Egész Cannes Röhrig Gézáról beszél
Egész Cannes róla beszél, hála a Saul fiában nyújtott meglepő alakításáért. Így vezeti be a film főszereplőjével készült hosszú beszélgetést a brit The Guardian.
Röhrig Géza azzal kezdte, hogy nem tanultunk semmit Auschwitzból. Az ottani embertelenséget most a kurdok és mások ellen vetik be. Az emberek bizonytalanságot éreznek a jövő miatt. Káoszt tapasztalni, mert a nagyhatalmak nem jutnak minimális egyetértésre sem. Azt mondja, nem hitelesek az olyan filmek, mint a Schindler listája, amelyben van egy jó meg egy rossz figura, mert igazából bennünk van a jó és a rossz. 1944 egyik tanulságának azt nevezi a szemlélődők számára, hogy nem szabad hagyni a dolgokat megtörténni.
A mai helyzetről úgy látja, hogy minden országban más és más a társadalom, de bármely csoporthoz tartozol is, állást kell foglalnod, ha az emberiség elleni bűncselekményekről van szó, legyen az Szíriában, Amerikában vagy éppen Izraelben. Nem gondolja, hogy apolitikus elefántcsont toronyban élnénk.
(Egyébként Röhrig allergiás a rivaldafényre, viszont nemrégiben ikrei születtek.) Azt fejtegeti, hogy a fogyasztói társadalom az érzékeket célozza meg, és azzal fenyeget, hogy teljesen megüli az agyadat. Miért nem merünk nevetni, ezt vagy azt kipróbálni? Egyébiránt Cannes-t sekélyesnek, sőt üresnek érzékeli, és ez fáj neki.
Nemes László azt mondja, azért őt választotta a főszerepre, mert az arca és a teste folyton változik. A sajtótájékoztatón Röhrig ingerülten reagált, amikor egy újságíró azt fejtegette, hogy a Sonderkommando tagja félig áldozatok, félig hóhérok voltak. Szerinte sokkal inkább az előbbi kategóriába tartoznak. A pokol kellős közepén léteztek, megérdemlik a legnagyobb tiszteletet. Csak éppen a többiek a lágerben ezt nem tudták róluk, hiszen el voltak zárva egymástól, ezért sok dühöt vetítettek ki rájuk.
A főhős ugyanakkor jogosnak tartja a kérdést, hogy a sonderkommandósok miért segítettek megtéveszteni a halálba küldött tömegeket. Bár azt sem tartotta volna célravezetőnek, ha ezek az emberek pánikot és vérfürdőt idéztek volna elő. Ezért úgy véli, bármennyire is rossz volt a hazugság, helyénvalónak kell tekinteni. A többiben, a tetemek eltakarításában stb. nem lát semmi kivetnivalót, ez volt az egyetlen út a túlélésre.
Röhrig istenhívő, de nem a teremtő volt az, aki felsorakoztatta a zsidókat, cigányokat, szovjet hadifoglyokat és a többieket, és lemészárolta őket. Az emberi család tette ezt. Isten már sokkal előbb megállíthatta volna az eseményeket, és ezt is kellett volna tennie. De a főszereplő úgy gondolja, hogy Isten valahogy mégiscsak fogta minden egyes zsidó kezét a gázkamrában, és ez a helyzet a kurdokkal, tuszikkal, örményekkel, izraeliekkel, palesztinokkal is, mindenkivel, aki igaztalanul szenved.
A túlélőknek nincs joguk azt mondani, hogy Isten nem volt jelen, mert akik meghaltak, azok már nem tudják elmesélni a dolgokat. Ugyanakkor Röhrig tiszteletben tartja az ateizmust. Az idősebbik fia például nem hisz.
A Saul fia különleges figyelmeztetés a bálványimádás ellen. Röhrig azt mondja, időnként ő is beleesik ebbe a hibába, de amikor rájön, akkor ezer darabra veri szét a bálványait.
