Újra jön Klaus Iohannis, nem sok jóra számíthatnak a magyarok a román elnöktől
A romániai elnökválasztás második fordulójában Viorica Dăncilă volt szociáldemokrata kormányfő csupán mintegy feleannyi szavazatot kapott, mint legyőzője, a hivatalban levő köztársasági elnök. Nem sokkal korábban szintén megbukott maga a szociáldemokrata kormány. Sokan remélik, hogy ezzel beköszöntött egy békésebb, fejlődésre és reformokra alkalmasabb időszak, amikor nem arról szól minden, hogy a kormányhatalom és az elnöki hatalom hadakozik egymással.
Az elnökválasztás második fordulójában az erdélyi magyar szavazók véleménye világos volt: szemben azzal, hogy országosan és a diaszpórában is nagyobb volt a részvétel, mint az első fordulóban, Székelyföld maradt a sereghajtó. A magyarok – az RMDSZ szóhasználata szerint – két rossz közül választhattak, úgyhogy inkább a legés
szerűbb megoldás mellett döntöttek: a legtöbben el sem mentek szavazni.
Iohannis az elmúlt években – jogkörével élve – gyakorlatilag minden, a kisebbségeknek fontos törvényjavaslatot, módosítást, kormányrendeletet megakasztott. Ő volt sok éve az első olyan román államfő, aki a magyarok nemzeti ünnepén nem intézett üzenetet a magyarokhoz. Ő maga a szász kisebbséghez tartozik, és mint ilyen szorgosan építette maga körül a „jó román” imázsát.
Dăncilă nemrég megbukott szociáldemokrata kormánya teljesen passzív volt a magyarokkal kapcsolatos ügyekben, és ez a passzivitás juttatta el tavasszal az úzvölgyi katonai temető ügyét egészen a komoly etnikai konfliktusig. Az új román miniszterelnök, Ludovic Orban azt vallja, amit az államfő is: Romániában nincs kisebbségi probléma, de ha van, az akkor is megoldott.
A magyaroknak szóló választási üzenet minden román párt részéről egyértelmű volt: adjátok a szavazataitokat, de ne foglalkozzatok kisebbségi oktatással, visszaszolgáltatással, anyanyelvhasználattal, a saját problémáitokkal. A helyzetet legjobban talán az jellemzi, hogy Iohannis táborából épp a magyargyűlölő kirohanásairól ismert, liberális politikussá lett tévés személyiség, Rareș Bogdan szólította fel „magyar testvéreit” a választások délutánján a nagyobb aktivitásra.
Ha Iohannis bevezeti az elnöki rendszert, akkor még erőteljesebb beleszólása lesz a külügyekbe, és ez a magyar Orbán-kormány szemszögéből nézve sem kecsegtet pozitív irányú változással a kétoldalú kapcsolatokban.
Bukarest szemmel láthatóan továbbra is óvatosan lavíroz a világ hatalmi központjai között, de markánsabban határolódik el Moszkvától. Európai politikája semmiképpen sem esik egybe a Brüsszellel konfrontálódó Budapestével. Iohannis nem fog V4-es szövetségeseket keresni, hanem a román diplomácia hagyományai szerint inkább a nagyokhoz igazodik, megpróbál jóban lenni Párizzsal is, Berlinnel is, Washingtonnal is. És minél inkább jó partnere lesz a nagyhatalmaknak, annál kevésbé kell aggódnia, hogy bárki – az unió vagy Amerika részéről – komolyan beleszólna abba, hogyan alakulnak a kisebbségek jogai Romániában.
