Hackerek, kémek, katonák – Az orosz katonai hírszerzés viselt dolgai
A hírszerzés/felderítés a legősibb emberi foglalkozások körébe tartozik.
„És szóla az Úr Mózesnek: Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg Kánaán földjét, a melyet én adok Izrael fiainak…” (4 Móz. 13, 1, 2.)
Oroszországban a katonai hírszerzés gyökerei 1571-ig vezethetők vissza, amikor Rettegett Iván külön ukázban parancsolta meg a kozákoknak egy felderítő-diverzáns szolgálat felállítását. A második világháború idején, 1941 decemberében a Vörös Hadsereg Moszkva alatt mérte a német megszállókra első, döntő fontosságú csapását. Ezt alapvetően annak köszönhette, hogy miután a szovjet hadvezetés a katonai hírszerző Richard Sorge jelentéseire támaszkodva meggyőződött arról, hogy a japánok egyelőre nem akarják megtámadni a Szovjetuniót, át merte dobni a Távol-Keleten állomásozó érintetlen erőit az európai frontra.
Richard SorgeKatonai hírszerzésük azóta is legalább egyenértékű tevékenységet folytat a polgárival (KGB-SZVR), noha úgy hírlik, az anyagi és személyügyi lehetőségei jóval kisebbek a „vetélytársénál”.
Akárcsak a Lajtán inneni országokban működő más társszervei, az 1918-ban létrehozott szovjet/orosz katonai hírszerzés/felderítés is előszeretettel váltogatta a neveit. Máig is GRU (a Vezérkar Felderítő Főcsoportfőnöksége) néven szokták emlegetni, holott egy ideje már csak GU (a Vezérkar Főcsoportfőnöksége) a hivatalos neve. Nem titok, hogy a mélységi felderítésen kívül a diverziós tevékenység is a hatáskörébe tartozik, de felépítése (európai, észak- és dél-amerikai, ázsiai stb., összesen tíz területi, valamint nyolc funkcionális – információs és kozmikus hadviselés, személyzeti stb. – csoportfőnökség) is publikus, akárcsak például a központjának címe: 119160 Moszkva, Grizodubova utca. Parancsnoka: Igor Kosztyukov tengernagy.
Ami titok: a „szerv” létszáma és költségvetése. Szergej Sojgu védelmi miniszter szerint 2011 és 2015 között a GRU/GU hatékonyan működött, mert „idejében fedte fel az Oroszországi Föderációt érő új kihívásokat és fenyegetéseket”. És bár a Krím bekebelezése aligha minősíthető az Oroszország elleni kihívások és fenyegetések leküzdésének, orosz források ennek az egyetlen puskalövés nélkül megvalósított katonai műveletnek a megtervezésében és végrehajtásában is nagyra értékelik a katonai hírszerzés szerepét. A GRU/GU már ezt megelőzőleg részt vett – különleges erőivel (diverzánsaival) – az afganisztáni és a csecsenföldi hadműveletekben.
Az orosz katonai felderítés 2015 óta beavatkozik a szíriai polgárháborúba azzal, hogy támogatást nyújt az orosz légierőnek,
rendelkezésre bocsátja a drónok, műholdak révén szerzett adatokat. Ám a Der Spiegel által 2016-ban közzétett adatok szerint a GRU az előző évtől egy egészen más jellegű területen is aktivizálta magát: hackertámadást intézett Németország, illetve más NATO-államok kormányzati szervei ellen. Az orosz katonai hírszerzés által finanszírozott APT28 nevű csoport állítólag behatolt a Fehér Ház és az amerikai külügyminisztérium számítógépes hálózatába is.
A Bloomberg amerikai hírügynökség szerint az orosz titkosszolgálatok sikeresen álcázzák a kibertérben kifejtett tevékenységüket, és szakértőik szakmai tudása oly magas fokú, hogy azt, úgymond, még az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége sem képes feltárni. 2016 januárjában brit és amerikai források rámutattak, hogy az Európai Unió egységének és az Oroszország elleni szankcióknak az aláaknázása érdekében
az orosz titkosszolgálat pénzeli a földrész nyugati felének szélsőjobboldali pártjait.
A The Telegraph című angol lap akkor az utóbbiak között említette a magyar Jobbikot, az olasz Északi Ligát, a görög Arany Hajnalt és a francia Nemzeti Tömörülést (korábbi nevén: Nemzeti Frontot).
Az orosz katonai hírszerzés, és annak különleges erői egymás után jutottak nyomára a szakadár csecsen vezetők tartózkodási helyének, és sorra likvidálták őket: 1996-ban Dzsohar Dudajevet, kilenc évvel később Aszlan Maszhadovot, és közben Zelimhan Jandarbijevet. Az utóbbit azonban nem az Oroszországi Föderáció területén, hanem külföldön, Katarban, ahol az emír vendége volt. A tettesek – diplomáciai fedéssel működő titkosszolgálati emberek – lebuktak, és Putyin elnök személyes közbenjárására, továbbá hatalmas összegű váltságdíj kifizetésére volt szükség ahhoz, hogy hazaengedjék őket, ahol aztán ünnepélyes fogadtatásban volt részük. És még egy csecsen szál: tavaly augusztusban Berlinben lelőttek egy Zelimhan Hangosvili nevű grúz származású csecsen férfit, aki annak idején éveken át harcolt az oroszok ellen, majd a jelenlegi csecsen vezetéssel összekülönbözve Németországba menekült. A berlini rendőrség elég gyorsan azonosította a Vagyim Szokolov, alias Kraszikov nevű elkövetőt, akiről már csak az nem egyértelmű, hogy a Kadirov-féle mai csecsen rendszer, vagy az azzal közvetlenül kapcsolatban álló GRU megbízásából járt-e el.
Alig egy évvel Jandarbijev meggyilkolása után a GRU emberei – a nyugati kémelhárító szervek szerint az Andrej Averjanov vezérőrnagy vezette 29155 jelzésű kommandó tagjai – ismét külföldön próbáltak megölni többeket.
Első célpontjuk egy Emilian Gebrev nevű bolgár fegyvergyáros volt, akinek 2015. április 27-én egy szófiai mélygarázsban mérgező anyaggal kenték be a gépkocsija kilincsét.
Emilian GebrevAz üzletember rosszul lett, kórházba került, de túlélte, akárcsak fia, Hriszto, majd cégének egyik vezetője, Valentin Tacsiev is, őket a kommandó ugyancsak ilyen módon mérgezte meg. A fegyvergyárost, miután nagy keservesen meggyógyult, ismét megpróbálták meggyilkolni. A merényletkísérleteket azzal magyarázzák, hogy Gebrev egyrészt az Oroszországgal de facto hadban álló Ukrajnának szállított fegyvereket, másrészt több olyan kisebb országot látott el kézi lőfegyverekkel és lőszerekkel, amelyek addig alapvetően Oroszországtól szerezték be ilyen irányú szükségletüket, tehát konkurenciát jelentett az orosz cégeknek.
A bolgár hatóságok akkor eredménytelenül zárták le a Gebrev merénylői elleni nyomozást. A tettesek kilétére csak évekkel később derült fény, megint csak egy sikertelen gyilkossági kísérlet elkövetői után folyó nyomozás során. 2018 márciusában a nagy-britanniai Salisburyben egy Szergej Szkripal nevű férfit és leányát, Juliját mérgezték meg állítólag egy Novicsok (újonc) nevű titkos orosz idegméreggel.
Szkripal és lánya, JulijaEz a merénylet, amelyet az áldozatai ugyancsak túléltek, világszerte hatalmas visszhangot váltott ki. Szkripal korábban maga is a GRU embere volt, de azután brit zsoldba állt, odahaza lebukott, és hosszabb időt töltött a rácsok mögött. Kiszabadulása után kapott menedékjogot a szigetországban.
Amikor erről az ügyről kérdezték, Putyin elnök úgy reagált, hogy úgymond, mi szükségük lett volna Szkripal megölésére, hiszen az árulásáért már megbűnhődött.
Vannak azonban, akik nem érik be ezzel a magyarázattal. Azt mondják, ezzel az üggyel az oroszok példát akartak statuálni, hogy egyszer és mindenkorra elvegyék embereik kedvét az árulástól.
A brit elhárításnak sikerült feltárnia, hogy a merényletet közvetlenül megelőzően két orosz „turista” – két magas rangú GRU-tiszt – járt hamis névre kiállított útlevéllel Salisburyben. (Az orosz hatóságok által étrendkiegészítő-kereskedőknek mondott férfiak utólag egy tévéinterjúban azt állították, hogy a város nevezetes székesegyházának megtekintése végett utaztak oda, egyébként az útleveleik sorszáma „véletlenül” egymást követőnek bizonyult.) Egyikük, a Szergej Fedotov névre kiállított útlevél tulajdonosa (valódi neve Gyenyisz Szergejev) történetesen három évvel korábban éppen a Gebrev elleni merénylet idején járt Szófiában és – mit tesz isten – egy olyan szállodaszobában szállt meg, ahonnan rá lehetett látni a fegyvergyáros cége által használt teremgarázs bejáratára. És még egy véletlen: „Fedotov” Bulgáriában kapcsolatban állt egy Szergej Pavlov névre kiállított orosz útlevél tulajdonosával, aki később – állítólag a Szkripal elleni merényletet előkészítendő – Londonban járt. Fedotov-Szergejev amúgy is sokat utazgatott Nyugat-Európában: 2017 októberében például Katalóniában járt, éppen néhány nappal a Spanyolország egységét fenyegető népszavazás előtt.
A Nyugat-Európában tevékenykedő GRU-emberek egyébként korántsem minden esetben Moszkvából indultak feladatuk végrehajtására. Mint a francia Le Monde beszámolt róla, a brit, a francia, az amerikai és a svájci hatóságoknak sikerült felfedezniük az orosz hírszerzők és diverzánsok fészkét a felső-savoyai turistaparadicsom városaiban: Annemasse-ban, Evianban és Chamoix-ban, ahol senkinek sem tűnnek fel a külföldiek. A franciaországi kitérőnek köszönhetően az sem szúrhatott szemet, hogy a nyolc odatelepített orosz hírszerző nem valamely moszkvai járattal érkezett akciójának színhelyére.
Ámbár a számítástechnika mai fejlettsége mellett számos diverzánsakcióhoz nem is szükséges a helyszínre utazni, azokat a messzi távolból is el lehet követni. A 2016-os amerikai elnökválasztás előtt, amikor Moszkva – akárcsak az idén ősszel esedékes megmérettetés előtt – Trumpra tett, az orosz katonai hírszerzés hackerei behatoltak a Hillary Clinton mögé felsorakozott demokraták komputereibe, ahonnan a demokraták választási taktikájára vonatkozó adatokat nyertek ki, és publikáltak különböző – látszólag nem orosz – hírforrásokban.
Még ennél is egyszerűbbnek bizonyult hamis (fake) hírek elhintése a médiában, illetve bizonyos irányultságú kommentek elhelyezése a Facebook sokmilliós közönségének befolyásolására.
De mivel az orosz kormányzat számára azért a jelenlegi amerikai vezetés sem száz százalékig „kóser”, az orosz kincstári hackerek a legközelebbi múltban Trump ellenfeleinek is besegítettek. A világhálón ugyanis közreműködtek annak az egyébként valós hírnek az elterjesztésében, miszerint az amerikai államfő megzsarolta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, ami kétségtelenül a játékszabályok ellen való.
A Le Monde értesülése szerint a GRU APT28 nevű egységének hackerei 2017-ben attól sem ódzkodtak, hogy Macron francia államfő stábjának levelezésébe behatoljanak. A francia elnökválasztás első fordulója előtt vírusok bejuttatásával zavarták meg a jelölt és munkatársai levelezését,
a második forduló előtt pedig azt a hamis hírt kezdték terjeszteni, hogy Macronnak titkos bankszámlája van egy offshore bankban a Bahamákon.
Nyugati kémelhárító szervek a kiberbiztonsági cégek munkatársainak bevonásával egyre aktívabban igyekeznek felvenni a harcot az orosz katonai hírszerzés diverzáns tevékenysége, a GRU kibernetikai behatolása ellen. Csakhogy a támadó szinte mindig, és jó ideig, előnyt élvez a védekezővel szemben.
