Kocsma a Köztársasághoz – Törökországban a régebbi váltja a régit

A török nők évtizedekkel korábban jutottak szavazati joghoz, mint portugál, svájci vagy francia társaik. Köszönhető ez annak, hogy az első világháborúból vesztesen kikerülő, feudális és teokratikus Ottomán Birodalom romjaiból pár év alatt felépítették a szekuláris és iparosodott Török Köztársaságot. A saría törvénykezést lecserélték francia mintára íródott polgári törvénykönyvre, a vallási iskolák helyére jöttek a modern nyugati egyetemek, turbán helyett a cilinder, arab ábécé helyett pedig a latin, ezeket követte a kötelező közoktatás, a vezetéknév bevezetése, áttérés a Gergely-naptárra és még tucatnyi más reform.

2018. november 25., 13:55

Szerző:

Törökország néhány év alatt teljes mértékben megváltozott, a köztársaság szó új értelmet nyert. Magában foglalta a sötét múlttal való radikális szakítást és az új, felvilágosult korszak minden vívmányát. A köztársaság kifejezés mindenhol megjelent, megalapították a Köztársaság Napilapot, a Köztársasági Néppártot (CHP), a Köztársaság Egyetemet, utcákat, tereket neveztek el így. A köztársaság a török identitás egyik meghatározó részévé vált. Az új rendszer azonban nem tetszett mindenkinek. Időről időre felbukkantak olyan politikai csoportosulások, amelyek szembementek a világi értékrenddel. Hol az oktatásban próbáltak nagyobb hangsúlyt fektetni a vallásos nevelésre, hol pedig a kalifátus visszaállítását tárgyalták a parlamentben. Most pedig a köztársaság nevét próbálják meg kitörölni a közéletből.

Úgy kezdték, ahogy mindenki más is: a történelemkönyvek átírásával. A szekuláris politika fénykorát háttérbe szorították, helyette pedig az ottomán időkre helyezték a hangsúlyt. Az újonnan épült hidakat és utakat már nem cilinderes, frakkos, Nyugaton tanult politikusokról, hanem turbános, háremet tartó, testvéreiket lemészároló szultánokról kezdték elnevezni. A Köztársaság Egyetem nevét is megváltoztatták, nehogy valaki összefüggést találjon a tanulás és a köztársaság között. Utána a jelenleg legnagyobb ellenzéki párt, a Köztársasági Néppárt kivéreztetésébe kezdtek.

A párt alapítója, Mustafa Kemal Atatürk nemcsak társadalmilag és politikailag, hanem gazdaságilag is fejleszteni akarta hazáját, ezért is alapította az Is Bankasit, Törökország első modern bankját. Atatürk a pénzintézet alaptőkéjének negyedét a saját zsebéből fizette. Annak érdekében, hogy az általa képviselt értékek jövőjét biztosítsa országában, a bank részvényeinek 28,09 százalékát az általa alapított pártra, a Köztársasági Néppártra hagyta. Csaknem egy évszázadon keresztül ez nem is zavart senkit, most azonban az elnök, Recep Tayyip Erdogan úgy gondolta, változtatna ezen, és határozatot nyújtott be az Alkotmánybírósághoz annak érdekében, hogy a párt részvényei kerüljenek az államkincstár tulajdonába. Az új elnöki rendszerben az ellenzéki pártoknak már amúgy sincs különösebb hatalmuk, de ha bejön Erdogan terve, a legnagyobb ellenzéki tömörülés a vagyonától is elbúcsúzhat.

A leszámolás elérte a Köztársaság napilapot is. Az újságot szintén Atatürk alapította, és Törökország legrégebbi nyomtatott napilapja. A mostani kormány szemét akkor kezdte igazán szúrni, amikor egyik újságírójuk, Can Dündar arról közölt egy cikket, hogy a török titkosszolgálat kamionokkal szállít fegyvereket Szíriába úgy, hogy a rakományt gyógyszernek hazudják. Dündar a cikke miatt megjárta a börtönt, naponta kap halálos fenyegetéseket Erdogan híveitől. Volt, hogy a nyílt utcán rálőttek, ezért Németországba menekült, most is ott él, és reménykedik, hogy Berlin nem fogja kiadni Ankarának.

A katonai puccs utáni politikai tisztogatásban a szerkesztőség jelentős részét letartóztatták. Némelyiküknek csak annyi volt a bűne, hogy évtizedekkel ezelőtt részt vett egy sajtótájékoztatón, amelyen a puccsért felelősnek tartott Fethullah Gülen, a ma Amerikában élő hitszónok is jelen volt. Az egykor legnagyobb példányszámú török napilap nem adta fel, utolsó ellenzéki sajtóorgánumként is tartotta a frontot, egészen idén szeptemberig, amikor a kormány leváltatta a lap főszerkesztőjét, és saját emberét rakta oda. Az a néhány újságíró pedig, aki eddig nem került börtönbe, inkább felmondott.

Maradt-e bármi a köztársaságból? Összesen egy kocsma Isztambul belvárosában, a halbazár és a Három Megvetés Örmény székesegyház között félúton, a Kocsma a Köztársasághoz. Azok, akik még emlékeznek arra a régi, másik Törökországra, néhanapján betérnek ide egy üveg ánizspálinkára, és minden koccintással felidézik, hogy volt egyszer egy köztársaság.