Gáznyomás és elnyomás

Az új generáció a Kaukázusban nem az államilag ellenőrzött televízió, vagy a rádió segítségével mondja el véleményét a nagyvilágnak, hanem az internetet hívja segítségül. Többek között olyan szentségtörő gondolatokat is felvetnek, mint az örmény-azeri megbékélés, a szólásszabadság és a pénznyelő állami beruházások leállítása.

Mit kíván az új generáció Azerbajdzsánban?

Az alábbi felvételen például Baku egyik legfrekventáltabb helyén álló, de a háború óta üres örmény templom hívőit invitálják vissza az országba, biztosítva őket az egymás iránti kölcsönös tiszteletről és megbecsülésről.

Ám a legismertebb videójuk mégsem ez, hanem egy tréfás, képzeletbeli sajtótájékoztató volt, amelyen egy szamár beszél azerbajdzsáni élményeiről, és a szamár lét nehézségeiről.

Ezzel a videóval a készítők csupán a kormányszóvivők semmitmondó kommünikéi elé szerették volna görbe tükröt tartani. A hatalomnak azonban nem volt túl sok humorérzéke, mert a készítőket a videó nyilvánosságra kerülése után egy éttermi verekedés miatt letartóztatták, és akár öt év börtönre is ítélhetik.

Az eset nagy port vert fel, több európai és tengeren túli médium is foglalkozott az esettel, a letartóztatottak ügyvédei pedig azt hangoztatták, hogy védenceik egyértelműen politikai okokból kerültek börtönbe.

Gázvezeték és ellenzék: a nyomás egyre csak fokozódik

Parvana Persiani, Adnan Hadijaza barátnője jelenleg hazánkban tartózkodik, vele beszélgettünk országa jelenéről és lehetséges jövőjéről, illetve a bloggerek fogva tartásának körülményeiről, és a várható büntetésről.

Mit érdemes tudni az azeri társadalomról? Milyen széles ott a középosztály?

Maga az ország gazdag, köszönhetően az olaj- és gázmezőknek. Az elmúlt egy évtizedben pár ezren felemelkedtek, de őket nem igazán nevezhetjük magánszférának. Egyrészt ők is egy jól behatárolható körből érkeztek, másrészt óriási a korrupció, minden a 13 minisztériumon keresztül fut át. Aki például banánt, akar importálni, annak nincs erre esélye, mert többek között ez is az állam monopóliuma – vagy valakié, akinek jó kapcsolatai, esetleg rokonai ülnek a minisztériumokban.

A pénz értelmetlen dolgokra megy el, állami ünnepségekre és presztízsberuházásokra. Legutóbb a kormány „Virágünnepet” hirdetett, és az állami média szerint (forintra átszámolva) 3 és fél milliárd forint értékben importáltak Hollandiából és Németországból virágokat…egyetlen napra, mert másnap mindet kidobták! De hasonló összeget emésztett fel a jelenlegi elnök édesapjának a „születésnapi bulija”. Mivel mindenki az állami szférában dolgozik, ezért senki sem mer nyíltan politizálni, nehogy elveszítse munkahelyét.

Valós eredmény a legutóbbi választásokon a jelenlegi kormánypárt 89%-os támogatottsága?

Dehogy (nevet)! A három legnagyobb ellenzéki párt bojkottálta a választásokat, mert nem kaptak egyenlő feltételeket a kampány alatt. Így a jelenlegi elnök (a korábbi elnök, volt SZSZK vezető, és KGB ügynök fia) maradt az egyetlen ismert név a listán. Jellemző, hogy ő hat éve nem is ad interjúkat hazai újságoknak, a kampány alatt sem láttuk egyszer sem a képernyőn, tehát azt sem tudta senki, mi a programja. A többiek viszont nem kerültek képernyőre. A legtöbb választó számára egyedül ő volt ismerős… öt éve ő dőlt a vízcsapból is, de tavaly már nem erőltette meg magát.

Tehát nincs is remény a változásokra?

2005-ben az ukrajnai narancsos forradalom mintájára nálunk is az utcára vonultak az emberek, mert elegük lett a korrupcióból, és a demokrácia napról-napra történő visszaszorulásából. A rendőrség azonban brutálisan lépett fel, elveszett a remény a változásokra, legalábbis az emberek elveszítették a hitüket. Azonban Adnan és Emin fellépése mindent megváltoztatott. Mindketten külföldön végeztek egyetemet (Adnan az Egyesült Államokban, Richmondban, Emin pedig Németországban), egy teljesen új hangot hoztak a hazai közéletbe. Ráadásul egyiküknek sincs egy fikarcnyi politikai ambíciója sem, pártokhoz sem kötődnek, mindössze a szabad vélemény nyilvánításért küzdenek, ezért is fél tőlük a hatalom.

Mekkora a támogatottságuk otthon?

Mivel a média – az állami televíziók, vagy a rádióadók – a hatalom ellenőrzés alatt állnak, csakis az interneten szólíthatják meg az embereket. Ráadásul ettől az évtől kezdve az állam – licenchiányra hivatkozva – betiltotta a BBC, az Amerika Hangja, és a Szabadság Rádió adásait is. Pedig korábban ezek az adók szóltak minden taxiban, étteremben. Nekünk csak a Yahoo, a Twitter és a Facebook maradt, illetve a különböző blogok. Az internet egyelőre nem túl elterjedt, de Iránnal ellentétben a kormányzat csak figyeli, de nem blokkolja ezeket az oldalakat. Sőt, érdekes módon nem is akarja, mert kifelé egyfajta demokratikus image-t akar sugározni. Ismertségük igazából csak a letartóztatásuk után lett mind otthon, mind külföldön.

Mi történt pontosan a letartóztatásuk napján?

Adnan és Emin éppen egy étteremben beszélgettek aktuális politikai eseményekről, amikor két kisportolt fiatalember beléjük kötött. Ők el akarták kerülni a verekedést, mert sejtették, hogy provokációról van szó (korábban két újságírót ítéltek el hasonló módszerrel). Emin például mínusz hat dioptriás szemüveget visel, és hatvan kiló, senki sem gondolhatja komolyan, hogy ő kezdeményezte a verekedést! Amikor Adnan felhívott, azonnal odasiettem, Emin lábából egy törött üveg állt ki, ömlött belőle a vér…mégis őket tartóztatták le rendzavarásért. Ráadásul a támadók elől az étterem melletti rendőrkapitányságra menekültek, ahonnan elvitték őket egy másik kapitányságra. Hogy miért? Hogy hivatalosan is elmondhassák, hogy menekültek, de egy távolabbi helyen elfogták őket.

A tárgyalás és a fogva tartás is hasonló módszerekkel folytatódott?

48 óráig semmit sem tudtunk róluk, de ez idő alatt is össze voltak bilincselve, mint az állatok. Két hónapig tartották őket előzetesben, ennyit csak rablógyilkosok kapnak nálunk. Szerencsénkre éppen Bakuban volt a német ombudsman, Günther Nokke, aki azonnal a helyszínre sietett, és nagyon sokat segített nekünk! Jellemző, hogy a tárgyaláson a két „megtámadott” egyike azt vallotta, hogy Adnan orra azért tört el, mert megütötte őt, és olyan nagyot ütött, hogy elveszítette az egyensúlyát, és lefejelte az asztalt. Ezen már mi is csak nevetni tudtunk. De sajnos könnyen lehet, hogy öt évre is elítélhetik őket. A bíróságok függetlensége nálunk sajnos csak illúzió.

Mekkora visszhangja volt a letartóztatásnak?

Nagyon nagy, belföldön és külföldön egyaránt! Engem megdöbbentett, hogy Magyarországon is olvastál erről. Írt róluk a Washington Post, több angol és francia lap is. No meg azok a betiltott rádiócsatornák, amik közvetlenül már nem foghatók, de az interneten keresztül igen. Sőt, voltak megmozdulások azeri nagykövetségek előtt is. Nem véletlen, hogy az amerikai külügy, amelyik tavaly még melegen gratulált az azeri népnek a választások eredményéhez, most már a szólásszabadság és a demokrácia miatt aggódik. A külügyminiszterünk legutóbb Kolumbiában vendégeskedett, és a helyi egyetemen a feltett kérdések több,mint a fele a bloggerekkel volt kapcsolatos –vöröslött is a feje a méregtől!(nevet). Most már azok az azerbajdzsániak is ismerik őket, akik biztosan soha nem hallottak volna róluk. Mi otthon nem tüntethettünk nyíltan, ezért teliplakátoltuk a várost egy éjszaka a blogjuk címével, és a fényképükkel, de másnapra majdnem az összes plakát eltűnt.

Hisztek benne, hogy a barátod és Emin kiszabadulhatnak a börtönből?

Mást nem tehetünk. Harcolunk a saját módszereinkkel, próbáljuk nyomás alatt tartani a kormányt, de kizárólag békés eszközökkel. Elviseljük, hogy hazaárulónak tartanak minket azért, mert nem akarunk örményeket ölni. Hallottunk arról az esetről, amikor egy azeri katona baltával agyonvert egy alvó örményt…nálunk sokan hősnek tartják, számunkra ő egy őrült gyilkos. Elviseljük, hogy a félrevezetett, kormánypropagandát hallgató honfitársaink amerikai kémeknek tartanak. Toleráljuk az országban terjedő, a kormányzat által is erősített iszlámot, és minden más vallást. Elviselünk és tolerálunk mindent, hiszen ebben hiszünk, ezért harcolunk!