Frusztrált angol nők

A megkérdezettek hatvan százaléka, vagyis tízből hat nő arra panaszkodott, hogy az élete beleszürkült a napi rutinba, már a saját megjelenéséből is elege van, és általában is unja a saját életét.

Egyharmaduk ehhez még hozzátette: sokkal egyhangúbbnak és átlagosabbnak érzi az életét, mint öt évvel ezelőtt. Hiányolják a kalandot és az izgalmat a mindennapjaikból, és ez az öltözködésükre épp úgy vonatkozik, mint a szabadidőre vagy arra, mi történik a hálószobában.

A panaszlistát folytatva a megkérdezettek többsége krónikus önbizalomhiányról panaszkodik, ami ráadásul ilyenkor a hosszú téli napok közeledtével csak fokozódik. A megkérdezettek egynegyede pedig úgy érzi, hogy ez az önbizalomhiány gátolja érvényesülésüket a munkahelyen és azon kívül is. Minden ötödik válaszadó ezen felül meg van győződve arról, hogy egyre rosszabbul öltözik, és attól fél, hogy előbb-utóbb éppen úgy fog kinézni, mint saját anyukája.

A felmérésről beszámoló bulvárlap alaposan eldugta azt az információt, hogy ezt a kutatást egy női ruhákat árusító internetes portál rendelte meg – az eredmények ettől persze még igazak lehetnek, de ennek fényében lehet értékén kezelni azt a további részletet, hogy a megkérdezettek felének ruhatárában a fekete az uralkodó szín, továbbá hogy a szóban forgó üzlethálózat saját pszichológusa szerint “már az is jelentősen javíthatja önértékelésünket és hangulatunkat, ha piros ruhát veszünk fel, vagy legalább valamilyen piros színű kiegészítőt teszünk magunkra”.

A felmérésben részt vevők 37%-a egyébként a farmer-trikó alapöltözet lelkes híve, esetleg az örök ‘tréningnadrág-kardigán’ együttesé, és csak minden tizedik nő visel rendszeresen élénk színű és szokatlan darabokat.

A pszichológusoknak persze aranybánya egy ilyen felmérés. Ha nem marketing vagy bújtatott reklám van mögötte, akkor is elgondolkoztató, hogy a média celebekre kihegyezett általános stílusa, a gazdag és híres emberek életstílusának minden részletre kiterjedő reklámozása és utánzásuk kényszere nem ébreszt-e teljesen hamis és teljesíthetetlen elvárásokat az átlagemberekben, amelyekre csak frusztráció és boldogtalanság lehet a válasz, főleg, ha erre az objektív körülmények (munkanélküliség, gazdasági válság) még rá is tesznek egy-két lapáttal.

Judi James viselkedéspszichológus szerint “nagyon könnyű mindannyiunknak beleesnie a rutin csapdájába. A munkánk vagy anyagi helyzetünk miatti aggodalom sokunkat arra késztet, hogy kevesebb kockázatot vállaljunk, ettől aztán még átlagosabbnak érezzük magunkat, és ez károsan befolyásolhatja önbizalmunkat és boldogságérzetünket”. A pszichológus szerint már az apró változtatások, a kis lépések is sokat segíthetnek. Igyekezzünk például tudatosan javítani testtartásunkon, viseljünk élénk színeket, díszítsük környezetünket, ez is boldogabbá és bizakodóbbá teheti mindennapjainkat és az életünket. A nők harmada szerint az idő, az energia és a bátorság hiányzik ahhoz, hogy kialakult helyzetén változtasson.

A válaszokból kialakult “frusztrációs index” listavezetője a pénzhiány, ezt követi a rutin, az unalmas öltözködés, az érdekes szabadidős programok hiánya, a házimunka, az unalmas ételek, a nyaralás hiánya, míg a munkahelyi unalom a lista végén szerepel. Sokan hiányolják a spontaneitást is önmagukból, és szinte minden megkérdezett úgy vélte: máris jobban érezné magát, ha lecserélhetné a ruhatárát, néhányan pedig úgy vélték: legszívesebben önmagukat cserélnék le…

A felmérés összegzéséhez hozzászóló olvasók szerencsére nem vesztették el önbizalmukat és kritikai érzéküket. Ahogy egyikük megfogalmazta:
“Ki a bánat fizet azért, hogy egy ilyen ostoba felmérést elkészítsenek? És miért is kéne tudnunk minderről? Természetes, hogy néha mindannyian – és nemcsak nők – elégedetlenek vagyunk, de ez hozzátartozik az élethez! Rajtunk múlik, hogy a saját életünket érdekesebbé tegyük.”