A filmkészítés erkölcse – Muhi András: A magyar művészfilmek olykor anyagilag is sikeresebbek

2018. augusztus 26. 07:36 - szerző: Sándor Zsuzsanna

A magyar filmek sikersorozata évek óta tart. Sok, nemzetközi fesztiválon nyertes alkotás producere Muhi András, akiről azt mondta Enyedi Ildikó, neki köszönhető, hogy a Testről és lélekről elkészülhetett. A tavaly Berlinben Arany Medve-díjjal kitüntetett, majd Oscar-díjra jelölt filmet eddig több mint száz ország vette meg. A producert arról is kérdeztük: lehet-e nyereséges a magyar film?

– Amikor hét éve megalakult az Andy Vajna vezette Magyar Nemzeti Filmalap, sokan a magyar film végét, a szakma összeomlását jósolták. Az utóbbi években mégis újra virágzik a magyar film. Lett két Oscar-díjasunk, tavaly Berlinben Arany Medvét nyert Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotása, amelynek ön volt az egyik társproducere. Mivel magyarázza a sikerszériát?

– Ez valójában már a kétezres évek elején elkezdődött. Akkor még a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) volt a filmgyártásunk finanszírozója, és jóval több producer működött. Például az általam alapított Inforg Studiónál készítette filmjeit Fliegauf Bence, Szaladják István, Lakatos Róbert és sokan mások. Folyamatosan jelen voltunk a nemzetközi filmfesztiválokon, Cannes-ban, Berlinben, Karlovy Varyban, Locarnóban is. Szintén velünk készítette Nemes Jeles László a Türelem című rövidfilmjét, amelyet Európai Filmdíjra nomináltak. Kenyeres Bálint Before Dawn című kisfilmje pedig meg is nyerte ezt a díjat 2006-ban. Aztán a 2010-es kormányváltás után megszüntették az MMKA-t, és létrejött a Filmalap. Két évig lényegében nem készültek magyar filmek. Időbe telt, míg a hazai filmgyártás újra beindult, és a rendezők ismét építeni tudták a pályájukat. Ennek az eredményei mostanra értek be. A filmes tehetség nálunk generációról generációra öröklődik: már a Filmalap Inkubátor Programjával támogatott első filmesek is nagyon jól teljesítenek.

Fotó: Merész Márton

– Köztük Csuja László is, aki Virágvölgy című alkotásával nemrég nyert Karlovy Varyban az East of the West szekcióban. Ennek a műnek is ön a vezető producere. Egyébként ön arról híres a szakmában, hogy imád fiatalokat felfedezni.

– Számomra ettől igazán érdekes ez a hivatás. Ráadásul nem is nagyon volt más választásom, amikor ezt az egészet elkezdtem. Eredetileg jogász vagyok, éveken át jogtanácsosként és vállalatvezetőként dolgoztam. Kamaszkoromtól folyton moziba jártam, Fellini, Antonioni, Bergman, a francia újhullám és persze a nagy magyar filmrendezők alkotásain nőttem fel. Amikor aztán bekerültem a professzionális filmcsinálók körébe, tudtam, nagyot kell dobnom ahhoz, hogy befogadjanak. Egyértelmű volt, hogy ez csak úgy lehetséges, ha fiatalokat fedezek fel. A filmszakmában is van egy ki nem mondott hierarchia: nem lehet a csúcson kezdeni, befutott, nagynevű rendezőkkel. Az Inforg Studiónak az lett a specialitása, hogy itthon és Európában is egyedülálló módon, mindenféle műfajú filmet bevállalt. A játékfilmek mellett kísérleti és dokumentumfilmeket, animációkat is. A kisfilmeket kezdettől fontosnak tartottam, hiszen a jelen kisfilmeseiből lesznek a jövő nagyfilmesei. A fiatalok támogatása nekem befektetés a jövőbe, hiszen aki nálam kezd, és jól működünk együtt, később is velem akar majd forgatni. Idővel már egyre inkább engem kerestek a rendezők. Egyébként mostanában kezd változni megint a producerek és a rendezők kapcsolata. Mivel évente viszonylag kevés film készül, a legjobb rendezőkért fokozódik a verseny. Ez vonatkozik a közönségfilmek rendezőire is, azokra, akik már bizonyították, hogy 200-300 ezer nézőt is be tudnak vinni a mozikba.

– Ön azonban még sohasem csinált szórakoztató filmet, pedig, gondolom, ebben van a nagyobb haszon.

– A szerzői filmeket ismerem, ehhez értek. Ha megkapnám egy vígjáték forgatókönyvét, nem tudnám biztosan megítélni, hogy azt a humort mennyi ember értené és élvezné. Ahhoz, hogy egy átlagos költségvetésű magyar film behozza az árát, ötszázezer nézőnél is több kellene. Ezt itthon szinte lehetetlen elérni. A hazai közönségfilmekre többen váltanak ugyan jegyet, viszont sokkal nehezebb a külföldi forgalmazásuk. Még a régión belül sem lehet eladni őket. Például a cseheket, lengyeleket elsősorban a saját filmjeik érdeklik. A cseheknél egy saját gyártású közönségfilmet többen néznek meg, mint egy hollywoodi szupermozit. Én úgy látom, a magyar szerzői művészfilmek olykor anyagilag is sikeresebbek. Sajnos itthon kevesen kíváncsiak rájuk, de ha nemzetközi díjakat hoznak el, és sok országban megveszik, nagyobb bevételt is elérhetnek.

– A magyar produceri szakma súlyos krízist élt át, amikor az MMKA-t megszüntették, és kiderült, hogy a szervezet sokmilliárdos adósságot hagyott hátra. Előtte ugyanis a hazai filmek előfinanszírozással, banki hitelből készültek, amelyre az MMKA állami garanciával vállalt fedezetet. A Fidesz-kormány azonban nem akarta átvállalni az adósságállományt, és a bankoknak törleszteni. Így azok a hiteleket a producereken követelték.

– A krach miatt sok producer visszavonult. Az Inforg az egyik legnagyobb vesztes lett, mivel mi sok műfajban, sok filmet csináltunk. Szembe kellett néznem azzal: több lábon kell állni. Ma már a FocusFox Stúdió tagja vagyok, amely nemcsak produceri munkákat vállal, hanem a kamerától, a világosítástól kezdve a teljes képi és hangi utómunkáig szolgáltat. Idehaza már nem banki hitelekből készülnek a filmek: ha a Filmalap igent mond egy nagyjátékfilmre, a teljes költségvetését biztosítja. Ez egyfelől nagyon jó, másfelől kissé korlátozza a produceri lehetőségeimet. Az MMKA idejében limitált volt az állami hozzájárulás felső határa, játékfilm esetében maximum 150 millió forintra lehetett pályázni. Vagyis európai koprodukcióra voltunk ítélve. Most a Filmalapnak az a filozófiája, hogy magyar film magyar forrásokból szülessen meg, és ehhez minden feltételt biztosít.

Fotó: Merész Márton

– Ez azért jóval nagyobb biztonságot jelent a hazai stáboknak.

– Így van. A finanszírozás stabilitása is hozzájárul, hogy a rendezők felszabadultabban, kreatívan alkothatnak. Különben az egész hazai filmipar virágzik. Rengeteg külföldi, amerikai produkciót hoznak ide gyártani, jönnek a kinti szakemberek is, így a magyar filmkészítők nemcsak a legmodernebb technikákat sajátítják el, hanem a nyugati munkakultúrát is. Mindez sok bevételt hoz az államnak. A Filmalap évi 5-6 milliárdos támogatással indult, most körülbelül évi tízmilliárdnál tartunk.

– Az amerikai filmgyártásban a producer a legnagyobb úr, tőle függ minden és mindenki. Nálunk a producer inkább háttérember.

– Az amerikai producerek anyagi felelőssége sokkal nagyobb, mint a miénk. Ott nem állami finanszírozásból, hanem magántőkéből készülnek a filmek, és rengeteg meg is bukik. Mi szinte csak a hollywoodi sikertörténetekről meg a dollármilliárdos profitokról hallunk. Ez azonban csak egy szűk része az ottani filmgyártásnak. A nagy produkciókat gyártó filmesek stúdióhálózatokban dolgoznak. Lehet, hogy az alkotások többsége veszteséges, de ha évente csak egy-két szuperprodukció profitot termel, abból az egész stúdióhálózat nyereségesen működhet. Az igazi kockázatot azok a független producerek vállalják, akik mögött tényleg semmi nincs, ha bedőlnének. Ehhez képest mi, európai filmkészítők az állami forrásainkkal sokkal könnyebb helyzetben vagyunk.

– Ha úgy vesszük, az utóbbi évek egyik legnyereségesebb magyar filmje Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című alkotása lett. Minimális költségvetéssel, ötezer dollárból készült, és miután Karlovy Varyban fődíjat kapott, a büdzsé ötszörösét nyerte meg.

– Ez a film a rendszeren kívül, a Filmalap támogatása nélkül, magántámogatásokból, főként az alkotók áldozatos munkájából jött létre. Profitra még a világsikert elérő alkotásoknál van esély. A Filmalap 450 millió forintos támogatásával készült a Testről és lélekről, amelyet eddig több mint száz ország vett meg, és körülbelül most jutott el odáig, hogy a produkció behozza az árát. A forgalmazási jogokat hét évre vásárolták meg. A moziforgalmazás után kerül majd a film az egyes országok televíziós csatornáihoz. Tehát még sok bevételt hozhat.

– Enyedi Ildikó úgy nyilatkozott: önnek köszönhető, hogy ez a film elkészült.

– Ha így gondolja, nagyon kedves tőle. Én 2006-ban találkoztam vele, akkor ő már hét éve nem forgatott. Beszélt a filmterveiről, amelyek jók voltak, de iszonyatosan költséges produkciók. Kértem, hogy olyan forgatókönyvet adjon, ami kevesebb pénzből is megvalósítható. Akkor mutatta meg a Testről és lélekről forgatókönyvét, és rögtön beleszerettem. Mivel már rég nem rendezett, azt javasoltam neki, készítsünk előbb egy kisfilmet. Így született meg a húszperces Első szerelem. Ebben is két furcsa, egymáshoz nem illő szereplő szeret egymásba: egy szinte még gyereklány és egy ufó fiú. A filmet több fesztiválon, Genovában, Miamiban és Locarnóban is díjazták. A Testről és lélekről forgatókönyvét is 150 millió forinttal támogatta az MMKA. Német–francia–bolgár koproduceri csapat alakult, de a filmes közalapítvány összeomlása miatt már nem tudtunk szerződni velük. Ildikó elképesztő lelkierejére vall, hogy ezen is túl tudott lépni. Hat évvel később a Filmalap is elfogadta a filmet, és akkor már koprodukciós partnerek nélkül, hazai büdzséből dolgoztunk. Így lett ebből egy tisztán magyar film, s utólag úgy gondolom: jót tett neki.

– A férfi főszerepet egy amatőrre, Morcsányi Gézára bízta a rendező. Ez elég nagy kockázatot jelentett, nem?

– De még mekkorát! Ildikó azonban az első perctől ragaszkodott Morcsányihoz. Nekem nem nagyon tetszett a próbafelvételen, és ezt meg is mondtam a rendezőnek. Arra kért, bízzak benne, a forgatáson ad majd olyan instrukciókat, amelyektől Géza jó lesz. Neki lett igaza. Az első forgatási nap után odamentem Ildikóhoz, és boldogan ismertem el neki, hogy tévedtem. Eredetileg a női főszerepet is amatőrrel akarta játszatni, de ebben már nem engedtem. Úgy éreztem, két amatőrrel belevágni egy ilyen nehéz forgatásba tényleg túl kockázatos. Ildikó elfogadta, és Morcsányihoz keresett női partnert. Így találta meg Borbély Alexandrát, aki alakításáért aztán Európai Filmdíjat kapott.

– Említette, hogy a kisfilmek mennyire fontosak önnek. Például Tunyogi Henriett világhírű balett-táncosunk írta és rendezte az Esti dal című kisfilmet, amelyben Eszenyi Enikővel játszik. A film most a barcelonai filmfesztiválon nyert közönségdíjat. Idehaza még nem mutatták be.

Ez a kisfilm NKA-támogatással jött létre. 2010 előtt a kisfilmjeinket rendszeresen bemutatták a hazai televíziókban, a mozikban a nagyfilm előtt kísérőfilmként vetítették. Erre ma már nincs lehetőség. A médiahatóságnál csak úgy lehet pályázni, ha előzőleg valamelyik tévécsatorna vállalja a film sugárzását. Jó volna, ha a hazai televíziók kialakítanának egy műsorsávot a kisfilmeknek, s ez lehetőleg nem a hajnali két órái lenne.

– A producereket általában pénzembereknek tartják, de úgy érzem, önben erős küldetéstudat él.

Maradandó filmes értékeket szeretnék teremteni. A filmkészítés nagyon drága, nem mindegy, mire költünk el annyi pénzt. Ez erkölcsi alapelv. Olyan filmeket kell létrehozni, amelyek európai színvonalon, nemzetközi mércével mérve is megállják a helyüket. És megújítják a hazai filmművészetet.