Török zűrök: az IMF helyett Katartól vár csodát a barátai zsebét tömő Erdogan
Egyre inkább fogy a levegő a török államfő körül. Az országban tapasztalható tekintélyuralmi tendenciák erősödése és az emberi jogok megsértése már eddig is jelentősen rontotta Törökország kapcsolatait legfontosabb üzleti partnerével, az Európai Unióval. Mostanában azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy a megoldásra váró problémalista élére a gazdasági recesszió került.
Bár 4,5 százalékkal nőtt a gazdaság az első negyedévben, a koronavírus-járvány okozta sokk miatt éves szinten másfél százalékos csökkenést valószínűsítenek közgazdászok. Tovább rontja a helyzetet, hogy a líra ingatagsága miatt az ország szinte teljes mértékben felélte nemzetközi fizetőeszköz-tartalékait:
a török valuta az elmúlt három évben 90 százalékkal gyengült a dollárhoz képest.
A rossz gazdasági kondíciók sok esetben a téves helyzetértékelés számlájára írhatók – mutatnak rá elemzők. Erdogan abbéli meggyőződése, miszerint a magas kamatlábak minden körülmények között erősebb inflációt eredményeznek, mint kiderült, hibásnak bizonyult. Az ország gazdaságának normális működését ezenfelül számos torzító tényező kérdőjelezi meg, így például a Török Statisztikai Intézet által szolgáltatott gazdasági adatok hitelességének problémája, illetve a parlamenti ellenőrzés hiánya az állami befektetési alapok felett.
Az említett gazdasági anomáliákat azok a strukturális reformokat megkövetelő nyugati kölcsönök tudnák enyhíteni, amelyekről a mostani vezetés hallani sem akar. Sok szakértő a megállapodás meghiúsulását Erdogan „idealizmusával” hozza összefüggésbe, Aykan Erdemir szerint azonban mélyebb okok húzódnak meg a háttérben. A volt török parlamenti képviselő úgy véli, hogy
az IMF által nyújtandó mentőcsomagok egy sor olyan reformot követelnének meg, amelyek alapjaiban változtathatnák meg a rendszer autoriter jellegét,
legyen szó akár szerkezeti átalakításokról, a korrupció és a pénzmosás felszámolásáról, az átláthatóság biztosításáról.
A török gazdaság régóta küzd a folyó fizetési mérleg hiányával, ez pedig a központi bank devizatartalékainak csökkenéséhez vezet. Törökország most az IMF helyett régi szövetségesétől, Katartól várja a csodát. A két ország éppen ezért írt alá nemrég olyan valutacsere-megállapodást, amelynek célja Ankara devizakészletének növelése.
Az elmúlt évtizedben felépített unortodox gazdaságpolitika mindeközben az Erdoganhoz közel állók anyagi felvirágzásával járt. Jó példa erre az a 55 millió dollárból épített Zafer repülőtér a nyugat-törökországi Kütahya térségében, amelyet az elnökhöz közel álló építőmágnások egyike üzemeltet. (Más kérdés, hogy a grandiózus beruházásként indult projekt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kormány 7,6 millió utassal számolt az első hét évben, ehhez képest eddig csak 300 ezer turista fordult meg a repülőtéren.)
Törökországban legközelebb 2023-ban tartanak elnökválasztást, és bár az ellenzékiek letartóztatási hulláma nem hagyott alább (lásd erről szóló keretesünket), Erdogan okkal tarthat Isztambul jelenlegi polgármesterétől, Ekrem Imamoglutól, akinek sikerült némileg egyesítenie a széttagolt ellenzéket.
Gülenistákra vadásznak
Elfogatóparancsot adtak ki a török biztonsági erők 414 jelenlegi, illetve egykori tagja ellen azzal a gyanúval, hogy kapcsolatban álltak a 2016. július 15-i törökországi puccskísérletért felelőssé tett nemzetközi gülenista hálózattal.
Fotó: AFP ContributorAnkara az Egyesült Államokban élő Fethullah Gülen muzulmán hitszónok hálózatát vádolja a hatalomátvételi kísérletért. A keddi razzia során a rendőrség 265 embert már előállított. A csaknem négy éve tartó megtorlássorozatban százezreket vettek őrizetbe, tízezreket zárattak börtönbe, ezreket ítéltek szabadságvesztésre, köztük katonákat, rendőröket, bírákat, ügyészeket, orvosokat, tanárokat, üzletembereket és újságírókat.
