Van Allah – Törökország nagy bajban

2018. augusztus 16. 19:47 - szerző: Billay Gábor

A múlt héten a török gazdaság mélypontra került. A líra néhány óra leforgása alatt értékének 20 százalékát vesztette el a dollárral szemben. A kormány viszont továbbra sem igazán szeretné belátni, hogy az ország válságba rohan, ehelyett inkább demagóg, populista szlogenekkel próbálják nyugtatni az embereket.

A kenyeret tegnap nyolcvan kurusért, ma viszont már egy líra ötven kurusért vettem. A metrómegállóban a kivetítőn dokumentumfilm megy arról, micsoda borzasztó hely is volt Isztambul a kilencvenes években, amikor még világi kormánya volt az országnak. A belvárosban alig hallani török szót, ennyi turistát régen látott már a város. A gyenge líra legalább a turistákat hozza. Egyik egyetemi professzorom könyvek hosszú listáját küldi át nekem, hogy szerezzem be őket még a napokban, mert a jövő héten már a könyveket is eléri az áremelés. Valahol vidéken egy csapat kormánypárti dollárt éget, így büntetve meg a bűnös valutát. A „pocsolyamédiának” csúfolt kormánypárti lapban hosszú cikket közölnek arról, hogy a gazdasággal nincs semmi gond, sőt egyre több németországi török tervezi a hazatérést. Ebből annyi az igazság, hogy ha az ember euróra váltja át az ingatlanárakat, úgy tényleg nevetségesen olcsók. Isztambul belvárosában a másfél szobás albérletemért például 45 ezer forintot fizetek havonta. Ennek következtében valóban egyre nagyobb az érdeklődés a tengerparti ingatlanok iránt a németországi törökök körében. De az is jellemző, hogy az iráni határ melletti Hakkari tartományban összeültek a kurd törzsfők, és megállapodtak, hogy változtatnak az ősi hagyományon, és ezután a vőlegényeknek minimum nem egy, hanem csak fél kiló aranyat kell a házasságba jegyajándékként vinniük.

Január elsején egy dollár még 3,8 líra volt, a múlt héten pedig már 6,5 körül jegyezték, azaz kicsit több mint fél év alatt értékének majdnem a felét elvesztette a dollárral szemben.( Közben valamivel 6 fölé erősödött, de járt 7 alatt is.) A török gazdaságnak szinte nincs is olyan része, amely ne függene külföldi valutától. Kőolajat és földgázt szinte csak importálnak, és ezért persze dollárral fizetnek. A választások óta még csak másfél hónap telt el, de azóta már kétszer is emeltek a gáz árán, a lakossági fogyasztóknak összesen 30 százalékot, míg az ipari fogyasztóknak 50-et. A mezőgazdaságot is megviseli a drága üzemanyag. Törökországban kevés a vasútvonal, a szállítást szinte kizárólag tehergépjárművek látják el, így az élelmiszerárak emelkedni kezdenek.

A gazdaság egyik húzóágazatának számító textilipart is érzékenyen érinti a válság, hiszen a ruhának való anyag jelentős része Kínából jön, dollárért. Ugyanez a probléma az iparban is, mert Törökország nem igazán gyárt, inkább csak külföldről dollárért és eruóért behozatott alkatrészeket szerel össze. Csakhogy ezek most kétszer olyan drágák, mint egy évvel ezelőtt.

A helyzetet bonyolítja, hogy a Washington és Ankara közötti diplomáciai viszony is újabb mélypontra került egy bizonyos Andrew Brunson nevű amerikai lelkipásztor miatt, akit a puccs utáni tisztogatásban tartóztattak le. Azzal vádolják, hogy együttműködött Fethullah Gülen Amerikában élő hitszónokkal, aki a rendszer első számú ellensége, és a betiltott Kurdisztáni Munkáspárttal. Brunson huszonhárom éve él a törökországi Izmirben, egy kis presbiteriánus gyülekezet lelkésze, és a kormány szerint egy keresztény kurd állam létrehozásán munkálkodott. Júliusban, miután több mint másfél éve ült előzetesben, Donald Trump amerikai elnök a közösségi médián keresztül emelt szót érte. Később megfenyegette Recep Tayyip Erdogan elnököt: ha nem hajlandó kiadni, akkor súlyos vámokat vet majd ki a Törökországból érkező vasra és acélra. Ez hatalmas érvágást jelentene. Törökország jelenleg a világ nyolcadik legnagyobb vas- és acél-előállítója, és a kilencedik legnagyobb exportőre. Az Egyesült Államok éves vas- és acélimportjának hét százaléka érkezik Törökországból. 2017-ben ez 1,12 milliárd dollárnyi értéket tett ki. Ha Trump betartja az ígéretét, a török vas és acél a kiszabott vámok miatt nem lesz versenyképes az amerikai piacon, tehát a törökök hatalmas bevételtől esnek el.

Az igazi gondot az jelenti, hogy Törökországnak jelentős külföldi adósságai is vannak, az összeg júniusban 438 milliárd amerikai dollárt tett ki. Nagyobbik részét a magánszektor, elsősorban a bankok és építési vállalatok vették fel többnyire euróban, a kisebbiket pedig az állam, többnyire dollárban. Az ország könnyen adósságválságba kerülhet.

A kormány eddig tagadta, hogy bármi gond lenne a gazdasággal. Legtöbbször azzal zárták le az egészet, hogy a török emberek lírában kapják a fizetésüket, és lírában vásárolnak, így senkinek nem kell foglalkoznia a dollárral. Komolyabban csak egyszer került elő a téma, amikor arra kérték a törököket, hogy váltsák be minden külföldi valutájukat, és ezzel is segítsék a lírát.

Néhány hónapja Erdogan még arról beszélt, hogy a Nemzetközi Valutaalap, az IMF megkereste, hogy tőle kérjen kölcsön. Az IMF persze nem emlékezett ilyesmire. Amikor az elnök tavasszal bejelentette, hogy előrehozott választások lesznek, két dologgal indokolta ennek szükségessét. Az egyik a szíriai Afrinban történő katonai beavatkozás, a másik pedig a valutaválság megállítása volt. Ekkor tűnt úgy először, hogy aggasztja az utóbbi. A választásokat megnyerte ugyan, de a terve nem jött be, mert a líra nem erősödött semmit. A választásokig mindent megtett, hogy lent tudja tartani az árakat, de ahogy várható volt, az ár- és adóemelések csak most kezdődtek. A múlt héten pedig, amikor már tényleg tarthatatlan volt a helyzet, az elnök egy vidéki nagygyűlésen úgy összegezte a válságot, hogy az amerikaiaknak dollárjuk van, a töröknek meg Allahjuk.

Azoknak, akik ezzel nem érték be, arról beszélt, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök még idén nyáron küld hatmillió orosz turistát, és ez rendbe hozza majd a gazdaságot. Felettébb kétséges, hogy a nyár végéig ez sikerülni fog. A másik terv egy kölcsön Kínától, igaz, azt nem lehet tudni, milyen pénznemben. Végezetül az is kiderült, hogy az egészért a világi ellenzék a hibás, annak ellenére hogy ők a hetvenes évek óta nem voltak kormányon.

Berat Albayrak pénzügyminiszter, aki nem mellesleg Erdogan veje, majdnem egy órán keresztül beszélt arról, hogy megtalálta a megoldást, amellyel nemcsak a válságból menti ki az országot, de Törökország közepes jövedelmű országból pár éven belül magas jövedelművé fog válni. A tervről csak olyanokat lehetett megtudni, hogy szakértelem, elhatározottság és hazaszeretet kell hozzá, meg azt, hogy forradalmi, és eddig sem Törökországban, sem máshol a világon nem volt semmi ehhez hasonló. Beszéde kezdetén egy dollár meg 5,9 líra volt, a végére pedig már 6,5.

Az ezerszobás palotában élő Erdogant valószínűleg nem fogja nagyon megviselni a válság. Idei vagyonnyilatkozata szerint egymillió dollárnak megfelelő líra van számláin. Felesége, Emine, akinek egyébként négy általános a legmagasabb iskolai végzettsége, híres hatalmas költekezéseiről. Pár hónapja például egy sok ezer dolláros Hermes táskával jelent meg. Négy gyermeküknek sem kell aggódnia, az elmúlt másfél évtizedben ők is szép vagyonra tettek szert külföldi és belföldi cégeik által, amelyek folyamatosan nyerik el a jobbnál jobb közbeszerzéseket mind otthon, mind a baráti országokban. A török munkavállalók 42 százaléka él hatvannégyezer forintnyi minimálbérből, ők valószínűleg többet fognak érezni a válságból. Amire mindenki kíváncsi, az az, hogy képes-e túlélni a rendszer a már megállíthatatlan válságot.