Kihalt utcák, összezárt családok - egy magyar levele Padovából
A lakosság nagy többsége már berendezkedett az új életvitelre. Nem mondom, hogy nem panaszkodnak nekem telefonon a barátnőim, hogy nyomasztó az egész napos összezártság a férjekkel, gyermekekkel. De azt is hallom, hogy elkezdték a húsvéti nagytakarítást, és aki teheti, az kertészkedik, hisz a tavasz már „mutatja magát”, járvány ide, vagy oda. Az idős korosztálynak a legnehezebb, hisz most tényleg magányosak a napjaik, a személyes látogatások nem engedélyezettek.
Ha elmégy otthonról, vinned kell az internetről kinyomtatott igazolást, amit akkor is ki kell töltened, ha a boltba indulsz tejért, vagy a patikába lázcsillapítóért, mert nemcsak az autósokat állítják meg a rendőrök, hogy munkába igyekeznek-e, de a gyalogosokat is. Ez volt a másik fontos üzenete tegnap este Zaia kormányzónak: a büntetések mértékét is emelni fogja, ha nem javul a helyzet az igazoltatások terén.
Kiváltsággá lépett elő a bevásárlás. Váltva viszem a boltba a fiamat, vagy a férjemet, mivel maximum két ember mozdulhat ki együtt, még indokolt esetben is. De a kutyáknak van a legjobb dolguk. Igaz, hogy nem mehetnek túl messzire a gazdival, és fél óránál többet nem maradhatnak a szabad levegőn, de szinte versengés van a családokban, hogy ki vigye le az ebet sétálni. Még az olyan, máskor utált feladatokat is szívesen végzik az emberek, mint a szemetes kivitele.
Az eddigi aktív életvitelünk egyszeriben leállt, és tétlenségre vannak ítélve az emberek. Pedig ez még a szerencsés eset, hiszen a kórházakban tragikusan gyors a ritmus, pihenésre sincs idő.
Zseblámpával jelel egy nő egy torinói lakóház erkélyénAz első fázisban az volt a legnagyobb gond, hogy az iskolák bezártával hirtelen a nyári időszakban felmerülő szervezési feladattal találták magukat szemben a családok – azzal, hogy kire bízzák gyermekeiket, amíg ők dolgozni mennek. Sokan pedig amiatt kezdtek aggódni, hogyan tudják majd ellátni az otthonról végzendő távmunkát a rajcsúrozó csemetékkel a háttérben. De nem sokáig tartott a felfordulás, hisz alig pár hét alatt teljes mértékben átalakult minden.
Nincsenek hozzászokva az emberek ahhoz, hogy folytonosan együtt legyenek, négy fal közé bezárva, nap nap után. Egyszerre csak nem az a fő probléma, ki vigye el a fiadat, lányodat a játszótérre, hanem az, hogy napi 24 órás együttlétre vagy kényszerítve.
Már a parkokat is bezárták. Csak az élelmiszerboltok vannak nyitva, meg a gyógyszertárak, ahova csak egyenként, vagy két fős csoportokban engedik be a biztonságiak a vásárlókat. Szinte mindenki maszkot visel, az alkalmazottak még gumikesztyűt is. A posta, bankok még nyitva vannak, ahogy a dohányárusok és újságosok is. De ezeknél is fakultatív a nyitvatartás, egyre több helyen teszik ki a táblát, hogy hamarabb zárnak.
Az oktatásban is alkalmazkodnak az új helyzethez. Reggel a gyerekeknek ugyanúgy le kell ülniük a számítógép képernyője elé, mint ahogy csengetéskor bementek az osztályterembe. Videókonferencia-módban látják egymást és a tanárt is. De a szabadidős tevékenységek, az edzések elmaradnak, akárcsak az olaszok által imádott focimeccsek.
Mindezek, a felfestett biztonsági sávok az ABC-ben, a nyomasztóan üres utcák, terek, a forgalommentes némaság, amit csak a mentőautók szirénázása tör meg, nehezíti a mindennapi ember lelkiállapotát. A hírek pedig a fertőzöttek és a halottak egyre emelkedő számáról szólnak. Egy ismerősöm mesélte, sétája során látta, ahogy a temető előtt sorakoztak a halottas kocsik, és majdhogynem szertartás, búcsúztatás nélkül temetnek.
Csaknem néptelen utca a római Piazza del Popolo és Piazza Venezia közöttDe az olaszok lelkében ott lakozik az örök optimizmus. Webes összefogással próbálják egymást támogatni. Flashmobokat szerveznek chateken keresztül. A himnuszt éneklik az ablakokból, délben az együttes tapssal köszönik a kórházi dolgozóknak a fáradhatatlan munkát. Szombat este az erkélyeken zajlik az egyéni-közös koncert, ki milyen hangszerrel, ha másként nem, fedőket cintányérként használva. A tévé is egyfolytában nyomatja a vírus elkerülésének módjai mellett, a népességbe lelket öntő kampányszöveget.
Pontosan azt kell tenni, amit a sportolók is reklámoznak a járvány megfékezése érdekében: egymástól távolságot tartani, mégis, közösen összefogva. Distanti ma uniti. Mindenkinek be kell tartania a szabályokat.
A bezártság pedig alkalmas rég elfelejtett értékek újonnan való felfedezésére - családi beszélgetésekre, meghitt közös étkezésekre, olvasásra, társasjátékra.
