Ipari mérnök voltam, most sofőr, de legalább nem szegeznek naponta fegyvert a halántékomhoz - Venezuelai menekültsors Panamában

2019. március 17. 07:30 - szerző: Herczeg Szonja

Milliók hagyták el káoszba süllyedő hazájukat, de az idősek inkább otthon maradnak meghalni. A menekültek súlyos traumákat cipelnek.

- Most beszéltem a szüleimmel. Azt mondják, kézzel tekerik a lélegeztetőgépeket a kórházakban.

Felipe a taxiját vezeti Panamavárosban, ahova három évvel ezelőtt érkezett. Pénteki nap van, vagy talán szombat, már nem emlékszem pontosan, az biztos, hogy ekkorra már 24 órája nincs áram Venezuelában. 

- Tudod, ipari mérnök vagyok eredetileg. Szerencsém volt, amikor ide érkeztem, el tudtam helyezkedni a szakmámban. Aztán a guatemalai cég, amelynek dolgoztam becsődölt, így most csak sofőrködöm egy vállalkozó alatt. A panamaiak nagyon védik a munkahelyeiket, taxizni és überezni nem tudnék. Munkaengedélyt szerezni borzasztóan nehéz, sok évbe telik, ha egyáltalán sikerül.

Panama 2017 októberében vezette be a vízumkötelezettséget a venezuelaiknak, miután tömegével árasztották el az országot, évente közel 200 ezren érkeztek. A vízum bevezetése óta ez a szám a felére csökkent.

Úton a felhőkarcolók övezte belvárosból a valóságba, Panamaváros külterületére. Ferenc pápa nemrég járt az országban, a plakát őt élteti
Fotó: Herczeg Szonja

Felipe a harmincas éveiben jár és a tömérdek venezuelai bevándorló egyike a talán legbiztonságosabb latin-amerikai országban, Panamában. A főváros kisboltjai közül számtalannak kínai a tulajdonosa, beosztottaik rendre venezuelaiak, így hazai ízeiket sok helyen lehet kóstolni, arepa, empanada, és a sajttal töltött csavart péksütemény, tequenos is kapható.

- Többen is vagyunk, tudod, megismerted Luist is meg Gonzálót - mondja nekem Felipe, célozva honfitársaira. Mindnyájuktól megtudom, hogy az idősebb generáció a borzalmas közbiztonság és éhínség ellenére sem hajlandó ott hagyni hazáját. - Szüleim dupla rácsot szereltek a barquisimetoi házukra. Akárhányszor kimennek a kocsiig, vagy bemennek, többször körbenéznek, nincs -e ott valaki. 

Az elővigyázatosság nem véletlen. Az összes férfi, és a pékségben dolgozó két nő fejéhez is szegeztek már pisztolyt óráért vagy mobiltelefonért. - Az autómat is ellopták, egyszer egy órát kellett várnom a bankban. Aggódtam is. Hát, mire kijöttem, már nem volt ott a kocsi - meséli Felipe. 

A fiatalember egykor egy nagy, állami cégnél dolgozott, elmondása szerint akkor kezdődtek a problémák, amikor körülbelül 10 évvel ezelőtt, egy katonát helyeztek felé. - Nem értett a szakmához, nem értett semmihez, de kitalálta, mit és hogyan kellene csinálni. Veszélyes volt, felelőtlen, nem tudtam vállalni, kiléptem. 

Felipe ezután saját vállalkozásba kezdett, ami pár évig jól futott. Majd a bolivár, azaz a venezuelai pénznem olyan szintre devalválódott, hogy a megtakarított pénze napról napra kevesebbet ért, lassan már semmit se. - A feleségem várandós volt, időben kötöttünk biztosítást a szülésre, hogy minden költséget fedezzen. Mire eljött a kilencedik hónap, a biztosítás már a háromszorosára emelkedett, ki kellett pótolnunk, nem volt elég. 

Felipe ezután döntött úgy, hogy otthagyja imádott hazáját és Panamába költözik. Többen már kint élő rokonokhoz érkeznek, hiszen a semmiből kell újjáépíteniük életüket. De azt mondják, megéri.

Luis, egy másik sofőr azt mondja, soha többé nem szeretne úgy élni, ahogy ott. - Kocsiból be, kocsiból ki. Nem volt sétálgatás. És amikor autóban vagy, akkor is vigyáznod kell, ne legyen rajtad se óra, se a közeledben mobil, mert a piros lámpánál már jön a pisztoly. Engem el is raboltak, órákig szegeztek a fejemhez fegyvert. Egy barátom azért halt meg, mert stroke-ot kapott, de egyetlen kórházban sem volt orvos, aki értett volna hozzá, hogy ellássa. Majdnem másfél napig bírta, amíg vittük ide-oda. Embertelen, ami zajlik, de a szüleim azt mondták, ők már ott halnak meg, mást nem tudok tenni,minthogy küldök nekik egy kis pénzt, amikor tudok. 

Fényképek tanúsága szerint is egy-egy kórház már úgy néz ki, mintha minimum háborús övezetben lenne. Az egyik első ilyen megdöbbentő fotósorozatot az argentin a La Nación tette közzé: csecsemők fekszenek dobozokban az egyik legnagyobb város, az Anzoátegui állambeli Barcelona egyik kórházának, a Domingo Guzmán Landernek újszülött osztályán. A felvételeket egy ápoló készítette. Elege lett abból, hogy Maduro folyamatosan azt hangoztatja, hogy minden a legnagyobb rendben van. Hát nincs. Annak ellenére, hogy Venezuela a világ olajban egyik leggazdagabb országa, gazdasága mára teljesen összeomlott. Amikor a kőolajárak az egekben voltak, a Chávez-féle vezetés eltékozolta a bevételeket, most pedig, hogy egy ideje a piaci ár mélyrepülésben van, teljes a káosz. Az ország valutája, a bolívar szinte értéktelen, az IMF szerint 2019-ben tízmilliószoros lesz az infláció. Ennek fényében nem meglepő, hogy szerdán Caracasban több tízezer ember vonult az utcákra tüntetni Maduro ellen.

A dél-amerikai ország már egy ideje a polgárháború küszöbén áll. Hiányoznak az alapvető élelmiszerek, nincs gyógyszer, nincs ellátás, és az egészért felelős chavezista rendszert és az azt képviselő Maduro elnököt egyelőre demokratikus úton képtelenség leváltani.