A magyar divatkirálynő titka I. rész – A botrányból épített szalon

2019. december 30. 14:00 - szerző: Székely Ilona

Divatkirálynő a vasfüggöny mögött címmel nyílt kiállítás a Nemzeti Múzeum Geraldine házában. A frissen felújított kerti pavilonban és a főépület Rotundájában Simonovics Ildikó divattörténész kutatásai alapján tárul elénk Rotschild Klára élete és szalonjának igaz története. A divat nagyasszonyának egykori műhelyében kollekciói és fotográfiái közt nézelődtünk.

Hatalmas virágcsokrot tart a kezében, földig érő fátyolban nevet a szemünkbe a násznép közepén. A huszonnyolc éves menyasszony már szinte túlkorosnak számított ebben az időben, de a fotó alapján úgy tűnik, hogy a kissé előnytelen külsejű szabólány megtalálta boldogságát a selymekben és szövetekben utazó kereskedő, Glücksthal Pál oldalán. Az esküvői kép 1931 júliusában készült a Gellért szálló halljában. Ekkor még kevesen sejthették, hogy Klára pár év múlva megnyíló Deák téri önálló üzlete az apa, Rotschild Ábrahám neves szalonjának legnagyobb konkurense lesz, és hogy a Horthy-kor arisztokrata hölgyein kívül még a világhírű francia ékszerész, Louis Joseph Cartier felesége, gróf Almássy Jacqueline, de még Faruk egyiptomi király édesanyja, Nazli, és keleties szépségű lányai is eljönnek majd hozzá ruhákat vásárolni. A házasságkötés pillanatában még a kissé elálló fülű vőlegény sem gondolhatott arra, hogy tizenhárom év múlva a párkák majd elvágják élete fonalát: súlyos tüdőgyulladást kap, és 1944 decemberében meghal. A mellette álló, hófehér csipkés ara viszont a háború után még évtizedekig tündökölni fog, mint vörös divatkirálynő a vasfüggöny mögött.

Fotó: Merész Márton

De vajon mi volt Rotschild Klára szalonjának titka?

Rotschild Klára, avagy Kelet Diorja, ahogy a korabeli nyugati sajtó emlegeti, 1903. február 22-én születik a Váci utcában, Rotschild Ábrahám szabómester és Spirer Regina szabónő harmadik lánygyermekeként. A szorgos szülők ekkor a Koronaherczeg (mai Petőfi Sándor) utcában vittek forgalmas női szalont. Klári nővéreivel, Erzsébettel és Rózával, majd később Margit húgával együtt a szabászasztal mellett cseperedik, majd ahogy serdül, egyre több feladatot vállal a családi üzletben. A múlt századforduló tízes-húszas éveiben az egész világból Párizsba zarándokolnak a kereskedők, ügynökök és szalontulajdonosok, szerények és gazdagabbak egyaránt, hogy megnézzék a francia divatházak kínálatát, és vázlatok, rajzok, snittek vagy eredeti modellek formájában elhozzák fejükben, zsebükben vagy bőröndjükben a vevőkörük ízlésének megfelelő kollekciót. Trianon után a közép-kelet-európai országok, így Magyarország szabóit, ruhaiparosait is anyagi gondok gyötörték, a többségnek nem volt pénze a külhoni finom anyagokra, eredeti francia modellre, és mivel törzsvevőiknek rendszeresen hitelben dolgoztak, nem volt könnyű a ruhák árának kifizettetése sem. Így a keleti országok üzletemberei gyakran csak megjegyezték, töredékesen leskiccelték az új vonalú ruhakölteményeket, vagy Bécsben egymás közt csereberélték a másolatokat, ami jóval olcsóbb volt az eredetinél. Azt pedig már Földes Jolán A halászó macska utcája című regényében is olvashatjuk, hogy amíg a párizsi tervezők a két világháború között már művészként tekintettek magukra, addig a magyarországi ruhaszalonosok társadalmi rangban az alsó középosztályhoz tartozó iparosok és kereskedők maradtak.

Fotó: Merész Márton

Párizsi útjaira a nagylány, Rotschild Klári is gyakran elkísérte az apját, az évek alatt kitanulta a szakma minden csínját-bínját. Amikor 1916-ban a szülők elválnak, Regina mama a középréteget megcélozva viszi tovább külön a Váci utca 69.-ben a ruhaüzletet, míg Ábrahám papa, miután feleségül veszi Paulát, a legjobb szabásznőjét, továbbra is az előkelőbb hölgyvendégeket udvarolja körül elit szabóságával. Klára pedig, noha mindössze hat osztályt végez el, és nyelveket sem igen beszél (pedig a papa a jiddisen kívül lengyelül, oroszul és németül is jól tudott), aluliskolázottsága ellenére remek direktriszként dolgozik apja szalonjában. Fogadja a kuncsaftokat, ellenőrzi a könyvelést, intézi a számlákat.

Egy alkalommal bizonyos Somogyi Pál Károly hírhedt aranyifjút is felkereste lakásán, hogy megkérje: ugyan fizesse már ki az esedékes váltóit, amelyet színésznő szerelmének ruháira állított ki a bőkezű gavallér. Somogyi azonban ahelyett, hogy rendezte volna adósságát, erősen megrázta, sértegette és kipenderítette az alaposan megszeppent Rotschild lányt a lakásból. Klára a férfi durvaságától testileg is megsérült, de lelkileg talán még jobban összetörte az eset. Pirulákat vett be számolatlanul, gyógyszerrel próbált meg véget vetni életének. Hetekig tartó pszichiátriai kezelésben részesült ezután, majd miután felépült, kártérítési pert indított Somogyi ellen, amelyről széltében-hosszában tudósított a sajtó. Az élet különös fintora, hogy a botrány és a jogilag megítélt kártérítési összeg, amely csinos kis summára rúgott, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1934-ben Glücksthal Pálné, alias Rotschild Klára megnyithatta önálló üzletét a Deák tér 3. félemeletén. A pesti hölgyek pedig kíváncsiak voltak a botrányhősnő szalonjára.

Az aprócska belvárosi üzlet, a szülők mellett szerzett tapasztalat és a celebeknek járó hírnév alkották karrierjének alapköveit. Mindez azonban nem lett volna elég ahhoz, hogy Klára a szalon megnyitása után alig egy évvel látványosan felülmúlja a papa üzletének forgalmát. A sikerhez hozzájárult remek kapcsolatépítő képessége is, amellyel többek között maga mellé állította Guthy Böskét, az első (és talán utolsó) nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező magyar divatkritikust, aki már a kezdetektől rajongó cikkekben számolt be a Rotschild lány szalonjáról a Színházi Élet hasábjain. A zsurnaliszta, aki szerkesztőként 1938-ig vezette a közkedvelt lap divat rovatát, maga is rendszeresen látogatta a párizsi bemutatókat, így ragyogóan meg tudta ítélni a hazai üzletek és ruhamodellek színvonalát. Böskének nem kis szerepe volt abban, hogy a fiatal magyar divatház neve egyre jobban csengett Európában, és hamarosan felfigyeltek rá a távolabbi kontinensek vevői is.

Fotó: Merész Márton

Rotschild Klára kivételes érzékkel talált rá szalonjának arisztokrata arcára, gróf Edelsheim-Gyulai Lipótnéra, aki amellett, hogy az előkelő társasági élet központi alakja volt, négy gyönyörű lánnyal is büszkélkedett. Sya, Ilona, Maritta és Éva pedig egykettőre eladósorba került, és egymás után házasodni kezdtek különféle arisztokrata családokba. És mivel Klára Ella mama kedvenc varrónője volt, mindegyikük Rotschild-ruhában ment férjhez. A pompás esküvők aztán hozták magukkal a jómódú rokonságot, a szalon híre pedig továbbgyűrűzött. A legrangosabb köztük Ily grófnő (Edelsheim-Gyulai Ilona) esküvője volt, amikor is 1940 áprilisában Rotschild Klára személyesen igazította Horthy István menyasszonyára a gyönyörű toalettet. De a kormányzó fiának választottján kívül Klára menyasszonyiruha-költeményét viselte Gervay Marica színésznő is a harmincötös Szent Péter esernyője című filmben Básti Lajos oldalán, és amikor ’37-ben az olasz király Budapestre látogatott, már minden magára valamit is adó dáma a Deák téri szalonban rendelte a báli öltözékét.

Fotó: Merész Márton

Felsőbb kapcsolatainak köszönhetően Klárának az árjásítási törekvések és a zsidóüldözés idején sem kellett feladnia szalonját, negyvennégy októberében például még kifutófiút kereshet, és noha Benczúr utcai otthonuk épületét csillagos háznak nyilvánítják, Klára gyakran megfordul Wallenberg irodájában, ahol családjának és másoknak is menlevelet szerez. Ő maga még a harmincas években áttért a református hitre (bár korábbi izraelita vallását sem igen gyakorolta), szeretett férjét nem sikerül megmentenie. Édesanyja még 1930-ban rákbetegségben és elhízás következtében hal meg, nővérei, húga, Zsuzsi nevű féltestvére és édesapja is túlélik a holokausztot.

(A cikk második részét a január 9-én megjelenő számunkban olvashatják.)