Lesz-e háború?

2017. február 25. 12:06 - szerző: Kardos Ernő

A NATO feloszlatását jósolja Richard Shirreff brit tábornok, ha Donald Trump nem kötelezi el magát mi­­előbb a szervezet mellett. Shirreff, aki a NATO európai fő­­pa­­rancs­­nok-he­­lye­­ttese volt, nálunk is megjelent, Háború Oroszországgal című könyvében arról ír, hogy az orosz kibertámadásokat nagyon komolyan kellene venni. Ez is része a hibrid háborúnak, amelynek korábbi megnyilvánulása a Krím annektálása volt. A 168 Óra helyzetelemzésre kérte a magyar hadsereg korábbi vezérkari főnökét, Szenes Zoltán tábornokot, egyetemi tanárt.

– Bár Shirreff regénye fikció, személye és a könyvben leírt sok tény valóságosak. Azt jósolja, hogy az unió pillanatokon belül szétesik, az oroszok sikeresen bomlasztják az észak-atlanti szövetséget is, miközben visszaszerzik befolyásukat az egykori szovjet köztársaságok felett. Ha pedig újra világhatalommá válnak, akkor növekszik a háború lehetősége. Ön is érzi ezt a veszélyt?

– Igen, a törekvésnek elméletileg van realitása. A tervezőasztalokon létezhet a vázolt forgatókönyv, megvalósulásától viszont nemcsak katonák, hanem európai politikusok, diplomaták is tartanak. A történet persze egyelőre nem közvetlenül a háborúról szól, inkább azt érzem veszélyesnek, hogy a vérbeli üzletembernek számító új amerikai elnök, Donald Trump megállapodhat az oroszokkal. A szíriai helyzet „megegyezéses” rendezése után a moszkvai vezetés esetleg szabad kezet kap befolyási övezetének kiterjesztésére, ami konfliktusforrás lehet.

Fotók: Bazánth Ivola

– Feltételezések szerint Putyin célja a befolyási övezet növelésével új jaltai egyezmény kicsikarása lehet. Ez benne van a kalapban?

– Semmiképp, a jaltai egyezmény az európai háborút zárta le. Bár akkor üzlet volt: az amerikai–brit tárgyalófél nem akarta Dél-Európát az oroszoknak adni, Kelet-Európát viszont nem sajnálta annyira. Egyébként a Krím elcsatolásának első évfordulóján az oroszok készítettek egy dokumentumfilmet, amelyben Putyin orosz elnök szokatlanul őszintén kimondta, azért szállták meg a félszigetet, mert nem éreztek más lehetőséget az orosz haditengerészeti flotta biztonságos állomásoztatására. Pedig a stratégiai fontosságú fekete-tengeri kikötők használatára akkor még 2042-ig érvényes szerződésük volt. De a zavaros ukrán belpolitikai helyzetben az oroszbarát Janukovics helyére bármikor olyan új szereplő kerülhetett volna, aki könnyen felrúgja a megállapodást. Ezt pedig Moszkva nem akarta kockáztatni, mert akkor az orosz hadiflotta előtt lezárult volna a földközi-tengeri kijárat. Persze ha Putyin jóhiszemű lett volna – ahogy 2007-ig az volt –, akkor reménykedhetett volna abban, hogy a nemzetközi közösség ezt nem engedi, de az Egyesült Államok euró­­pai rakétatelepítési tervei miatt a bi­­zalma megszűnt. Emiatt az orosz elnök újabb háborúkat vizionáló beszédet mondott először a müncheni biztonságpolitikai fórumon, majd a bukaresti NATO-csúcson. Szóval küldött jelzéseket, de a Nyugat nem vette figyelembe őket.

– Gondolja, hogy a nemzetközi embargó hatására az orosz csapatokat kivonhatják a Krímből?

– Szerintem a Krím elveszett vagy csak nagy háborúval lehetne visszavenni. Az orosz katonai jelenlétet ugyanis folyamatosan erősítik, már 25 ezres, modern fegyverekkel felszerelt haderő van a félszigeten. Ez is olyan befagyott konfliktus lesz, mint amilyen Grúziá­­ban, Moldovában, Azerbajdzsánban vagy a megosztott Cipruson van.

– Ilyen körülmények között fenn kell-e tartani a gazdasági embargót?

– Az európai közösség hitelessége elvész, ha ellentételezés nélkül feloldja az embargót, még akkor is, ha az jelentős anyagi kárt okozott az unió­­nak. Megjegyzem, Trump a Putyinnal folytatott telefonos megbeszélésen nem említette a gazdasági szankciók megszüntetését.

– Ha tovább éleződik a konfliktus, ha a nyugati világot a nemzetek önzése irányítja, továbbá erősödik a populizmus az amerikai és az euró­­pai kontinensen egyaránt, vége lehet a világ viszonylagos békéjének?

– Veszélyhelyzet alakulhat ki, ha felborul a mai egyensúly. Gondoljunk csak arra, hogy a világ békéjére milyen befolyással lehet, ha az ameri­­kaiak mondjuk jelentősen csökkentik az ENSZ támogatását. Ha a világ legerősebb hatalma kivonulna a szervezetből, elég nehéz lenne a nemzetközi politikai konfliktusokat rendezni, fenntartani a békét. Vannak globális veszélyek, amelyeket képtelenség regionális vagy nemzetállami szinten kezelni.

– Azzal mit kezdhet a világ, hogy az amerikai elnök oroszbarát külügyminisztert választ?

– Donald Trump a külügyi tárca élére nyilvánvalóan vitatható személyt jelölt. Rex Tillerson kinevezése – aki az Exxon vezérigazgatójaként sokat üzletelt az oroszokkal is, amiért Vlagyimir Putyin ki is tüntette – félelmeket is gerjeszt, de reményteljes is lehet. Én NATO-tábornokként, több európai parancsnokságon is szolgálva azt tapasztaltam, hogy a szövetségen belül is volt és van egyfajta oroszellenesség. Ha a politikában a személyes kapcsolatok révén a megértés hangsúlyosabbá válik, akkor ezt az oroszok akár viszonozhatják is. Persze a négyszemközti amerikai–orosz tárgyalásoktól mindig is félt az európai politika. A NATO történetében többször előfordult, hogy az európai tagországok nem tudták, miről tárgyalnak az oroszok és az amerikaiak. Különösen így volt ez, amikor nukleáris ügyekről volt szó. Ez bizalmatlanságot szült a szövetségesek között, ezért az amerikai–orosz párbeszédnek átláthatónak kellene lennie.

– Fokozza a bizonytalanságot, hogy Trump egyszer elavultnak nevezi a NATO-t, máskor nem védené meg azokat, akik a nemzeti jövedelmük két százalékánál kevesebbet költenek fegyverkezésre. Védtelen lesz Európa?

– Nem gondolom. A NATO-ról a kong­­resszusi meghallgatások során teljesen más véleményt mondott az új amerikai védelmi miniszter, James Mattis tábornok. Európában persze kormányválságról beszélnének, ha a hadügyminiszter szembekerülne a miniszterelnökkel, amikor a terveit vázolja.

– De ezzel nem gyengítik az egész atlanti szövetséget?

– Egyelőre nem, hiszen például a beígért négyezer katonából álló amerikai nehézdandár épp most érkezett meg Kelet-Európába. A karaván halad. Ha Trump rosszul politizálna, kihátrálna mögüle a republikánus párt. Trumpnak az amerikai demokráciában – a fékek és ellensúlyok ­miatt – korlátozva van a mozgástere, ahogy láthatjuk is a muszlimok egy részének kitiltása kapcsán. Az elnöknek, ha így folytatja, legfeljebb egy évet jósolt az a „tévedhetetlen” amerikai professzor, Allan Lichtman, aki a győzelmét is előre látta. Ettől függetlenül folytatni kell a tárgyalásokat az oroszokkal, mert Brzezinskitől tudjuk: a Nyugat csak akkor marad versenyképes a világban, ha integrálni tudja Oroszországot és Törökországot.

– Miközben az orosz katonai célok között szerepel a nyugati világ gyengítése, többen feltételezik, hogy az amerikai választások után az európai politika befolyásolása következhet. Ez lenne az új típusú hibrid háború, ami a kibertérben is zajlik?

– Igen, az információs térben hatalmas küzdelem folyik, az oroszok pedig tudatos politikát folytatnak. De ne csak a hekkelésről beszéljünk, hisz a törvényesen működő Russia Today televízió műsor 800 millió, angolul értő embert befolyásol. Csak az Egyesült Államokban hetente nyolcmillió amerikai követi az orosz médiaóriást. Amikor a jó pénzért vásárolt nyugati újságírók arról tudósítanak Szíriából, hogy nem az orosz bombázók mértek csapást a polgári lakosságra, akkor megtévesztésről beszélünk, hisz ezeket a képeket, híreket átveheti a CNN és a BBC is. Előfordult, hogy a magyar sajtó is kontroll nélkül vett át orosz híreket, amelyekről bebizonyosodott, hogy nem igazak. Az amerikai tapasztalatok után a németek már most komolyan készülnek, hogy az idei választásokat az oroszok ne tudják befolyásolni.

– És nálunk?

– Magyarországon is védeni kéne a pártok információs rendszerét, hogy kívülről ne tudjanak beavatkozni.

– Mekkora a veszély?

– Ezt nem tudni, de kétség ne legyen: a francia, a német, a holland közéletbe is megpróbálnak az oroszok beavatkozni. Van rá pénzük s helyben szövetségesük is. Illetve már növelték is, hisz a francia szélsőséges politikus, Marine Le Pen már bejelentette, ha elnök lesz, elfogadja a Krím elfoglalását. Ez például konfliktusforrás lehet az európai államok között. Putyinnak az az érdeke, hogy minél több ország belső egységét megbontsa, amivel az egész unió kohézióját képes gyengíteni. Ennek érdekében pártokat, egyesületeket támogat, embereket vásárol, hírszerző tevékenységet folytat. És idesorolhatjuk a gazdasági háborút is.

– Az amerikaiak ezért törik le mindenáron az olaj árát?

– Persze, s emiatt deficites lassan a szaú­­di költségvetés is. Ez mind a hibrid háború része, amelyben szerepet kap a diplomácia, a titkosszolgálatok, a média. A hadsereg bevetésére azonban – az orosz katonai doktrína szerint – csak a legvégén kerülhet sor.

– Ha az amerikaiak nem tudták felvenni a harcot, az európai országok képesek lesznek rá?

– Az uniónak, a NATO-nak is vannak már kiberbiztonsággal foglalkozó elit egységei. De nem szabad elfelejteni: a transzatlanti szövetség és az unió döntési mechanizmusa bonyolult, „lemegy a nap”, amíg valamilyen határozat megszületik. Putyin meg csettint egyet, és már cselekednek.

– Akkor valójában nincs védelem?

– A jobb politika lenne a legjobb védelem. Nem a manipuláció vagy a po­­pulizmus irányába kellene haladni, mert azzal csak megbolondítják az embereket. Döntésekre és közös cselekvésre lenne szükség mind a NATO kollektív védelmének megerősítése, mind a közös európai hadsereg felállítása érdekében. Ha az emberek egész nap a Brüsszel „ellenséges” lépéseiről szóló propagandát hallgatják, gyengül európai elkötelezettségük. Ez nagy veszély, s az oroszok kezére játszik. Az egység hiánya a legnagyobb kockázat. Ha Európa egységes maradna, ha nem lenne rés az unió falán, az oroszok hiá­­ba próbálnák a tagországokat szembeállítani egymással.