érte, és kiválasztották. Rinpocse lett ő is, ami becses személyt, legfőbb tanítót jelent. Elmeséli, hogy gyerekkorában még nem volt választása, felnőttként viszont már van, és feladta szerzetesi hivatását. Tanítóként azonban továbbra is a XIV. dalai lámát szolgálja.

A buddhista kolostorok szerzeteseinek sem könnyű fegyelmezniük magukat, hogy a mobilozás ne menjen a meditáció rovására. Úgy vélik, a technikai fejlődés csak akkor visz előre, ha ahhoz erkölcsi, etikai nevelés is járul. Ugyanakkor az okos világban a függetlenségnek és a szabadságnak is nagyobb tér nyílhat.