Liberális diadal

A jövő embere éppen négy hónapos volt, amikor a papánál, Pierre Trudeau-nál vendégeskedő Nixon elnök a díszvacsorán tréfásra vette a pohárköszöntőt: „Igyunk Kanada jövendő kormányfőjének tiszteletére!” Az elsőszülött fiúnak ilyesmi sokáig eszébe sem jutott, pedig már gyerekkorában láthatta az ottawai rezidencián a nagyokat: Ronald Reagant, Helmut Schmidtet vagy Diana hercegnőt úszni a házi medencében. Egyébként puritánul nevelték, iskolabuszon járt az állami általánosba, ahol voltak szegény gyerekek is. Azután élte világát. Bölcsészként tanulgatott egyetemeken, később sokáig hátizsákkal járta a világot. Volt kidobóember, jéghokizó, snowboard- és kajakoktató, majd matematika- és franciatanár, valamint színész. Máig bokszol – ilyenkor látható két tetoválása. Hívő katolikusként is támogatja az egyneműek házasságát és a terhességmegszakítást, kampányában a marihuána legalizálását ígérte és fényképeztette magát transzvesztitákkal is. Egyébként jóképű, 44 éves, fiatalos férfiú. Oldalán szép, a televízióban karriert csinált feleség (még kölyökkori szerelme), s van három csinos kisgyerek, a legifjabb csak másfél éves.

Justin apja, Pierre Trudeau, aki megszakítással 1968 és 1984 között állt a kormány élén, ugyancsak vonzó, sőt karizmatikus volt, de a Harvardon és Londonban tanult politikus intellektuális arroganciája sokakat taszított. Fiánál ilyesmitől nem kell tartani, feltehetően barátságos, közvetlen egyénisége volt győzelmének egyik fő tényezője, így tudott vagy 25 millió dollárt és majd 57 000 önkéntest összegyűjteni kampányára. Remek szónok: erre akkor figyeltek fel, amikor 1990-ben elhunyt apját búcsúztatta. Aki egyébként sajátos, élő „örökséget” is hagyott rá: egyik ellenfele a pártelnökségért folyt vetélkedésben bizonyos Deborah Coyne volt, Justin féltestvérének anyja. Pierre Trudeau 1977-ben különvált idegbeteg feleségétől, majd 71 évesen lett még egyszer apa.

Justin csak 2008 óta képviselő, és 2013-ban választották a nagy múltú, de ciklusokon át leszerepelt Liberális Párt elnökének. Rokonszenvet ébresztő egyénisége mellett voltak persze a kampányban jelentős ígéretei is. Az, hogy végleg kivonják Afganisztánból a kanadai csapatokat, annyira népszerű volt, hogy megvert elődje, Stephen Harper is magáévá tette. Trudeau már közvetlenül győzelme után teljesítette másik ígéretét: hazahozzák a hat harci gépet, amelyekkel Irakban az ISIS-t támadták – és Kanada a jövőben külföldön csak ENSZ-határozat alapján kíván részt venni katonai műveletekben. Vannak a választók szempontjából fontosabb tervei is: felemeli a gazdagok adóját és csökkenti a középosztályét, valamint hogy infrastrukturális beruházásokkal – akár növekvő államadósság árán is – pénzt pumpál a lassuló kanadai gazdaságba. A takarékos, a költségvetés egyensúlyán őrködő konzervatívok Harper alatt kihúzták ugyan az országot a nagy válságból, de a nyersanyag- és az olajárak zuhanása erősen érinti Kanadát, ahol a nyugati tartományokban óriási olajhomokkészletek kiaknázásába fogtak.

A várakozások szerint az új kormányfő „kanadaibb” lesz, mint elődje, aki majd évtizedig irányította az országot. Míg Harper a nagy déli szomszédéhoz hasonló utat látott helyesnek, Trudeau az ország sajátos hagyományait kívánja előtérbe állítani. A papa szellemében, aki például kivonta a kanadai alkotmányt a brit jogrend hatálya alól, megteremtve Kanada teljes szuverenitását, és a francia ajkú kisebbségnek tett gesztusokkal (hivatalos nyelvvé téve a franciát is) kihúzta a talajt azok lába alól, akik a „szabad Québecet” éltető de Gaulle-t ünnepelték. Igaz, a Québec jövőjéről tartott második népszavazáson, 1995-ben, csak kevésen múlt az önállóság híveinek győzelme.

Kanada új vezetőjét ellenfelei (életrajza bizonyos, fenn ismertetett részleteire hivatkozva) a kampányban alábecsülték, s arra senki nem számított, hogy pártjával abszolút többséget szerez. Trudeau többé-kevésbé szociáldemokrata programmal győzött, s ezzel kifogta a szelet a tőlük balra álló Új Demokrata Párt vitorláiból. Azok először vezettek a felmérésekben – azután elvesztették mandátumaiknak több mint a felét, s még arra sem maradt reményük, hogy a liberálisok bevonják őket a kormányzásba. Trudeau az első Kanada történetében, aki apja örökébe lép a kormányfői poszton, de tagadja, hogy a nagy előd miatt vállalta volna. Úgy érzi, mondta, hogy tud tenni valamit az országért, és ezt vidáman, napsugarasan mosolyogva kívánja tenni. „Sunny ways” – idézte győzelmi beszédében egyik jeles elődjét, Wilfrid Lauriert, száz évvel ezelőttről. A friss stílus, a Kennedyt idéző, új kezdetet ígérő fiatalos derűlátás feltehetően sok fiatal választót vonzott, akik (amint sok idősebb is) már unták a harmadik ciklusát töltő Harper szilárd konzervativizmusát. Így történhetett, hogy a liberálisok ezúttal nem csak fő bázisukon, a népes Ontario tartományban arattak, de szokatlanul jól szerepeltek Québecben, sőt a hagyományosan konzervatív nyugati tartományokban, köztük Harper bázisán, Albertában is.

A választáson természetesen szerepet játszott napjaink nagy kérdése, a bevándorlás is – de másként, mint Európában. Ebben az óriási országban, ahol még mindig csak jó 36 millió ember él, elismerik, támogatják a multikulturalizmust és kevesen vitatják a bevándorlás szükségességét – de azt sem, hogy meg kell válogatni, kik jöjjenek az országba. Jelenleg ott is kivételt képeznek a szírek: Trudeau még idén 25 000 menekültet befogad (néhány év alatt Harper is jó néhány ezret beengedett volna) – egyébként a kérdés változatlanul a kit és a hogyan. A közelmúltig alkalmazott pontrendszert módosítják, de ezentúl is szelektálnak majd. Mint kiderült, az újabb bevándorlóknak több mint a fele felsőfokú végzettséggel rendelkezik ugyan, de 12 százalékuk munkanélküli – miközben a kanadai diplomások általános, 4,6 százalékos munkanélkülisége lényegében teljes foglalkoztatottságot jelent. Ezentúl tehát a külföldi diplomát külön vizsgálják, alkalmas-e a jelentkező végzettsége a kanadai viszonyok között. Ezentúl nem lesznek kvóták bizonyos foglalkozásokra, de különös súllyal esik latba, ha az illető munkahelyajánlatot tud felmutatni – illetve ha jó angol- vagy francianyelv-tudással rendelkezik. A Bevándorlási Minisztérium honlapjára fel lehet tölteni személyes adatainkat. Ez a honlap hozzáférhető a munkaadók számára is, akik válogathatnak – ám igazolniuk kell, hogy az adott állásra nem találtak hazai munkaerőt. Külön programok biztosítják beruházó vállalkozók, művészek, sportolók, idősápolók bevándorlását – és jó eséllyel pályázhatnak québeci állásokra olyanok, akik bírják a franciát. Szűrés ide vagy oda: Kanadába továbbra is évente vagy negyedmillió ember vándorolhat be, s ez belátható időre így is marad. Calgary, Harper városának polgármestere az Indiából bevándorolt Naheed Nenshi, és az sem tűnik már fel senkinek, ha a híres kanadai lovasrendőr turbánt visel, hiszen történetesen szikh.