A nyitás rektora

– Említette egyszer: miután díszlettervezővé avanzsált, elég nehezen szabadult a mérnökként önbe rögzült „ésszerűségtől”. Maradtak azért morzsái? Mert rektori pozícióban megint csak fontos lesz a ráció.

– Sarkos megjegyzésem ellenére magam is tudom: ésszerűség és alkotás összefüggései árnyaltabbak. Építészként szerzett tudásomról utóbb kiderült: az erős szakmai alap biztos bázis az alkotói szárnyalásokhoz. Invenció nélkül az ésszerűségnek pedig nincs semmi értelme. A tanítással szerzett tapasztalatok is segítenek majd. Különben már abban is a józan ész dominált, ahogy az egyetem szellemi krémje összefogott, hogy kiharcolja a változást. Mert az előző időszakot intellektuális pangás jellemezte.

– Szólt erről konkrétabban is: elődjét, Somorjai-Kiss Tibort tisztességes embernek írta le, aki azonban alkalmatlan emberekkel vette körül magát. De vajon miért?

– Nem lenne okos, elegáns, ha visszafelé pfujolnék. Mindenesetre esetünkben az ésszerűség abban is megnyilvánul, hogy az adott területek legjobbjaival vezetjük az intézményt. Radák Eszter festőművész az oktatási ügyek szaktekintélyeként lett az oktatási ügyekért felelős helyettes rektor. Az intermédia tanszéket alapító kiváló művészettörténész, Peternák Miklós tudományos rektorhelyettes. Az Ybl-díjas építész Sólymos Sándor stratégiai rektorhelyettes. A mi legfontosabb célunk kimozdítani az egyetemet a beállt mozdíthatatlanságból.

– Képzetek helyett nézzük előbb a matériát. Kinevezésekor mondta: nemcsak az Andrássy úton sötétlő főépületük lepusztult, hanem az intézmény bármely más „lerakata” is. Ez aligha az előző másfél év következménye.

– Összetett helyzet. Én a paradicsomi, de lepusztult, roskatag epreskerti tanszéken tanítok. Csak akkor vettem észre, milyen dermesztően homályos a főépület előcsarnoka, amikor rektorként átkerültem az Andrássy útra. Kiderült: senkinek nem jutott eszébe harminc évig kinyitni a bejárat melletti hatalmas üvegablakok spalettáit. A beleszokás az adott viszonyokba senkinek sem magánbűne, de talán életünk más területein is szimptomatikus. Ugyanakkor például a két rektori ciklust is végigvivő Kőnig Frigyes is tervezte az intézmény felújítását. Ám az elvonások miatt akkoriban volt a felsőoktatás mélyrepülése. Nálunk óraadó tanárokat kellett hazaküldeni. Frigyes közölte is a fenntartóval: lemond, ha nem történik változás. Lázár János akkor mindent megígért, aztán nem történt semmi. Annyi biztos: most csupán a spaletták megnyitása is jobb kedvre hangolja az épületbe érkezőket.

– Tervezik az epreskerti pavilon felújítását is, és egy vadonatúj épületről szintén szó esett. Lényegében egy 12 milliárdos projektről. Vízió vagy van benne ráció?

– Palkovics László oktatási államtitkár már be is kéretett magához. Ő is úgy látja: lépni kell, hiszen csak a kötelező angol nyelvű képzés megindítása évente százötven új külhoni hallgatót jelent. Új épület nélkül hol oktatnánk őket? Mesés főépületünk felújítása elodázhatatlan, ráadásul megköveteli egy új épület létesítését is, amely a nélkülözhetetlen bővítést megoldja. Rózsa utcai foghíjtelek is szóba került mint majdani egyetemi központ. A szaktárca biztatásával próbáljuk azt is megtudni, ki a tulajdonosa az Andrássy úti épületünk szomszédságában lévő üres MÁV-székháznak. Tárgyalunk a kerülettel is.

– A biztatás nem afféle „hajrá, Szabó néni?” Mikorra várható az első kapavágás?

– A biztatás – az együttműködés jele. Rektori programomban társaimmal egyetemünk szellemi és fizikai kincseire épülő nyitásra vállalkoztunk. Megújító projektjeinkre sikerült pályázati pénzeket elnyernünk az elmúlt két hónapban. Októberre a ma még zárva tartott Andrássy út 71. lesz az egyetemi főbejárat – ez vezet az agorává átalakított „Dávid térbe", de kávézót is tervezünk oda. A hallgatók a tanév eleji alkotóhéten – tanszéki hovatartozástól független csapatokban – olyan projekteket hoznak létre, amelyekben a közös alkotás inspiráló légköre természetesen fogja kinyitni a szakok közötti zártnak látszó ajtókat. Hamarosan pedig megújulnak a Lotz Károly freskóival gazdag főépület ablakai, egész homlokzata.

– Radák Eszter oktatási rektorhelyettes beszélt arról: az MKE „elitművészeket képez”, és érzékelnek bizonyos elszigeteltséget a társadalomtól. Ezért az elitképzés mellett a piacnak is fontos képzések indítását tervezik. Ez nem inkább az iparművészetre szakosodott Moholy-Nagy Művészeti Egyetem feladata?

– A MOME az iparban, a gyárakkal keresi a kapcsolatot. Mi más képzési intézményekkel próbálunk együttműködni. Már megállapodtunk a veszprémi Pannon Egyetemmel, hogy mi csináljuk számukra a különböző grafikai arculattervezéseket. Az Óbudai Egyetemmel játéktervezésben tudunk közösen ténykedni. Ám rektori pályázatom elején is megfogalmaztam: a gazdaság van a művészetért és tudományért, nem a művészetnek és a tudománynak kell gazdaságilag hasznosnak lennie. Ebben a viszonyrendszerben jelenik meg az emberi kultúra lényege.

– Még sincsenek kevesen, akik úgy vélik: a művészet bármely szegmense nettó köldöknézésből fakad.

– Fafejeket magam is bőven ismerek. Persze gazdaság nélkül nem létezhet művészet és tudomány, de ez fordítva is igaz. Minden szépséget mellőző irodahelyiségben hogyan is lehetne hatékony munkát végezni? Amúgy akinek van gyereke, észre kell vennie: a gyerek elsőként rajzol, firkál, játszik, ha úgy tetszik, „képzelődik”. A kreativitás segíti az egzakt világ értelmezésében. Két iskolának is alapítója vagyok, amelyek a gyerekek természet-adta kreativitására, komplex alkotói energiáira építve tanítják a matematikát, biológiát, történelmet, bármit. A dolog működik. Művészeti egyetem vezetőjeként pedig felelősségem, hogy változzon a művészet szerepe a közoktatásban. Nem rajzot, zenét kell tanítani az elemi iskolákban, hanem a rajzot és a zenét használni az egyebek oktatásában.

– Ami a saját intézményével kapcsolatos látszatokat illeti: diákjait mennyire lengi körbe az alkotói vágyak köde?

– Én színházrendező akartam lenni, de apám azt mondta: előbb legyen egy szakmád, aztán meglátod, mihez kezdesz vele. Végül nem színházrendező, hanem díszlettervező lettem. És tizennyolc éves önmagamra visszagondolva, be kell vallanom: voltak érzeteim, vonzalmaim, de alapvetően fogalmam sem volt, mi akarok lenni. Elsős hallgatóink többsége hasonló helyzetben van, legfeljebb engedékenyebbek a szüleik. Szerencsére egyetemünk bármely szakára igaz: alapos szakmai ismereteket ad a hallgatóknak. Olyan egzakt tudást, amelynek birtokában öt év után eldönthetik: művészként, vagy más pályán indulva akarják azt hasznosítani. Amin a nyitás szellemében még változtatni fogok: nagyobb átjárás lesz a még izoláltan működő tanszékek között.

– Férje, Gyabronka József színművész mesélte: kanadai élményei alapján lett nyitott a szabadabb, független színjátszás felé. Feleségének köszönte az ottlétet, hiszen ön rendszeresen tanított ottani egyetemeken. Saját szemléletére is hatott a tengeren túli világ?

– Személyiségformáló az a szabadság, amely Kanadában jellemzi az emberi „közlekedést”. Nyitottság és elfogadás az alapja. És nem szokás hazudni, sumákolni. Bármikor bátran kimondod, amit gondolsz. Szinte röpíti az embert, amikor ráérez. Itthon ez másként van.

– Egyetemének „szellemi krémje” mégis helyzetbe került. Nem fura?

– Magyarázhatja, hogy képesek voltunk összefogni, pontosan megfogalmazni, mit akarunk elérni. Szerencsénk is van, mert kancellárunk komolyan veszi a hivatását, mindenben segített. Talán az is számított: a politikának nem vagyunk annyira fontosak. Azt persze nem tudhatom, mit hoz a holnap.

– A kormány kreálta Magyar Művészeti Akadémia nem érdeklődik önök iránt?

– Amikor diákjainkat tárlatra hívják a Műcsarnokba, örülünk, hiszen az ország legszebb kiállítóterében kapnak lehetőséget. Amikor néhány tanárunk olyan galériában szerepel, amely az MMA-hoz kötődik, eszünkben sincs korlátozni a szabadságukat. Más kérdés: az intézmény logója nem szerepelhet olyan projektben, amelynek nem a színtiszta művészet a lényege. Gondolom, bárki számára normális, ha óvjuk az autonómiánkat.