Orbán Viktor szándékosan a perifériára viszi Magyarországot, az illiberális rezsim Európa közepén nem is tudna működni

Joachim Brudziński, a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) egyik tekintélyes politikusa, a lengyel parlament alsóházának, a szejmnek az alelnöke állítólag minden párttársának kiadta, hogy menjen el, és hozzon magával még ötven embert. S igen, Donald Trump amerikai elnök beszédét a nyár elején telt ház hallgatta Varsóban. Miközben Magyarország egyre inkább Vlagyimir Putyin Oroszországa felé orientálódik, Lengyelország számára az amerikai kapcsolatnak óriási jelentősége van, és a történelmi ellenszenven túl az energiafüggőség nyűge és az egyszerű geopolitikai fenyegetettség miatt is elég feszélyezett a viszonya Oroszországgal. Hagyományos esetben ez a mentalitásbeli különbség rányomná a bélyegét a kétoldalú kapcsolatokra és a négy visegrádi ország kapcsolatai­­ra is, csakhogy – hívja fel a figyelmet Krekó Péter politológus, a Political Capital ügyvezető igazgatója – Magyarország és Lengyelország között most véd- és dacszövetség van. Ennek lényege az, hogy megvédik egymást, ha az Európai Unió úgy döntene, hogy eljárást indít valamelyik ország ellen a lisszaboni szerződés hetedik cikkelye alapján. Ez Magyarországot a demokratikus alapjogok rendszerszerű megsértése, Lengyelországot pedig amiatt a törvény miatt fenyegeti, amely gyakorlatilag a kormányzat bábjává tenné az igazságszolgáltatást.

A V4 Magyarország első számú együttműködési keretének számít. Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia együttműködéséről mostanában egymást érik az Orbán-kormány győzelmi jelentései. A V4 „az európai növekedés motorja”, „világszerte brand”, hogy csak kettőt idézzünk Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter felkiáltásaiból azóta, hogy Magyarország átvette a szervezet soros elnöki tisztét. A kije­­len­­tések szépséghibája, hogy Ma­­gyar­­ország egyedül van az örömével. Krekó mondja is, hogy bár az Orbán-kormány szeretné valamiféle jelentőségteljes csoportként feltüntetni a V4-et, a valóság ettől eléggé távol áll. „A V4 akkor erősödött meg – és kijelenthetjük, hogy csak átmenetileg –, amikor a menekültválság vezető téma volt Európában. 2017-ben már csak Magyarországon az” – emlékeztet a po­­litológus. Szerinte jól látszanak az eltérő külpolitikai stratégiák, a cseh és a szlovák diplomaták beszélnek ugyan a szervezet jelentőségéről, de eközben inkább Németországgal és Ausztriával igyekeznek fejleszteni a kapcsolataikat, és a mag-Európa felé gravitálnak. Szlovákia ehhez már csak euróövezeti tagsága miatt is sokkal közelebb van, és most úgy néz ki, hogy megfigyelőként a csehek is részt akarnak venni az eurózóna ülésein. A V4 – állapítja meg Krekó Péter – így inkább átmeneti szövetség, amelynek országait alapvetően belpolitikai érdekek tudják közel hozni egymáshoz olykor-olykor.

Robert Fico, Emmanuel Macron, Christian Kern és Bohuslav Sobotka    Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna

A négyesfogat együttműködésének nem kedvez, hogy az Európai Unióban egyszerűen megunták az Orbán- és a Szydło-kormány allűrjeit, s egyértelműen látszik egy olyan stratégia, amely Lengyelország és Magyarország elszigeteléséről, lényegében a V4 kettétöréséről szól. Emmanuel Macron francia elnök nemrég a 2015-ben megalakult szervezet, a slavkovi háromszög országaival, Ausztriával, Csehországgal és Szlovákiával ült le tárgyalni Salzburgban egyik politikai szívügyéről, a Kelet-Európából érkező kihelyezett munkavállalók ügyének rendezéséről. A lengyel miniszterelnök később sietve kijelentette, sem a csehek, sem a szlovákok nem kérdőjelezték meg a V4 együttműködését. Macron pedig Salzburg után Bukarestbe, majd Szófiá­­ba utazott. A bolgár fővárosban aztán azt mondta, hogy Lengyelország elszigeteli magát Európában, s polgárai jobbat érdemelnek egy olyan kabinetnél, amely megtagadja a demokratikus értékeket.

A slavkovi háromszöget már a megalakulása óta kíséri a gyanú, hogy a V4 vetélytársaként akar fellépni, Ausztria pedig – pendíti meg Krekó Péter – figyelemre méltó szerepet játszhat Magyarország és Lengyelország elszigetelésében. Ausztria enyhén szólva nem a föderalista Európa híve. Nem NATO-tag, Nagy-Britannia mellett pedig az egyedüli tagország, amelynek a lakosság többségi véleménye szerint ki kellene lépnie az EU-ból. A politológus szerint e mentalitásbeli izolacionizmus ellenére, amelyet talán a „Közép-Euró­­pa Svájca” fordulat illusztrál a leginkább, Ausztria nyilvánvalóan arra törekszik, hogy kiterjessze a politikai befolyását. Bécs meglátta a lehetőséget a töredező V4-ben, abban a félelemben, amely cseh és szlovák diplomaták körében él amiatt, hogy az Orbán és Kaczyński dominálta V4 annyira rossz képet sugall, hogy őket is magával ránthatja a mélybe. Egyre látványosabb gesztusokat tesznek azért, hogy megmutassák, ez nem így van.

Tavalyelőttig nem úgy nézett ki, hogy Magyarország akár a V4-en belül is egyedül maradhat. Orbán akkor kezdett el olyan ambíciókat dédelgetni, hogy a migrációs válság őt valamiféle hivatalos vagy nem hivatalos vezetői szerepbe repítheti Európában. A forradalmi hullám azonban elmaradt, és – hívja fel a figyelmet Krekó Péter – valószínűtlen, hogy a következő hónapokban kiteljesedne. „A tét most tényleg nagyon nagy. Erős a törekvés, hogy Európán belül több csoport jöjjön létre. Erről szól a mag-Európa ötlete is. Nekem az a rossz érzésem, hogy Orbán nemcsak kényszerűségből, hanem szándékoltan is a perifériát választja, egyszerűen azért, mert ez az illiberális, a korrupció gépezetére épülő nepotista rezsim Euró­­pa centrumában egyszerűen nem tudna működni. Ez a periférián tud működni, keleti kapcsolatokkal – ha ott tud egyáltalán” – vonja le a következtetést a politológus.

És hogy mindez hova vezethet? Krekó szerint Magyarország kilépéséhez az Európai Unióból még nem. A felvetés irreális, nem beszélve arról, hogy még az Orbán-kormánynak sem áll szándékában, mivel tudja, hogy gazdasági szempontból milyen jelentősége van számára Brüsszelnek. Más kérdés, hogy ha valamikor a jövőben elapadnának az EU-s pénzügyi források, akkor ez hogyan változna meg. Az Orbán-kormány kommunikáció­­jában az EU-tagság egyedüli előnye gyakorlatilag most is csak a pénz. A Brüsszel elleni nagyon vad, masszív kampány – fejtegeti a politológus – arról is szól, hogy egy alapvetően Euró­­pa- és Nyugat-párti közvéleményt átállítsanak. Ez eddig kevés sikerrel járt, a magyar közvélemény ugyanis markánsan Európa-párti – a Political Capital és a GlobSec év eleji kutatása szerint a magyarok több mint 60 százalékának pozitív véleménye van az Európai Unióról, és csaknem 60 százalékának a NATO-ról, miközben azok aránya, akik kilépnének, 20 százalék alatt van. Sőt azt is el lehet mondani, hogy Európának és az európai politikai intézményeknek jobb a megítélésük a magyar közvéleményben, mint Magyarországnak és az itteni magyar politikai intézményeknek. Orbán inkább politikai vetélytársat lát az EU-ban, ezért rombolja az imázsát és próbálja eltávolítani a magyarokat tőle. Az érem másik oldalán viszont kezd az előnyére változni a magyarok Oroszország-képe is, amelyben az Orbán-kormány részsikereket már magáénak tudhat. A Nyugattól való elfordítás nem járt sikerrel, de a Kelet felé fordítás részben igen.