Persze, hogy a forradalom az egyetlen kiút

2019. augusztus 17. 14:43 - szerző: Kanicsár Ádám András

Késve érkezett a Sziget Fesztiválra, mert gyanús egyénként nem engedték át az orosz határon Pjotr Verzilovot, aki a Pussy Riot punk aktivista csoport képviseletében nyilatkozott lapunknak. A csoport számára különösen fontosak a női és az LMBT-jogok, valamint a civil társadalom szabadsága. Jó ideje nyíltan kritizálják Vlagyimir Putyint elnököt és rendszerét, feltűnést keltő bátor akcióikkal gyakran kerülnek a médiaérdeklődés középpontjába világszerte. Tagjaik szinte már megszokták a rövidebb-hosszabb ideig tartó letartóztatásokat, a folyamatos megfigyelést az orosz hatóságok részéről, s Verzilov tavaly ősszel majdnem belehalt egy gyanús mérgezésbe.

- Szeptemberben súlyos mérgezés miatt került kórházba, egy ideig életveszélyes állapotban volt. Sokan arra következtettek, hogy politikai támadás állt a háttérben. Nem félt visszatérni Oroszországba a berlini gyógykezelés után?

- Több mint tíz éve aktív részesei vagyunk az orosz politikának, rég hozzászoktunk a fenyegetettséghez. Ez része a munkánknak, része a kalandnak. Lehet, hogy ez egy furcsa munkaköri sajátosság, de ebben a helyzetben nem igazán félsz a támadásoktól, mérgezésektől, vagy attól, hogy meggyilkolnak. Egy barátomat, Alekszandr Rasztorgujevet, Oroszország egyik legjobb dokumentumfilm-rendezőjét tavaly megölték Közép-Afrikában. Egy idő után tisztában kell lenned azzal, hogy ez veled is megtörténhet. Nem volt bennem félelem vagy rossz érzés akkor, amikor visszatértem Oroszországba.

- Tényleg nem merült fel, hogy oké, itt a vége, le kell állni, mert valaki közülünk majdnem meghalt?

- Nem mondanám. Ez az egész csak a Kreml megfélemlítési taktikájának a része. Ha igazán harcolsz, igazán győzni akarsz, akkor nem szabad behódolnod nekik. Teszed, amit tenned kell, figyelmen kívül hagyva a következményeket.

Pjotr Verzilov
Fotó: MTI/AP/Pavel Golovkin

- A Sziget Fesztivál Magic Mirror sátrában tartott Mirror Talks beszélgetéssorozatra érkezett Magyarországra. Ám a színpadra csak az előadás közepén ugrott fel, mert előző éjjel nem engedték ki Oroszországból. Ez az akadályoztatás mennyiben függ össze a mostani oroszországi helyzettel?

- Néhány hete újra tiltakozássorozat kezdődött Moszkvában a közelgő regionális választások miatt. Számos ellenzéki képviselőt ellehetetlenítettek. A hatóságok nem fogadták el az általuk gyűjtött aláírásokat, azt állítva, hogy azok nem létező személyekhez, elhunytakhoz köthetők. Majd aztán jöttek az emberek, hogy itt vagyunk, ezek a mi aláírásaink. A hatósági eljárások, a törvénytelen eszközök alkalmazása az ellenzékkel szemben tüntetésekhez vezetett. A július 20-i törvényes demonstráción több mint harmincezer ember vett részt, utána két újabbat rendeztek, ezek már illegálisak voltak. A rendőrség több mint háromezer embert vett őrizetbe. Augusztus 10-én egy újabb felvonulás következett, ekkor már 80-90 ezer ember vonult az utcára. Az elmúlt tíz évben nem volt ilyen méretű megmozdulás Oroszországban. Nagyon fontos jel, hogy ennyi orosz kész a harcra és ismét aktív a politikában. Nagy részük a fiatalabb generációból kerül ki. Részt vettek a tüntetésen olyan kiemelkedő zenészek is, akik fontosak ennek a korosztálynak, és ők is felszólították a közönségüket, hogy csatlakozzanak a tömeghez. Az emberek készen állnak a tiltakozásra.

- Lehet ez annak a jele, hogy változás készül Oroszországban?

- Remélhetőleg igen. A kormány azt próbálja kommunikálni, hogy ezeknek a tüntetéseknek nincs nagy jelentőségük. De a Kreml számára nagyon aggasztó lehet, hogy ekkora tömeg mozdult meg, és hogy ezek az emberek akkor is készek az utcára menni, ha fennáll a veszélye, hogy bántalmazzák őket a hatóságok. Ez optimizmusra ad okot a politikai változást illetően.

- A változás alatt forradalmat ért?

- Pontosan. A Putyin-rezsim rendkívül zárt rendszer. Ezt jól példázza, hogy milyen brutálisan lépnek fel egy olyan egyszerű igény ellen, hogy ellenzéki politikusok is mandátumhoz juthassanak a választások során. Ennyire félnek minden külső, nem őket támogató erőtől, ami veszélyezteti a hatalmukat. Ilyen esetben persze, hogy a forradalom az egyetlen kiút.

- A Szigeten tartott beszélgetésen említette, hogy az orosz állam, a hatalom nem azonos az orosz emberekkel.

- A Putyint támogató emberek valós száma nagyon alacsony. De a tévé és a média jelentős része továbbra is az állam kezében van, és az emberek továbbra is innen szerzik az információkat. Most látunk először olyan eredményeket, hogy Moszkvában több ember támogatja a felkeléseket, mint ahányan ellenzik őket. Ilyen számok eddig nem voltak, mert az emberek eddig elhitték, amit a televízióban láttak. Fordulat, hogy a lakosság a fővárosban és más nagyvárosokban most már elégedetlen.

- Csakhogy Oroszország hatalmas, nem csak nagyvárosai vannak. Egyes részein különösen kegyetlen rendszer áll fenn, például Csecsenföldön, ahol halállal fenyegetik, üldözik a melegeket.

- Csecsenföld helyzete különösen bonyolult, szinte külön ország Oroszországon belül. Orosz területen különböző okoknál fogva ilyen jellegű üldöztetés nem fordulhat elő. De a Putyin és a csecsen elnök, Ramzan Kadirov közötti hallgatólagos megegyezés miatt Csecsenföld tulajdonképpen egy törvényen kívüli rezsim Oroszországon belül, ami felett Kadirovnak teljhatalma van. Putyin megbízik Kadirovban, erőteljes, hatékony embert lát benne, aki sokat segített neki abban, hogy megszűnjön a háború, és Csecsenföld kontroll alá kerüljön.

- Magyarországon is érződik az orosz befolyás. Mintha Oroszország egy újfajta Szovjetunió felépítésén dolgozna.

- Ez nyilvánvaló, Putyin mindig is nagyon tudatosan építette a geopolitikai hatalmát. Fontos számára, hogy pénzt adjon ezeknek az országoknak, növelve náluk a korrupciót, nagy hiteleket nyújt azoknak a pártoknak és politikusoknak, akik aztán aktívan együttműködnek vele, és kiállnak érte a hivatalos európai uniós állásfoglalásokkal szemben. Ott van Olaszországban a miniszterelnök-helyettes, Matteo Salvini, Franciaországban a szélsőjobbos Marine Le Pen, vagy Magyarországon Orbán Viktor, aki szintén nyíltan szimpatizál Putyinnal. És még megannyi ilyen politikus van, akik mind-mind kijátsszák a maguk jobboldali kártyáját a saját országuk politikai játszmáiban. Putyin szeret együttműködni ezekkel a politikusokkal, hasznosnak tartja őket.

A Pussy Riot tagjai Washingtonban Marija Aljohina (b2) és Nagyezsda Tolokonnyikova (b3) a Pussy Riot orosz punkegyüttes két tagja, valamint Nagyezsda Tolokonnyikova férje, Pjotr Verzilov (j3) Washingtonban 2014. május 6-án
Fotó: MICHAEL REYNOLDS

- Ennek a politikának fontos része, hogy adott ország közéletébe egyre inkább beszűrődik a homofóbia. Miért fontos Oroszország számára az állami homofóbia?

- Nem Oroszország számára, hanem Putyin számára fontos. Neki nem volt ideológiai magyarázata arra, amit csinál, hogy miért akarja ennyire a hatalmat. Mondani kellett valamit az orosz emberek számára, miért is kell harcban állni a Nyugattal, miért kell hatalomban tartani Putyint. Ennek kapcsán folyton a konzervatív értékekre hivatkoznak és építenek, amelyek azonban soha nem léteztek igazán Oroszországban. Azok az amerikaiak, akik New Yorkon vagy Los Angelesen kívül élnek, sokkal konzervatívabbak a szó ideológiai értelmében az oroszoknál. Azt mondanám, hogy Oklahomában vagy Texasban az átlagember sokkal rosszabbul áll hozzá egy meleg emberhez, mint például Szibériában. Oroszországban ez egy mesterséges konstrukció. A jelenlegi homofóbia annak a konzervatív mítosznak a része, amit Putyin épít annak érdekében, hogy népszerű maradhasson.

- Az állami homofóbia kibontakozására példa lehet a Coca-Cola magyarországi #loveislove-kampányát övező politikai felhajtás és bojkott, amellyel egy kormánypárti képviselő próbálkozott.

- Sok politikus felismeri, hogy nagyon jó módja a népszerűség növelésének, ha a hagyományos családi értékekről beszél, meg arról, hogy a liberálisok és a brüsszeliek el akarják venni a családot, amit a melegek veszélyeztetnek. Az ilyen fajta jobboldal felemelkedőben van, és amíg ez így van, az ilyen tendenciák szerte Európában jellemzőek lesznek. Ezért fontos, hogy gondolkodjunk hatékony és kreatív módszereken, amelyekkel szembeszállhatunk velük.