Pax Sovietica – Örmény vereség, karabahi átrendeződés

A Vlagyimir Putyinnal megkötött megállapodás értelmében három lépcsőben, november 15-én, majd 20-án, végül pedig december elsején Örményország köteles visszaadni Azerbajdzsánnak a múlt század kilencvenes évei óta ellenőrzött, Hegyi-Karabah körüli régiókat. A szeptember végén fellángolt harcokat lezáró tűzszünet betartatásáról kétezer fős orosz békefenntartó erő gondoskodik. Az azeri vezetés és a mögötte álló Recep Tayyip Erdogan török elnök diadalt ül, pedig a tulajdonképpeni célt, a karabahi örmény enklávé felszámolását nem sikerült elérniük. A területi veszteségek miatt azonban Jerevánban megingott Nikol Pasinján miniszterelnök helyzete.

2020. november 19., 16:00

Szerző:

Sorra gyújtották fel házaikat, füstölgő romokat hagytak hátra a kelabdzsari régióból kényszerűségből távozó örmény lakosok, a területet Örményországnak a múlt vasárnapig vissza kellett juttatnia Azerbajdzsán kezére. „Ez az én házam, nem hagyhatom a törökökre” – mondta Csarektar faluban az egyik elkeseredett örmény. Az örmények gyakran emlegetik így az azerieket, akik valóban szoros etnikai rokonságban vannak a törökökkel, és akiknek a segítsége nélkül Baku aligha vihette volna sikerre a hadműveletét. Az azeriek ugyanakkor a lángoló épületek láttán azt mondták: „ezek a mi házaink, mi voltunk ott korábban”.

Fotó: Al Jazeera
Fotó: MTI/AP/Dmitry Lovetsky

Az azerieknek átadott területen található a Kaukázus vadregényes hegyvidékének egyik építészeti gyöngyszeme, a 13. századi Dadivank monostor is, amelytől szombaton vettek könnyes búcsút az örmények.

A túlnyomórészt a keresztény örmények lakta, Sztepanakert központú Karabah a döntően muszlim Azerbajdzsán területébe ékelődik, és Örményországból, nyugati irányból a keskeny lacsini folyosón keresztül érhető el. A vitatott hovatartozású terület miatti etnikai feszültségek a Szovjetunió bomlásával párhuzamosan éleződtek ki. A kilencvenes évek elején tízezrek vesztették életüket a két kaukázusi köztársaság háborújában. Az örmények jelentős területeket foglaltak el Karabah körül – döntően az Örményország és Karabah közé eső térségben –, és ezzel elérték, hogy Karabah már nemcsak a lacsini folyosón volt számukra elérhető, hanem mintegy beilleszkedett Örményország területébe. Karabah ugyan 1996-ban „kikiáltotta függetlenségét”, de ezt még Örményország sem ismerte el. Azerbajdzsán továbbra is saját területének tekinti a karabahi enklávét, ahogy lényegében Örményország is.

Azerbajdzsán – a regionális hatalom szerepkörét ízlelgető Törökország hathatós támogatásával – szeptember 27-én indított hadműveletet Karabah visszafoglalására. Az azeriek főként déli irányból értek el katonai sikereket, és nemrég elfoglalták Susa városát, amely igen közel fekszik Sztepanakerthez.

Az örmény vezetés, amely korábban segítséget kért az országa területén egyébként légi támaszpontot is fenntartó Oroszországtól, belátta, hogy ha el akarja kerülni Karabah teljes elvesztését, akkor békét kell kötnie. Nikol Pasinján kormányfő november 10-én – Vlagyimir Putyin orosz államfő színe előtt – megállapodott Ilham Aliyev azeri elnökkel a tűzszünetről. Annak értelmében az azeriek megtartják azokat a területeket, amelyeket déli irányból elfoglaltak, a többi olyan területet pedig, amelyre a három évtizeddel ezelőtti háborúban tették rá a kezüket, az elkövetkező hetekben visszaszolgáltatják Azerbajdzsánnak. Jereván vállalta, hogy november 15-ig átadja Bakunak a kelabdzsari régiót, november 20-ig az agdami régiót és a gazahi régió megszállt területeit, december 1-jéig pedig a lacsini régiót – utóbbit a korridor kivételével.

Örményország szerint 2317 katonát vesztett az elmúlt hetek harcai során, az azeriek nem közölték veszteségeiket.

Fotó: MTI/EPA/Lusi Sargsyan

A fegyvernyugvási megállapodás betartásának ellenőrzésére orosz békefenntartó kontingens vonult be Karabahba, valamint a lacsini folyosóra. Az 1960 fős, 90 páncélozott szállító harcjárművel, valamint 380 egységnyi gépjármű- és különleges technikával felszerelt kontingens törzsét Sztepanakertben hozták létre. A törzs közvetlen kapcsolatot létesített az azeri és az örmény vezérkarral. A demarkációs vonal mentén és a lacsini korridorban 16 megfigyelőposztot létesítettek.

Erdogan az orosz–azeri–örmény megállapodás nyomán azt hangoztatta, hogy Törökország a tűzszüneti egyezmény betartásának ellenőrzése érdekében részt vesz Oroszországgal együtt a térségben végrehajtandó közös békefenntartó műveletben, és török–orosz központot hoznak létre. „Ez a központ hoz majd meg minden intézkedést a fegyvernyugvás megsértésének megelőzése végett” – mondta.

Megérkezik az orosz békefenntartók páncélozott menetoszlopa
Fotó: MTI/EPA/Hayk Bhagdasarian

Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő azonban ellentmondott az állításnak. Szerinte a háromoldalú megállapodás nem számol török békefenntartók jelenlétével. Az orosz külügyminisztérium szerint Ankara szerepe a rendezésben az orosz–török megfigyelőközpont munkájában való részvételre korlátozódik, és nem lesz közvetlenül köze a békefenntartó művelethez. Szergej Lavrov, az orosz diplomácia irányítója ezt úgy pontosította: az orosz békefenntartókat Sztepanakertből irányítják, török katonákat nem vezényelnek a térségbe, a török megfigyelők mozgástere az Azerbajdzsánban a fegyvernyugvás felügyeletére létrehozandó orosz–török központra korlátozódik.

A megállapodás ellen tiltakozók behatoltak az örmény kormány székházába
Fotó: MTI/EPA/Vahram Bagdaszarján

Eközben Jerevánban vezetési válság állt elő. Tüntetők ezrei követelik Pasinján távozását a jelentős területi engedményeket tartalmazó megállapodás aláírása miatt. A múlt hét végén az örmény nemzetbiztonsági szolgálat azt közölte, hogy egy csoport korábbi tisztségviselő – Artur Vanecján korábbi nemzetbiztonsági vezető, Vahram Bagdaszarján, a köztársasági párt frakcióvezetője, valamint Asot Minaszján háborús önkéntes – meg akarta gyilkolni a miniszterelnököt, és át akarta venni a hatalmat az országban, de tervüket sikerült megakadályozni, és letartóztatták őket.

 

A cikk eredetileg a 168 Óra hetilap 2020. november 18-i számában jelent meg.