Futball: Ahogyan a cigányból magyar lesz

Szabóné- Ibolya-, kinyújtja a karját és körbe mutat az elvadult réten. Csak a mező két végén álló, háló nélküli kapuk utalnak arra, hogy itt futballpálya van. „Sajnos, senki nem játszik rajta” - mondja. „Pedig sok gyerek él itt”. Szabóné családsegítőként dolgozik itt Tiszabőn. A 2000 lakosú település Budapesttől 150 km-re délkeletre található. Tiszabő egyike a legszegényebb magyarországi településeknek. A lakosság 90 %-a szociális segélyből él. Csaknem valamennyien romák, és így az ország legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbségéhez tartoznak. „Egy kis mozgás nem ártana a gyerekeknek. Éppen úgy tudnának focizni, mint bárhol másutt a gyerekek” - sóhajt fel Szabóné, és a rét irányába fordul.

Szabóné tudja, hogy a tiszabői gyerekek elméletileg akár focizhatnának is, de ugyanígy azzal is tisztában van, milyen jelentős akadálya van ennek. A faluban semmiféle sportegyesület sem működik, csak alkalmanként van iskolai sport, és naponta is csak négy alkalommal megy az autóbusz a szomszédos településre. Senkinek sincs autója. A tiszabői gyerekek nem futballoznak, és semmiféle más sporttal sem foglalkoznak. És ha egyszer valaki megvizsgálja a magyar profi futball-ligát, az arra a következtetésre juthat, hogy ez az egész országban hasonló a helyzet. A romák egyértelműen alul reprezentáltak a futballban, amely társadalmi szempontból Magyarország legfontosabb sportága.

Tény, hogy az olyan érzékeny adatokat, mint amilyen az etnikai hovatartozás, törvény védi. A törvény szerint csak az számít romának, aki annak vallja magát. „Csupán egy maréknyi játékos, talán öt-tíz fő keresi a kenyerét a futballal” - véli Vécsei Gábor magyar sportmenedzser. Így az ország profi futballistáinak alig két százaléka kerül ki a romák közül, akik pedig a magyar lakosság megközelítőleg tíz százalékát teszik ki.

Diszkrimináció és szegénység

A legnagyobb gondot a mindennapi diszkrimináció és a szegénység okozza - véli Vécsei: „Sok romának a meghatározó időszakban, amikor serdülőkorba lép, már a családjáról kell gondoskodnia, és távol marad az edzésről”. Az egyesületek edzői ilyenkor a legtöbb esetben leírják a játékost. Mások, mint pl. Tiszabőn, meg sem próbálkoznak a sporttal, mert hiányzik a szükséges infrastruktúra. Még abban az esetben is gyakran előfordul, hogy etnikai magyaroknak biztosítják az elsőbbséget, amikor egy játékos különösen sokat ígérő tehetség.

E kiegyensúlyozatlanság leküzdése céljából két évvel ezelőtt Vécsei egy kollégájával közösen megalapította a „Polgár Alapítvány az Esélyekért” (Polgar Stiftung für Chancen) nevű NGO szervezetet, amely azóta is szervezi a „Foci Tehetségek” elnevezésű programot. A szociálisan hátrányos régiókban tehetségkutató rendezvények segítségével támogatják azokat a tehetséges fiatal futballistákat, akiknek e támogatás nélkül semmiféle esélyük sem lehetne arra, hogy felhívják magukra a figyelmet. A legtöbb esetben romákról van szó, mert e kisebbségnek közel a fele a szegénységi küszöb alatti színvonalon él. A szegénység újra termeli önmagát, és a megörökölt kirekesztettséggel együtt erősödik a többségi társadalom előítélete is: a romák tanulatlanok, képtelenek arra, hogy integrálódjanak, és főképpen az, hogy bűnözők. Eközben gyakran megfeledkeznek arról, hogy pontosan a bűnözés az, ami inkább a szegénységhez kapcsolódik, mintsem a nemzetiségi származáshoz.

Vécsei a Budapesti Corvinus Egyetem első emeletén ül egy nagy asztal mellett. Meggyőződése szerint potenciálisan a labdarúgás a szegénységből kifelé, a szociális integrációhoz vezető a legegyszerűbb út. „A sport helyettesítheti a képzettséget”. Csak soha nem szabad feladni, amire pedig sok roma hajlamos, aki generációkon át munkanélküliként élt.

Pisont István karriert csinált

Mert vannak példaképek, akik sikeresek lettek a profi labdarúgásban. Sokan emlékeznek még Pisont Istvánra, aki hosszú ideig az egyetlen roma volt a magyar labdarúgásban. Az 1990-es években az Eintracht Frankfurtnál volt szerződése, és 31 alkalommal játszott a magyar nemzeti válogatottban. Sikerei révén Pisont új nevet szerzett magának, amely nem a sajátja volt valójában: „Cigánynak” szólították. Azért mert egyike azon kevés kiszolgált profi játékosnak, akinek külföldi tapasztalata is van, Pisont ma Magyarország U16-os válogatottját irányítja.

A legújabb sikeres példa a 26 éves Irhás Ignácé, aki az első ligás Szombathelyi Haladás középpályása. Észak-kelet Magyarországról, egyszerű körülmények közül származik. A diszkrimináció ellenére is mindig focizott. „Amikor kicsi gyerek voltam, mindig „koszos nomádnak” hívtak. Olyankor irigységből, mert jobban játszottam, mint ők”.

Szidalmazzák Irhás Ignácot

Két évvel ezelőtt, a hagyományokkal bíró Budapesti Ferencváros Clubbal vívott kiesési rangadón szidalmazták először az ellenséges csapat szurkolói. Annak ellenére, hogy fájdalmat okoz számára a gyűlölet, Irhás nem szégyelli magát romának vallani. A politikai körülményekre való tekintettel azonban megérti, ha mások nem merik megtenni ezt a lépést. Irhás nem árulja el, hogy ismer-e más romákat is a kollégái között. Mert a romák nem csak a gyűlöletnek vannak kitéve, hanem jó okuk van arra is, hogy féltsék az életüket.

Elvégre az utóbbi években felerősödött a diszkrimináció. 2010 eleje óta a Jobbik révén egy szélsőjobboldali és nyíltan roma ellenes párt a harmadik legerősebb párt a nemzeti parlamentben. Legutóbb számtalan gyilkosságot is elkövettek romák sérelmére. Márciusban az ország északi részén levő faluban, Gyöngyöspatán fasiszta verőlegények vették át a rendőri hatalmat, hivatalosan azért, hogy a biztonságról gondoskodjanak.

A kisebbségek diszkriminációja egyáltalán nem új téma a magyar sportban, különösen nem a labdarúgásban. Négy évvel ezelőtt néhány klub azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a szurkolói kifütyülték és szidalmazták a fekete bőrű játékosokat. Egy panaszt követően a Fifa megígérte a Magyar Labdarúgó Szövetségnek, hogy kivizsgálja az ügyet. A helyzet azóta ténylegesen javult. A romák és a nemzeti magyarok között a helyzet azonban továbbra is gyakran feszült.

„Nekünk még több olyan cégtáblára van szükségünk, mint amilyen Irhás Ignác” – mondja Vécsei, és egy pillantást vet az egyetem előcsarnokában levő Marx-szoborra. „Végül is mindannyian magyarok”. Az embereket tipikus módon addig tekintik „csupán” romának, amíg ezt a sikereik megengedik. „Ha kiemelkednek, akkor magyarnak fogadja el őket a közvélemény, és semmit nem számít a származásuk”. Így történt ez Pisont István vagy a sikeres bokszoló, Kótai Mihály esetében is.

Félelem a futball-tehetségkutatóktól

„Egyszer majd Irhás Ignác lehet a következő cigány, akiből magyar lesz” – mondja gunyorosan Vécsei. Irhást is egy tehetségkutató fedezte fel. A „Foci Tehetség”- nyomatékosít. Akkor is, ha ez a munka nehezebb, mint gondolták. „Sok gyermek nem akar eljönni a tehetségkutató eseményre. Nincsenek hozzászokva a tolongáshoz” – világosít fel Vécsei. Az sem hanyagolható el, hogy sok szülő vonakodik attól, hogy idegenekre bízza a gyermekét.

A politikai helyzet alakulása miatt ez teljesen érthető, véli Szabóné, Ibolya. Náluk Tiszabőn a „Foci Tehetségek” még soha nem rendezett tehetségkutató sporteseményt. Különben is – ismeri el – előbb egy futballpályát kellene itt létesíteni.

Fordította: dr. Gonda László