Múlt idők anyagi emlékei
Fennállása óta most nyílt meg először a közönség előtt az Instituto Banco di Napoli-Fondazione (Banco di Napoli Intézet-Alapitvány) archivuma. 300 millió akta, szerződés, nyugta, hitellevél meséli el 450 éves történetét.
A bank 1539-ben jött létre, akkor még Banco della Pietá néven. Az archívumban, amely a maga nemében a legnagyobb a világon, 17 millió ember hagyta benne anyagi nyomait, köztük hírességek és egyszerű halandók.
Iratok tanúsítják, például, hogy Menotti, Garibaldi fia 1874-ben 200 ezer lírás kölcsönért folyamodott. Kérését apja garancialevele kísérte, ám a bank biztonságosabbnak gondolta a kérelmező római ingatlanjainak megterhelését. Igaz, nagylelkű gesztust tett, mert elengedte a hitel visszafizetését Garibaldi halálakor, a nemzet nagyja iránti tiszteletből.
A mintegy másfél méter magasan tornyosuló akták között nyugták mondják el az utókornak, hogy milyen fizetségeket kaptak olyan nagy festők, mint Caravaggio egy oltárképért, amelyet 1606-ban rendelt meg tőle egy bizonyos Niccoló Radolovich szláv kereskedő.
A kép, amely a megrendelés szerint a Madonnát kellett ábrázolnia a Gyermekkel és néhány szenttel, sajnos sohasem került elő. Kifizetési meghagyások szólnak a nevére a Sette opere della Misericordia és a Krisztus megostorozása című festményekért is.
Donizetti 1823-ban kapott 10 dukát előleget a Nagy Alfréd és az Aristea címü művéért pár nappal azután, hogy a nápolyi San Carlo színházban bemutatták az angol királyról szóló operáját. Verdi anyagi helyzetéről ad képet az a 758 dukátról szóló elismervény, amely csupán első részét képezte annak a 2.300 dukátnak, amit az Alzira című operáért kapott.
A dokumentumokhoz eddig csak a kutatók férhettek hozzá. Fennállása óta az archívum csak 2008-ban volt nyitva pár órára egy konf erencia idejére.
