Türkiz és zöld – Sebastian Kurz második koalíciója

2020. január 21. 18:10 - szerző: Heltai András

„Ausztria iránti felelősségből” – olvasható a Néppárt és a Zöldek alakította új bécsi kabinet programjának bevezetőjében. Mintegy mentegetőzésként, hogy a tavaly májusig a szélsőjobbal kormányzó konzervatívok most az igencsak baloldali környezetvédőkkel szövetkeztek. Az új K.u.K (Kurz és Kogler) bizonytalan kimenetelű, de izgalmas kísérlet. Ha sikerül, akár európai példát adhat, elsőként a németeknek.

Sebastian Kurz, a Néppárt (ÖVP) elnöke huszonnégy évesen került kormánypozícióba, és a régi-új kancellár még mindig csak harminchárom éves, de politikuskaméleoni tulajdonságai párját ritkítják. Színváltoztatási képessége szó szerint is értendő: a fekete helyett a türkizt tette meg a Néppárt emblematikus színévé.

Pártja korábbi hagyományos partnerével, a szociáldemokratákkal szakítva tizenhat hónapon át kormányzott együtt a szélsőjobboldali Szabadságpárttal, az FPÖ-vel, amelyre az osztrákok több mint negyede szavazott a 2017-es választáson. Kulcspozíciókat, köztük a belügyi és a külügyi tárcát engedte át a nyíltan fajgyűlölő, Putyin pártjával hivatalosan, az illegális neonácikkal sutyiban kapcsolatban álló pártnak. Annak elnöke, Heinz-Christian Strache alkancellár lett. Őt tavalyi budapesti látogatásán „régi barátjának” nevezte Orbán Viktor, és követendő példaként méltatta az ÖVP és az FPÖ szerinte sikeres kormányzását.

Osztrák kormányalakítás Sebastian Kurz és Werner Kogler
Fotó: MTI/EPA/Florian Wieser

Azután egy titokban felvett videóból, majd annak következményeiből kiderült, hogy Strache, a fogtechnikusból lett alkancellár nemcsak hitvány gazember, hanem sötéten buta is. A felvételen egy orosz oligarcha rokonának vélt szőke nőnek árulta részegen hazáját, majd kitűnt az is, hogyan csapolta meg nagy összegekkel a pártkasszát. Ez már Kurznak is sok volt: előre, új választásokba menekült, mégpedig sikerrel: az ÖVP 37 százalék fölé erősödött, az FPÖ viszont vagy 10 százalékot zuhant. A kancellár mégsem zárta ki a migránsokat patkánynak minősítő, az EU-t elutasító szélsőjobbal való újabb szövetséget, sem azt, hogy a 21 százalék felett végző szocdemekkel álljon ismét össze. Végül azonban – a politikai észszerűség szempontjából érthetően – a Werner Kogler vezette Zöldekkel fogott össze, akik valaha volt legjobb eredményüket érték el – ami még így is alig 14 százalék.

Sok volt a kétely, miként lehet összeegyeztetni a két párt szélsőségesen eltérő alapelveit, politikai céljait. A haza iránti felelősségre hivatkozva azonban mindkét fél engedett – miközben az erőviszonyok távolról sem kiegyenlítettek. Az ÖVP tíz posztot kapott az egyébként többségében nőkből álló kormányban, köztük valamennyi fontos minisztériumot. A Zöldek négyet, köztük egy szupertárcát, amely a környezetvédelem, a közlekedés, az infrastruktúra, az energia, a technológia ügyeit felügyeli. A tavaly óta regnáló hivatalnokkormányból csak egy ember folytatja az új kabinetben: Wolfgang Schallenberg külügyminiszter. Az arisztokrata sarj apja is diplomata volt, fia Sebastian Kurz embere.

Érdekes a Zöldek jelölte igazságügyi miniszter: Alma Zadić tízéves volt, amikor bosnyák családja Ausztriába menekült. Bécs után New Yorkban, Milánóban tanult, majd jogászként dolgozott a Nemzetközi Migrációs Szervezetnél és azon a hágai nemzetközi törvényszéken, ahol a volt Jugoszlávia fegyveres konfliktusai során elkövetett háborús bűncselekmények ügyében ítélkeztek.

A Zöldek vezetőjéből alkancellár lett: az 59 éves Werner Kogler tanult közgazdász és jogász, ifjúságától zöldaktivista. Teljesült pártjának igénye arra, hogy átláthatóvá tegyék a pártfinanszírozást és a közéletet: a jövőben a számvevőszék messzemenően ellenőrizheti a pártok pénzügyeit, és nem minősíthető már államtitoknak sok minden, ami talán a Monarchia óta annak számít. A Zöldek elérték azt is, hogy jelentős költségvetési forrásokat biztosítsanak a gyermekek és a nők szegénységének enyhítésére, gyorsan fejlesszék, jobban finanszírozzák a tömegközlekedést, valamint hogy minden repülőjegyet 12 euró klímavédelmi különadó terheljen. Kogler szerint Ausztriának példát kell mutatnia a környezetvédelemben, és az országnak 2040-re – azaz tíz évvel korábban, mint ezt az EU tervezi – klímasemlegessé kell válnia, azaz jelentősen csökkentenie kell a károsanyag-kibocsátást. A képhez tartozik, hogy a nagyratörő tervek megvalósításáról, finanszírozásáról egyelőre nem esik szó.

A másik, mindkét fél által kulcsfontosságúnak tekintett területen, a migráció kérdésében az ÖVP-nek lényegében sikerült megőriznie az FPÖ-vel közösen kialakított kemény rendszabálykeretet. „Lehet egyszerre védeni a klímát és a határokat” – fogalmazott Kurz, hozzátéve, hogy továbbra is harcolni fognak a politikai iszlámizmus ellen.

A kancellár az adócsökkentés és egyéb gazdaságbarát intézkedések ígérete mellett azzal kampányolt, hogy keményen fellép az illegális migráció ellen, és a kormány megalakítása után is hangsúlyozta, hogy a kérdést elsőrendű fontosságúnak tekinti. Megmaradnak a központok, ahová a hazatoloncolandó migránsokat gyűjtik, és felállítják a migrációval foglalkozó hatóságot. Fennmarad nemkülönben az a rendszabály, amelynek alapján bírósági döntés, sőt konkrét vád nélkül is védőőrizetbe vehetők veszélyesnek minősülő személyek. A Zöldek mindenesetre abban reménykednek, hogy az Alkotmánybíróság eltörli ezt a jogállami normákat sértő rendszabályt. Ugyanakkor migránsügyben nyitva maradt egy nem is kis kapu: a koalíciós alku megengedi, hogy amennyiben migrációs és menedéknyújtási ügyekben eltérnek a nézetek, akkor bármelyik kormánypártnak joga van törvényjavaslatot benyújtani a parlamentben, és ahhoz többséget keresni. Magyarán: adott esetben az ÖVP az FPÖ támogatásával keresztülvihet olyan rendszabályt, amelyet a Zöldek elleneznek. A Néppárt azt is sikerének tekintheti, hogy a 14 év alatti muszlim lányoknak megtiltják a fejkendő viselését.

Karl Krausnak, az osztrák irodalom egyik óriásának bon mot-ja szerint hazája „a világvége bevált kísérleti állomása”. A kísérletek hosszú sorában a legutóbbi, a polgári, kereszténydemokrata közép riasztó szövetkezése a szélsőjobbal (immár másodszor) nem hozta Ausztria végét, amitől sokan féltették, de nem jelzett európai trendet sem, amint azt budapesti kormánykörökben hőn remélték. A legújabb kísérlet egyáltalán nem ijesztő, sőt. „A kis Ausztria példát adhat, úttörő lehet Európában” – bizakodott Werner Kogler. A kérdésre, maradt-e kormányukban nyoma a korábbi kabinet szélsőjobb intézkedéseinek, a beismerő válasz: „Parlamenti demokráciában elkerülhetetlenek a kompromisszumok.”

A zöld alkancellár másik gondolata: a két, olyannyira eltérő nézeteket valló párt dialógusa, együttműködése segíthet betemetni az árkokat az osztrák társadalomban, hiszen a kabinetben képviselete van a vidéki választóknak csakúgy, mint a városiaknak, a konzervatívoknak és progresszíveknek egyaránt. Nyitott kérdés, hogy a rendkívül ügyesen taktikázó, populista Sebastian Kurz fenn tudja-e tartani ezt a sajátos duót öt esztendőre, amint azt tervezik.