Az EU összezárt a britekkel szemben, nem csatorna, hanem betonfal fog elválasztani

2018. október 6. 18:50 - szerző: Hajdú Tímea

Nagy-Britanniában ahány politikus, annyi Brexit-terv van, Theresa May életképtelennek titulált tervét olyan sértettséggel és felsőbbségességgel dobta vissza az EU, mint a megbántott hölgy az őt eláruló kedves leveleit. May tervét belülről is támadják az euroszkeptikus toryk, és nem élvezi a Munkáspárt Brexit-párti szakaszának támogatását sem. Bár sok hang követel új népszavazást, a jövő márciusban tervezett kilépésig már valószínűleg nincsen idő új referendumot kiírni. Az elmúlt két év eredménytelen gazdasági tárgyalásai nem igazán jó előjelei az októberi brüsszeli tárgyalásoknak az elválás végleges tervéről.

Valamikor a brit birodalom hadihajói uralták az óceánokat. A birodalom azzal üzletelt, akivel akart, és azon uralkodott, akin akart. Ma ezek a fregattok az angol kikötőkben ringanak a vízen, emléket állítva annak, hogy egykor a világ urai szálltak tengerre rajtuk. Az elmúlt száz évben már sokat beszéltek és írtak a britek bukásáról, ahogy darabonként elvesztették birodalmukat és a világban elfoglalt vezető szerepüket. A birodalom utáni országban még mindig élnek a régi berögződések, de ma már a britek kereskedelmi és hatalmi helyzete napról napra rosszabb. Mindeközben a konzervatívok gyenge hatalmát belső viszályok szaggatják szét, a Munkáspárt vezetése pedig kormányozni akarna, de nem hajlandó elkötelezni magát sem a Brexit mellett, sem pedig ellene. A pártok konferenciái után a brit vezetők mottója lehetne az amerikai komikus, Groucho Marx mondása, hogy „ezek az elveim, s ha nem tetszenek, nos, akkor van helyettük másik”.

A Munkáspárt most lezajlott éves konferenciájának jelszava: Újjáépíteni Nagy-Britanniát a tömegnek, és nem egy szűk rétegnek. Jeremy Corbyn pártvezető ezúttal megúszta puccskísérlet nélkül, bár a párton belül most is sokan a távozását kívánnák. Corbyn ellen a nyáron újabb kosárnyi antiszemita vád gyűlt össze. A legsúlyosabb közülük, hogy Corbyn megkoszorúzta az 1972-es müncheni olimpián az izraeli sportolókat meggyilkoló Fekete Szeptember tagjainak sírját. Később azt nyilatkozta, hogy nem tudta, mi történik pontosan, amikor megkoszorúzta a sírt. Aztán előkerült egy 2013-as beszéd, amelyet a Palestinian Return Centre-ben tartott, amely szervezet a több millió palesztin leszármazott Izraelbe való visszatéréséért kampányol. Corbyn a videóban elmondja, hogy szerinte két baj van a brit zsidósággal, az egyik, hogy a brit cionisták nem akarnak történelmet tanulni, a másik pedig, hogy nem értik az angol iróniát. A Channel 4 csatornának adott interjúban a vádakra reagálva elmondta, hogy ő ellenzi az antiszemitizmust, és szerinte nem antiszemitizmus, ha ő vitatkozni akar Izraelről. A botrányok közepette még a brit liberális napilap, a The Independent is szerkesztői vezércikkben kritizálta Corbynt, amiért annyira erőlködik, hogy antiszemitának tűnjön, és még az újság olvasóinak 60 százaléka is úgy érezte, hogy a politikus rosszul kezelte a vádakat. A Munkáspárt már 2016-ban átélt egy nagy antiszemita botrányt, mikor Naz Shah képviselőnő azt mondta, az izraeli–palesztin-konfliktust az oldaná meg, ha a zsidó állam Amerikába költözne. Az egy időre felfüggesztett, majd bocsánatot kérő Shah-t Corbyn a nyáron egyenlőségi árnyékminiszternek nevezte ki.

EU-csúcs Salzburgban
Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna

A konferencián ennek ellenére a Munkáspárt egységesnek tudott mutatkozni a külvilág felé. A Munkáspárt árnyék-Brexit-minisztere a válási terv megszavazásának hat feltételt szabott. Közülük a legfontosabbak a vámunióban és a közös piacban való maradás, valamint az ír határ ügyében a jelenleg fennálló helyzetnek a megmaradása. Corbyn parlamenti pályafutása során mindig is euroszkeptikus volt. A konferencia után adott Channel 4-interjúban elmondta, hogy ő a szabad piac bizonyos aspektusainak volt mindig a kritikusa. Arra a kérdésre, hogy ha hatalomra kerülne, támogatná-e az unióban való maradást, nem volt hajlandó válaszolni. A párt egyértelműen a konzervatívok bukására számít, bár minden nagyobb felmérés szerint a toryknak még mindig van pár százaléknyi előnyük. A Munkáspárt olyan nagyságrendű reformokra készül, amilyeneket utoljára 1945-től Clement Attlee kormánya hajtott végre. Corbyn a nagy cégekre, különösen a technológiai óriásokra magas adókat vetne ki, és nagy államosításokba kezdene. A háború utáni kormány a jóléti állam megalapításába, majd annak fenntartásával járó hatalmas költségekbe végül 1951-ben belebukott, és az idős Churchill visszaköltözhetett a Downing Streetre. Ha a Brexit közepette hatalomra kerülő Munkáspárt szociális reformokba kezd, annak komoly gazdasági következményei lehetnek.

A munkáspárt tehát már kormányozna, mindeközben a konzervatívok között továbbra is a Brexit részleteiről folyik a vita. A May-terv elleni lázadást a nyáron külügyminiszteri pozíciójáról távozó Boris Johnson vezeti. Lemondása az után, hogy a Brexit-miniszter, David Davis kiszállt a kormányból, kísérlet volt, hogy Theresa Mayt kimozdítsák a hatalomból. Aztán a nőügyei miatt a vezetői versenyből kiszoruló Johnson felesége benyújtotta a válókeresetet, és újabb afférja került nyilvánosságra. De May párton belüli szövetségesei nem ezért, hanem a politikus komikus kommentjei miatt próbálták kitolni őt a pártból. Johnson egy interjúban a teljes testet eltakaró burkát viselő nőket postaládához és bankrablókhoz hasonlította. A kommenteket egyesek gyűlöletbeszédnek titulálták, és még a rendőrség is nyilatkozatot tett róluk. Johnson úgynevezett Kanada-modellt vázolt fel, amely abból állna, hogy a britek az EU-val hasonló kereskedelmi szerződést kötnek, mint amilyet Kanada. Ezt a párt nagy része azonnal elvetette. A párt egyik vezető euroszkeptikusa, Jacob Rees-Mogg a konferencia előtt nem Brexitről szóló saját tervével, hanem egy új családreform tervezetével állt elő. Ez azért érdekes, mert Margaret Thatcher óta a toryk kizárólag a gazdaságra és a biztonságpolitikára koncentráltak, és közben elfeledkeztek az emberről. Rees-Mogg azok közé tartozik, akik szerint remek lehetőség, ha nincs megegyezés az Európai Unióval.

Mára a Brexitről szóló viták szinte a gazdasági kérdésekre koncentrálódnak. Pedig eredetileg a legtöbb euroszkeptikus a bevándorlás csökkentésére és az egyre terebélyesedő európai jogra szeretett hivatkozni mint érvekre a kilépés mellett. A kormánypárt úgy beszélt a kilépésről az elmúlt két évben, mintha hatalmas kereskedelmi lehetőségek nyílnának a válás után. Ezt táplálták az új amerikai kormány folyamatos ígéretei egy különleges kereskedelmi szerződésről a Brexit után. Ugyanakkor a nemzetközi kereskedelem egyik fontos tapasztalata a gravitációs modell, vagyis hogy egy országnak elsősorban azokkal érdemes kereskednie, akik közel vannak hozzá. Most pedig ott tartunk, hogy ha a britek kilépnek a közös piacból, az olyan lesz, mintha az országot hirtelen nem csatorna, hanem hatalmas betonfal választaná el Európától. Dugók, szállítási problémák és káosz várható jövő márciusban. Ennek ellenére a konzervatívok között egyre erősebb azoknak a hangja, akik a megegyezés nélküli, kemény elszakadás mellett érvelnek. Ők a negatív gazdasági előrejelzések ellenére is kitartanak amellett, hogy Anglia csak nyerhet a kilépéssel.

Az angol földhözragadt optimizmus az összeomlás árnyékában is megmaradt. T. S Eliot A puszta ország című versében a London Bridge összeomlik, a világvárosok tornyai ledőlnek és London utcáit halottak kísértik, mégis, a szürreális összeomlás közepette megszólal az angol, hogy talán a földjeim ügyét mégiscsak el kellene rendeznünk. A Brexit körüli brit politizálás mára kezd az ehhez hasonló száraz mondatok ismételgetéséből állni. / Hajdú Tímea