Vissza Afrikába – Oroszok kalandjai az ásványlelőhelyeken

2019. február 11. 21:45 - szerző: Kulcsár István

A Szovjetunió annak idején számos afrikai országot igyekezett bevonni érdekszférájába. A mai Oroszország pedig azon van, hogy visszaszerezze befolyását, és újabb partnereket is találjon a fekete kontinensen, a Közép-afrikai Köztársaságban, Líbiában, Eritreában, Szudánban és másutt. A stratégiai érdekeken túl az orosz cégek nem közömbösek az Afrikában fellelhető természeti kincsek iránt sem. A moszkvai külügyminisztérium térséggel foglalkozó miniszterhelyettese, Mihail Bogdanov az utóbbi időben ötven alkalommal járt a földrészen. Szergej Lavrov külügyminiszter csupán tavaly öt ízben.

Az orosz behatolás leglátványosabb színtere a mindössze négy és fél millió lakosú Közép-afrikai Köztársaság, ez a koldusszegény ország, amelyben a nyolc évtizedes francia gyarmati uralom alóli felszabadulás óta folyamatosan diktatúrák, véres belső konfliktusok, polgárháborúk követték egymást. A világ azonban akkor figyelt fel rá első ízben, amikor a hetvenes évek közepén éppen regnáló köztársasági elnöke, a később kannibalizmusáról elhíresült Jean-Bédel Bokassa császárrá koronáztatta magát.

A közelmúltban a Közép-afrikai Köztársaság ismét a nemzetközi érdeklődés homlokterébe került. A múlt év elején hivatalosan bejelentették, hogy

az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyetértésével Oroszország bizonyos mennyiségű fegyvert bocsát az ismét polgárháborúban álló ország kormányának rendelkezésére.

Az ajándékképpen küldött hadianyaggal állítólag két zászlóaljat lehetett felfegyverezni. A küldemény 900 pisztolyból, 5200 gépkarabélyból, 140 mesterlövészpuskából, 840 golyószóróból, 270 gránátvetőből és 20 légvédelmi lövegből állt. A szállítmánnyal együtt, s ez is hivatalos orosz adat, öt katonai szakértő és százhetven civil kiképző érkezett Banguiba, az ország fővárosába.

A katonai tanácsadók jelenléte a világon senkinek sem okozott fejtörést, hiszen az addig ismeretlen fegyvertípusok használatának elsajátításához mindig szükség van kiképzőkre. De vajon mivel foglalkozhat a százhetven polgári instruktor? Hamarosan kiderült – ez viszont már az ENSZ vizsgálóbizottságának jelentéséből –, hogy az orosz tanácsadók a biztonsági erők kiképzésében, sőt a közép-afrikai hadsereg műveleteinek irányításában is részt vesznek, továbbá ők adják a Bria városában Oroszország ajándékaként épülő kórház őrségét. Mi több, újabban részben orosz biztonsági emberekből áll az államfő, Faustin-Archange Touadéra testőrsége is, akiknek bizonyos Valerij Zaharov a parancsnokuk.

Fotó: Xinhua/Xie Huanchi

A múlt év augusztus 21-én Szergej Sojgu orosz és Marie-Noëlle Koyara közép-afrikai védelmi miniszter katonai együttműködési megállapodást írt alá Moszkvában. A miniszter asszony ez alkalomból eldicsekedett azzal, ami hivatalos életrajzából hiányzik, nevezetesen, hogy Oroszországban végezte közgazdasági tanulmányait. Alig három héttel e kormányközi egyezmény aláírása előtt a Közép-afrikai Köztársaságban meggyilkolták egy orosz forgatócsoport mindhárom tagját, Orhan Dzsemal riportert, Alekszandr Rasztorgujev rendezőt és Kirill Radcsenko operatőrt. A dokumentumfilmeseket nem valamelyik ismert orosz tévécsatorna küldte Afrikába, hanem egy olyan szervezet, amely mögött nem is titkoltan a Londonban élő Mihail Hodorkovszkij áll. A Putyin-rendszer szemszögéből Soros György-számba menő emigráns arra akart szembetűnő bizonyítékot felmutatni, hogy a Közép-afrikai Köztársaságban a Donyec-medencében, Szíriában, Líbiában, Dél-Szudánban, valamint más konfliktusokban is bevetett, és már nem kevés halottat számláló orosz zsoldosok, az úgynevezett Wagner csoport tagjai tevékenykednek. Őket kellett volna a forgatócsoportnak lelepleznie. Hodorkovszkijék szerint ezért ölték meg a három filmest, méghozzá maguk az érdekeltek.

A tettesek kiléte ma sem egyértelmű, csak valószínűsíthető. Tény, hogy az orosz hivatalos szervek csupán többhetes késéssel láttak neki a bűncselekmény nyomozásának, és akkor is csak félgőzzel. Később igyekeztek helyi martalócokra kenni a gyilkosságot, amelynek felderítését akkor már két amerikai szenátor, a republikánus Marco Rubio és a demokrata Chris Coons is sürgette. A Mediazona nevű orosz kiadó vezetője, Pjotr Verzilov megkísérelte kideríteni, hogy kik ölték meg a tévéseket, mire megmérgezték, bár rá sok egyéb miatt is haragszik a hatalom. Gyenyisz Korotkov tényfeltáró újágíró, az ellenzéki Novaja Gazeta munkatársa ugyancsak megpróbált a Wagner csoport körmére nézni, ezután több halálos fenyegetést kapott, igaz, neki is sok egyéb van a kontóján. A külföldön bevetett orosz „önkéntesek” ügyét próbálta körüljárni egy Vlagyimir Nyejelov nevű katonai szakértő is. Őt novemberben hazaárulás vádjával letartóztatták. Az ukrán titkosszolgálat viszont közzé is tette annak a tíz orosz zsoldosnak a nevét, akik szerintük a forgatócsoport tagjait kivégezték. Az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy orosz ügyekben az ukrán fél nem megy a szomszédba egy kis füllentésért.

A Wagner csoport néven ismert CSVK, ahogy hívják, vagyis csasztnaja vojennaja kompanyija, katonai magánvállalat élén Dmitrij Utkin, a vezérkar felderítési főcsoportfőnökségének nyugállományú alezredese áll. Emberei jórészt leszerelt katonák, akik

az orosz átlagfizetés tíz-tizenkétszereséért viszik vásárra a bőrüket. Formailag illegálisan.

Tavaly júniusban az alakulat tagjai azzal a kéréssel fordultak ugyan Vlagyimir Putyin elnökhöz, hogy törvényesítsék a katonai magánvállalat tevékenységét, a védelmi minisztériumtól azonban azt a választ kapták, hogy a CSVK-k tevékenyége az orosz alkotmányba ütközik. Mindamellett tény, hogy a hatóságok eddig még egyetlen toborzót, kiképzés alatt álló, bevetésre várakozó vagy külföldről hazatért zsoldost sem vontak felelősségre. Pedig tevékenységük nyílt titok, és a külföldi harcokban elesett „önkénteseket” odahaza többnyire ünnepélyesen, a sajtó nyilvánosságától övezve temetik el.

Az afrikai országokban egyébként nem csak a Wagner csoport képviseli Oroszországot. A Közép-afrikai Köztársaságban működik a 2017 novemberében létrehozott Sewa Security Services nevű titokzatos biztonsági szolgálat. Az ugyanakkor, ugyanott alapított Lobaye Investet, amelynek vezetője Jevgenyij Hodotov nyugalmazott állambiztonsági tiszt, elsősorban az országban fellelhető gyémántkincsek kiaknázása foglalkoztatja. A Le Figaro című francia újság szerint a helyi természeti kincsek feltárásában való részvétel a fő motívuma annak, hogy miért finanszírozza a Wagner csoportot az a korábban rablásért elítélt Jevgenyij Prigozsin, akit a nyugati sajtó előszeretettel titulál Putyin szakácsának. Állítólag az övé a M-Invest nevű orosz cég, amely Szudánban az aranyérc kitermelésében érdekelt. Zimbabwébe, állítja a Moscow-Live.ru,

Moszkvát a platina kitermelése, Csádba egy energetikai projekt vonzza. Eritreában Oroszország logisztikai központ létrehozásában érdekelt.

A Szovjetunió örököse ismét megveti a lábát Afrikában.