NYT: a magyar helyzet sokkal rosszabb
Paul Krugman blogjában Kim Lane Scheppele azt írja, hogy most Románián a sor, ideje, hogy mélyen aggassza azokat, akiknek számít az alkotmányosság, a demokrácia és a jogállamiság.
A cél, amiért Ponta alkotmányos intézményeken gázol át és nagy politikai károkat okoz, az az, hogy megkönnyítse Basescu eltávolítását hivatalából - írja a New York Times. Ráadásul még kulturális háborút is indított. Vagyis most egy másik keleti EU-demokrácia kuszálja össze a jogállamot, amikor is támad mindent, ami jogilag korlátozná a kormányfő hatalmát. Az egész kétségbeesett akciósorozat mögött a teljesen kiélezett politikai környezet húzódik meg, amit a gazdasági válság gerjeszt.
Ezek után a kérdés az: Románia új Magyarország lesz? A kép ismerős: ellentmondást nem tűrő miniszterelnök, aki gyűlöl veszteni, megpróbálja hatástalanítani a hatalom alkotmányos fékeit, ám ezzel vége is a hasonlóságnak. Orbán a politikai jobbot képviseli, Ponta balról támad. Orbán két évtizede vezeti pártját, Ponta viszonylagos újoncnak számít a politikában. Orbán teljes mértékben ellenőrzi a Fideszt, Ponta kénytelen koalícióban irányítani az országot, szövetségesei közül legalább egy korábban már oldalt váltott. Habár a bajok súlyosságát illetően nem lehet versenyezni, a magyar helyzet sokkal rosszabb, legalábbis jelenleg. Orbán Viktor újraírta az Alkotmányt, saját híveit ültette minden lényeges állami intézménybe, kompromisszumot ért el a bíróságok függetlenségét illetően, központosította a helyi közigazgatást, manipulálta a választási gépezetet, és más úton-módon is hosszú időre bebetonozta magát – jogilag és gyakorlatilag egyaránt. Nehéz megmondani, hogy pártját miként lehet valaha is kibuktatni a hatalomból, mert virtuálisan nem maradt független politikai intézmény, amely bármely ellenfelének indítóállásul szolgálna egy ilyen erőfeszítés megkezdéséhez. Azon felül a politikai ellenzék teljes zűrzavarban van.
Fölöttébb elképzelhető, hogy Ponta ugyanazt szeretné, mint Orbán, de eddig legalábbis nem tudta átalakítani a teljes politikai rendszert. Úgy tűnik, ő inkább fő ellenfeleitől igyekszik megszabadulni, és nem arra törekszik, hogy az egész alkotmányos rendszerből diktatúrát csináljon. Az a tény, hogy Romániában a dolgok – még – nem állnak olyan rosszul, mint Magyarországon, nem egyenlő azzal, hogy ott minden rendben van. Az ütem, ahogyan a válság tovagyűrűzött és a szívósság, amivel Ponta ragaszkodik a hatalomhoz, komoly aggodalomra ad okot. Ha a kormányfő képes elűzni Basescut és el tudja hallgattatni az Alkotmánybíróságot, akkor lehetséges az alkotmányos puccs. Ezért kell nagyon odafigyelniük mindazoknak, akik számára fontos az alkotmányos demokrácia.
A Neue Zürcher Zeitung kommentáríróját is nagyban Magyarországra emlékezteti az a mód, ahogyan a román kormány megpróbálja hatalmába keríteni az igazságszolgáltatást. Ám Ponta és társai még tovább mennek a Basescu elleni kíméletlen hatalmi harcban. Van még egy különbség: Orbán demokratikus választásokon győzött, kétségtelen a demokratikus legitimitása. Ponta ellenben átmeneti kabinetet vezet, amelyet konzervatív átállók is támogatnak, miután attól félnek, hogy az őszi választások után nem jutnak mandátumhoz, így elvesztik kiváltságaikat. Ukrajnában és Romániában sok politikus – régi kommunista módra – ellenségnek tekinti az ellenfelet, akit meg kell semmisíteni. Az igazságszolgáltatást pedig politikai célokra használják fel. Ponta és Janukovics esetében is nem csupán a hatalom megszilárdításáról van szó, hanem bosszúról. A román vezetőnél lásd a plágium-ügyet, vagy hogy mentorát, Nastasét korrupció miatt elítélték. Magyarország ellen az EU szerződésszegési eljárást kezdeményezett, mert Brüsszel szerint három új alkotmányos törvény a közösségi jogba ütközik. Legfőbb ideje, hogy az unió alaposabban szemügyre vegye a romániai eseményeket – az ellenzék immár puccsról beszél.
